• Szerző: Sallai András
• Copyright © Sallai András, 2014
• Licenc: CC Attribution-Share Alike 4.0 International
• Web: https://szit.hu

A disztribúció: a termékeknek az újratermelés folyamatában szabályozott keretek között végbemenő, szervezetten irányított komplex mozgásrendszere, amelynek során a termelési folyamatokból kikerülő félkész és késztermékek meghatározott helyváltoztatási és egyéb folyamatokon keresztül haladva fokozatosan a felhasználás tárgyaivá válnak.

Egyszerűen: a disztribúció alatt az áru útját értjük a gyártótól a végső felhasználóig.

Ennek többször ismétlődő részelemei:

• a raktározás
• a tárolás
• az anyagmozgatási folyamatok
• a szállítási folyamatok

Valamennyi részelemnek biztosítania kell az áru minőségének megőrzését és a kezelési költségek kedvező alakulását. Tehát a disztribúció egyik legfontosabb feladata az áruk védelme.

A disztribúció célja, hogy az árut a lehető legalacsonyabb költségráfordítással, minőségromlás nélkül juttassa el a szükséges időpontban a fogyasztóhoz, ill. a munka és a tároló helyre.

A disztribúció részfolyamatai:

• Az áruk fizikai mozgásrendszere, és
• a működésükhöz szükséges eszközrendszerek összessége,
• a csomagolás, raktározás, szállítás, tárolás és az értékesítés műveletei, és
• eszközei. /

az irányítási, szervezési, nyilvántartási, ellenőrzési rendszer, amely ellenőrzi, szervezi és irányítja a fizikai mozgásokat.

A disztribúció során az árukra ható külső tényezők:

• Kémiai,
• fizikai,
• mechanikai,
• biológiai,
• klimatikus tényezők,

melyek minőség romlást, károsodást okozhatnak.

A következőkben a disztribúció egyik részfolyamatát, a csomagolást ismertetjük.

A csomagolás a kulturált kereskedelem, igényes ellátás lényeges eleme, amely szoros egységet képez az áruval.

Az árukat előállító vállalatok és az azokat forgalmazó vállalkozások egyik legfontosabb feladata annak a biztosítása, hogy az általuk előállított termékek eredeti használati értéküket lehetőleg teljesen megőrizve, a keresletnek megfelelő minőségben kerüljenek a kereskedelembe.

Az áruk minőségének a megőrzését, a felhasználókhoz való eljuttatását biztosítja a csomagolás. Az életszínvonal emelkedése esetén a fogyasztói igények az áru minőségével szemben folyamatosan növekednek, és ez magában hordozza a csomagolással szembeni minőségi követelmények emelkedését is. A bőséges árukínálatból fakadó konkurencia magas mércét állít a csomagolással szemben. A magas minőségi követelmények tehát egyaránt vonatkoznak az árura és a csomagolásra is. A csomagolás csak abban az esetben tudja betölteni minőségmegőrző funkcióját, ha az áru tervezésével egy időben és vele szoros kapcsolatban történik a csomagolás környezettudatos tervezése is. A csomagolásnak nem csupán minőség-megőrzési funkciója van, hanem fontos szerepet játszik a szállítási, mozgatási, vagyonvédelmi és biztonsági szempontból is.

A csomagolás szót kétféle értelemben használjuk. A csomagolás egyrészt jelenti az áru burkolatát, másrészt a burkolatot kialakító tevékenységet. Mindkettő nagy jelentőséggel bír kereskedelmi szempontból, ebben a tananyagban viszont csak az áru burkolatáról tanulunk, a csomagolási tevékenységet a ker. gyakorlat alatt kell megtanulni.

A csomagolást akkor tekintjük optimálisnak, ha a legkisebb költségráfordítással biztosítja az áruvédelmet, az áruforgalomra való alkalmasságot, eleget tesz a logisztikai és értékesítést ösztönző funkcióknak vevőbarát jellegével. Elősegíti a felhasználást, és alkalmas a szükséges információk hordozására. A jó csomagolás:

• minőségvédő,
• megfelel az egészségvédelmi szempontoknak,
• alkalmas az elosztásra, a gépi árumozgatásra,
• társadalmilag elfogadott módon újrahasznosítható vagy elhelyezhető,
• környezetkímélő,
• gazdaságos,
• a vásárlók számára biztosítja a termékazonosítást,
• megteremti a piacon az áru imázsát,
• problémamentesen kezelhető, vevőbarát.

A korszerű csomagolás tehát a következő követelményeket kell, hogy kielégítse:

• áruvédelmi követelmények;
• logisztikai követelmények;
• marketing és reklám követelmények;
• hatósági követelmények;
• gazdasági követelmények;
• környezetvédelmi követelmények.

A termékeknek értékcsökkenés nélkül, azaz az előállított minőségben és mennyiségben kell a vevő rendelkezésére állni. A teljes disztribúciós folyamat során a csomagolás segítségével kell óvni az árut a külső környezeti hatásoktól, a folyamat közbeni igénybevételektől, biztosítani a termék eredetiségét és mennyiségét, egyben védeni a környezetet az áru esetleges kedvezőtlen károsító hatásától. A megfelelő, biztonságos csomagoláson túl a környezet védelmét szolgálják a nemzetközileg egységes áruvédelmi jelölések, amelyek a csomagoláson jól látható helyen hívják fel a figyelmet az áru veszélyességére és helyes kezelésére.

A csomagolás tervezésekor figyelembe kell venni az árut érő várható hatásokat, az áru romlékonyságát, azaz belső tulajdonságait, az áru szállításának, tárolásának módját valamint az áru veszélyességét. Ezek figyelembevételével olyan csomagolási anyagokat és módokat kell választani, amelyek a külső tényezőket kizárják, ill. a termék anyagainak távozását is megakadályozzák. Ilyenek, pl.: a vákuumcsomagolások, a védőgázos csomagolások.

Az áru lényeges tulajdonságainak megőrzésén túl lényeges követelmény a biztonságos csomagolás, ami olyan zárásmódot jelent, amelynél az egyszeri kibontás szemmel látható, így kizárt a harmadik személy általi manipuláció, a hamisítás lehetősége. Az eredeti (originál) csomagolást többféle záróelem konstrukciójával lehet biztosítani (pl. csavarmenetes kupakok dézsmálásbiztos zárása, zárómembrán ragasztás az üveghez, mely nyitása csak ennek feltépésével lehetséges).

A megfelelő záróképesség a fény-, gáz-, vízgőzzáráson és a termék eredetiségének biztosításán túl a visszazárhatóságot is jelenti. Visszazárható minden olyan csomagolás, amely alkalmas arra, hogy az első kinyitás után a teljes felhasználásig a biztonság csökkenése nélkül visszazárják. Ez az egyszeri fogyasztásnál nagyobb mennyiséget tartalmazó egységcsomagolásoknál alapvető követelmény.

Lényeges követelmény a veszélyes fogyasztási cikkeknél, mint például a háztartási vegyszerek, festék- és lakkipari termékek, gyógyszerek, az úgynevezett gyermekbiztos zárásmódok alkalmazása. Ennek gyakran alkalmazott megoldási módjai: a gyermek kezénél nagyobb méretű csavarkupakok, vagy az egyszerre többféle mozdulattal, pl. egy idejű nyomó és forgató mozgással nyitható zárások. A gyermekbiztos, visszazárható csomagolások követelményeit szabvány (MSZ ISO 8317: 1990.) rögzíti.

A fogyasztók védelmét szolgálja a veszélyes áruknál a tapintható jelzésekre vonatkozó előírás is. A veszélyt jelző, tapintható, jelzések célja, hogy a vakok, csökkentlátók is felismerhessék, ha veszélyes anyagot tartalmazó csomag kerül a kezükbe. A kidomborodó, háromszög alakú jelzés elhelyezését, méretét, stb. az MSZ EN 272: 1991. sz. szabvány tartalmazza. Természetesen más követelményeknek is meg kell felelniük a veszélyes anyagok csomagolásainak, például fontos az anyag kiömlését, kiszóródását megakadályozó zárás, az, hogy kiállja az anyagmozgatás igénybevételeit, és az is, hogy alakjuk nem hasonlíthat emberi fogyasztásra vagy kozmetikai célra készült termék csomagolására.

Az anyagokat több veszélyességi kategóriába sorolják:

• robbanóanyagok
• sűrített, cseppfolyósított vagy nyomás alatt oldott gázok
• gyúlékony folyadékok
• gyúlékony, szilárd, öngyúló és gyúlékony gázokat fejlesztő anyagok
• gyújtóhatású anyagok
• szerves peroxidok
• mérgező anyagok
• undorkeltő és ferzőző anyagok
• radioaktív anyagok
• maró anyagok

A mérgező és maró anyagok csomagolásánál kötelező a tapintható jelek alkalmazása is, a robbanásveszélyes, gyúlékony, irritáló, stb. kategóriába soroltaknál pedig gyermekbiztosnak és sértetlennek kell lennie a csomagolásnak.

Hiányos az a csomagolás, amely nem elégíti ki a védelmi követelményeket, továbbá a csomagolás nem tartalmazza a megfelelő jelzéseket, jelöléseket az áru kezelésére, használatára, szállítására, tárolására vonatkozóan. Az előírt áruvédelmi funkciót csak jó minőségű csomagolóanyagból és korszerű technológiával készített csomagolással lehet tökéletesen biztosítani.

Az áruk különféle csomagolási lehetőségeit törvények illetve szabványok rögzítik. Ezek az igényeket általánosan fogalmazzák meg pl.: a csomagolásnak biztosítania kell a szennyeződéstől, fertőzéstől, romlástól való védelmet, és meg kell óvni az árukat a mennyiségi csökkenéstől, illetve biztosítani kell a minőség megőrzését. A csomagolás jelentőségét bizonyítja, hogy erre külön ágazat jött létre - a csomagolástechnika, mely az egyik legdinamikusabban fejlődő iparágak egyike.

Az előállított áruk az esetek döntő többségében nem a termelés helyén kerülnek felhasználására. Az előállított termékeket a leggazdaságosabb módon kell a vevőkhöz eljuttatni, továbbá raktározni, tárolni is szükséges egészen a végső felhasználásig. A csomagolásnak ezen idő alatt is biztosítania kell az áru minőségének a megőrzését. A csomagolást meghatározó, legfontosabb logisztikai tényezők, követelmények:

• a szállítási mód (pl. szárazföldi-, vízi-, vagy légi szállítás),
• szabványosított szállítási egység kialakítása, amely biztosítja a kedvező térkihasználást, és így az alacsony fuvarköltséget,
• korszerű szállítási és kezelési egység kialakíthatósága (egységrakomány képzés, konténeres szállítás, gépesithetőség),
• a szállítás során esetleges átrakás esetén a gyűjtőszállítmányok összeállítása,
• a rakodás alatti árukárosodások csökkentése,
• az egységek gyors, automatikusazonosíthatósága és felismerhetősége,
• a tárolás alatti minőségmegőrzés biztosítása.

Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy a logisztikai folyamat során is biztosítani kell az áru minőségének megőrzését és az áru kapcsolatos költségeinek kedvező nagyságát.

A csomagolás feladata tehát:

• az áruforgalmi munkák megkönnyítése,
• ezek gépesíthetőségének biztosítása, valamint a gépesítés elősegítése,
• a raktározás alatti árukárosodások csökkentése,
• a tárolás alatti minőségmegőrzés biztosítása,
• a termék gyors automatikus azonosíthatóságának, felismerhetőségének biztosítása,
• az áruátvétel leegyszerűsítése.

Mindezeket a logisztikai feladatokat szintén a csomagolás segítségével lehet optimálisan megoldani. Ehhez olyan csomagolási egységeket kell kialakítani, amelyek gazdaságosan kitöltik az általánosan használt szabványos méretű raklapokat, szállító eszközöket, valamint alkalmasak a gépi mozgatásra. Ezeket a feladatokat a megfelelő gyűjtőcsomagolások segítségével, ill. a termékekből egységrakományok képzésével oldhatók meg. A logisztikai alkalmasság olyan méretű egységcsomagok kialakítását jelenti, amelyek a leggazdaságosabban kitöltik az elterjedten alkalmazott 800×1200 mm nagyságú raklapokat. Jelenthet olyan gyűjtőcsomag kialakításokat is, amelyből a kereskedőnek nem szükséges kirakni az árut, mert a fogyasztó számára egyszerű a darabonkénti elvétel a gyűjtőcsomagban kihelyezett termékből –pl. üdítőitalok, tej fóliás gyűjtőcsomagolása. Jelenthet színes, reklámhatású kivitelt, amely magára vonja a vevő figyelmét –pl. szeletcsokoládék kínáló csomagolása. A gyűjtőcsomagolás több fogyasztói csomagolás egységbe foglalását jelenti, dobozok, ládák, zsákok, műanyag fóliák segítségével.

A fogyasztóvédelmi és az élelmiszertörvény írja elő, hogy a termékek csomagolásán, milyen adatokat, információkat kötelező közölni a fogyasztókkal (7 fejezet). Ezek a hatósági követelmények.

Kötelező jelölések:

• a termék megnevezése
• a gyártó vagy a forgalmazó neve és címe
• a származási hely
• a fogyaszthatóság vagy minőségmegőrzés időtartama
• élelmiszereknél az összetétel és energiaérték
• az áru kezelésének, tárolásának körülményei
• az áru felhasználhatóságára vonatkozó tanácsok
• az árukód

A termék fajtájától függő jelölések:

• a megfelelőség tanúsítása
• a minőség tanúsítása

vegyi, kozmetikai áruknál az összetétel, esetleg veszélyes termékeknél (tűz, robbanás stb.) a különleges kezelésre való felhívás, az elsősegélynyújtás módjának ismertetése kötelező.

Ezek megoldhatók szöveggel és ábrával egyaránt. Mindezeket magyar nyelven, jól olvashatóan kell feltüntetni.

A csomagolás a marketing fontos része. A fogyasztói csomagolás fontos feladata a vásárlásra ösztönzés. A csomagolás egyben reklámhordozó is, felkelti a fogyasztó érdeklődését az áru iránt, vásárlásra ösztönöz. Ehhez a csomagolásnak színesnek, érdekesnek, figyelemfelkeltőnek, esetleg meghökkentőnek kell lennie. Lényeges, hogy a csomagoláson alkalmazott grafikai megoldások mindig ahhoz a közönséghez szóljanak, akik a terméket használni fogják.

Az értékesítést a csomagolás elősegítheti azzal is, hogy formája olyan, amely lehetővé teszi a kereskedelmi munka leegyszerűsítését ill. a praktikus használatot is könnyíti (pl. könnyen, segédeszköz nélkül lehet felnyitni –feltéphető fedelek-, a kupakok adagolásra használhatók, cipőkrémek önfelkenő szivacsai).

A többcélú csomagolás is értékesítést ösztönző lehet (pl. a kiürült csomagolóeszköz pohárként használható). Segítik az értékesítést a szettcsomagolások is, amelyek ajándékozásra használhatók (pl. tusfürdő+sampon). Az önkiszolgáló értékesítési módnál az előrecsomagolás lecsökkenti a vásárlási időt is, hiszen nem kell sorban állni, várni a mérlegelésre, csomagolásra.

Akkor nevezzük vevőbarátnak a csomagolást, ha

• a termék szállítását,
• otthoni elhelyezését és
• felhasználását megkönnyíti,
• mérete megfelel az általánosan használt szokásos vásárlói mennyiségeknek,
• lehetővé teszi a termék adagolhatóságát,
• visszazárását, tiszta, higiénikus,
• rajta a feliratok a termék kézhezvétele nélkül is jól olvashatók.

A vevőbarát csomagolás legfelsőbb szintje az un. „intelligens csomagolás”, amely biztosítja az áru passzív- és aktív védelmét, jelzi a vevő számára a termékben végbemenő változásokat. Passzív védelemről beszélünk, ha a csomagolás a puszta jelenlétével gátként működik a környezet és a termék között (pl. az a sörös doboz, amelynél a két PET réteg között etilén-vinil-alkohol van, ami több héttel megnöveli a sör eltarthatóságát, vagy az oxigént átengedő PVC fólia, amelyet a marhahús csomagolására használnak, és így annak jellegzetes, szép piros színe nem változik, az oxigén jelenléte miatt).

Aktív a csomagolás, ha pl. a csomag légtere biztosítja a termék „lélegzését” –zöldségek, gyümölcsök-, ezáltal azok frissességét, vagy a csomagban olyan anyag van elhelyezve, amely vagy megköti a keletkező gázokat (pl. szén-dioxid, vízgőz, etilén, stb.), vagy a csomag légterébe bocsát ki valamilyen védő anyagot (pl. az antimikróbás etanol, vagy az antioxidatív tokoferol), így növelve a termék minőségmegőrzési idejét.

Indikátor az a csomagolás, amelyik színváltoztatással, vagy a szín intenzitásával jelzi a csomagban, vagy a csomaggal végbemenő hőmérséklet-, pH-, szén-dioxid-, stb. változásokat. Különösen nagy jelentőségű az újrafagyasztásra figyelmeztető címke, amely egy nikkel-titán ötvözet hőérzékelő hatásán alapul. A fagyasztott élelmiszer csomagolásán elhelyezett bélyeg nagyságú címkében helyezik el a fémhuzalt, amelynek egyik vége a csomagolóanyaghoz rögzített, másik vége egy zöld pontban végződik. Ha a hőmérséklet 0°C fölé emelkedik, a huzal behúzza a zöld pontot, helyén láthatóvá válik egy piros pont. Az eredeti állapot újrafagyasztás során sem áll helyre, így a piros pont maradandóan jelzi a hűtőpálya megszűnését.

Ugyancsak hasznos az a bio anyagból készült fólia, amely coli-baktérium hatására a színét kékről pirosra váltja.

A csomagolási funkciók eltérő csomagolási formákban jelennek meg, amelyek nem válnak el minden esetben élesen egymástól. Megkülönböztetünk:

• Az áruforgalomban való részvételi ideje szerint:
  • eldobó és
  • visszatérő csomagolást;
• a csomagolás helye szerint:
  • ipari (original) és
  • kereskedelmi csomagolást;
• a felhasználási cél szerint:
  • szállítói csomagolást,
  • gyűjtőcsomagolást,
  • fogyasztói csomagolást,
  • Adagcsomagolást,
  • bemutató csomagolást
  • csoportcsomagolást;
• a csomagolás speciális tulajdonsága szerint:
  • fényvédő,
  • aromazáró,
  • vákuum,
  • védőgázas,
  • aeroszolos,
  • aszeptikus csomagolásokat;
• az anyag megmunkálásának foka szerint:
  • csomagolószert.
  • Csomagoló anyagot.
  • Csomagoló eszközt.
  • Csomagolási segédanyagot.

A külső hatások ellen védelmet nyújtó ill. a termék esetleges káros hatásaitól a külső környezetet védő, továbbá az egységbefogást, mozgatást, tárolást megkönnyítő általában összetett csomagolás. A szállítói csomagolás meghatározója a csomagolóeszköz szilárdsága és az, hogy a szabványosított csomagegységekbe minél több egyedi terméket csomagoljanak be. Az összetettség azt jelenti, hogy külső burkoló eszköz, pl.: láda, konténer, véd a mechanikai, pl.: ütés, nyomás és klímahatások, pl.: por, csapadék ellen, amely általában szilárd felépítésű kemény csomagolás. A periodikusan jelentkező vagy egyéb dinamikus hatások ellen is ezek tudnak megfelelő védelmet nyújtani. A belső, lényegében a fogyasztói csomagolás. Az áruk közötti erőhatások elleni védelmet biztosítják, ill. a mozgást csillapítják a támasztóelemek, párnázó anyagok, vagy a páramegkötő anyagok védik a szállítói csomagoláson belül az egyedi árut.

Célja a nyilvántartás, az árukezelés, a raktározás, a számbavétel megkönnyítése. Több, mindig azonos fajtájú és minőségű csomagolási egység kerül gyűjtőcsomagolásba, azonos fogyasztóegységben és számban. Az azonos mennyiséget, de nem azonos darabszámot tartalmazó egységet nagyfogyasztói csomagolásnak nevezik.

A gyűjtőcsomagolás magába foglalhat több, egyszeri fogyasztásra szolgáló terméket is (pl. kockasajtok, üdítőitalok hordfüllel). A gyűjtőcsomagolás az önkiszolgáló értékesítésnél az áru bemutatására, tárolására is szolgálhat (pl. zsugorfóliás tejek).

A terméket a fogyasztásig kísérő, önmagában általában szállításra alkalmatlan ideiglenes védőburkolat. Alapvető feladata az értékesítés elősegítése, a vásárlási döntés befolyásolása és a reklámhatás fokozása. Lényeges az esztétikus megjelenés a megfelelő tájékoztatás és a könnyű kezelhetőség biztosítása. A fogyasztói csomagolásnak az áruvédelem mellett messzemenően figyelembe kell vennie a fogyasztói szempontokat.

Elsődleges feladata a termék tökéletes védelmének biztosítása. Alkalmazhatják a szállítói vagy a fogyasztói csomagoláson belül is. A mechanikai hatásokra érzékeny termékeknél az igénybevétel nagyságát csökkentő fékezőanyagokat használnak. pl.: lágy habszivacs, forgácsot, szalmát. Gyakran alkalmaznak páramegkötő anyagokat a csomagoláson belül. Élelmiszereknél gyakran alkalmaznak védőgázokat, amelyek a termékek oxidációját akadályozzák meg, így nem színeződnek, nem öregednek, védőgázként, pl. nitrogént vagy széndioxidot alkalmaznak. Védőcsomagolásnak számítanak az aromazáró fogyasztói csomagolási módok is, pl. kávé.

A csomagolószer gyűjtőfogalom, melynek elemi a csomagolóanyagok, eszközök és segédanyagok. A csomagolóanyagok az áru burkolatának anyagai, amelyekből meghatározott munkafolyamatokkal állítják elő a csomagoló eszközt, amely már közvetlenül alkalmas a termék befogadására (pl. papírból zacskót), a segédanyagok pedig a csomagolás kiegészítő vagy járulékos anyagai (pl. ragasztók, címkék, záróelemek, páramegkötők, párnázó anyagok, kötözők, pántolók).

A papír anyaga a fából, szalmából, növényi rostokból előállított cellulóz. A csomagolópapír valamennyi, csomagolási célra előállított kezeletlen, illetve kezelt papírok gyűjtőfogalma. A csomagolási célra felhasznált papírokkal szembeni követelmény:

• a semleges kémhatás,
• a szagtalanság,
• a célnak megfelelő szilárdság.

A papír közkedvelt felhasználását indokolja:

• olcsó ára,
• a legkisebb tömegű csomagolóanyag,
• jó nyomtathatósága, megjelenése nyomdai úton egyedivé tehető,,
• sokoldalú feldolgozhatósága,
• környezetbarát mivolta; megsemmisítése vagy újrahasznosítása a többi csomagolóanyaghoz viszonyítva könnyebben megoldható (Európában az újrahasznosítás aránya 30-50%).

Hajtogatott kivitel esetén kiterítve szállítható (kartondobozok), így a szállítási költség kisebb. Kedvezőtlen tulajdonságai:

• a vízgőz, - szag- és légáteresztés,
• a kis szakítószilárdsága, amely nedvesség hatására tovább csökken.

A kereskedelmi gyakorlatban felhasznált papírokat leggyakrabban vastagságuk és gyártási módjuk szerint csoportosítják. A vastagság jellemzője a négyzetmétertömeg, amely 1 m2 felületű papír tömege g-ban kifejezve.

Eszerint megkülönböztetünk:

• papírt (180 g/m2 alattiak),
• kartont (180-400 g/m2),
• lemezt (400 g/m2-nél nehezebbek).

Gyártási mód szerint:

• kezeletlen és
• kezelt papírokat különböztetünk meg.

Kezeletlen csomagoló papírok (az eredeti állapotban felhasznált papírok) a finom-, a középfinom-, a közönséges-, az újrahasznosított-, a barna csomagoló papírok, a selyempapírok (pl. kalapcsomagoló).

A kezelt papírok közül élelmiszer csomagolására csak a higiéniai és egészségügyi szempontból kifogástalan anyagokat használják. Kezelt papírok: a nátron papír, a pergamenpapír, a pergamenpótló papír, a paraffinozott papír, a bevont papír, a hot-melt papír, a hullám- a krepp- és a zsírálló papír.

Papírpépből vagy papíriszapból formázzák a tojástálcát. A különböző csomagolópapírok tulajdonságainak ismertetése a mellékletben megtalálható.

A csomagolástechnikában, a legnagyobb mennyiségben alkalmazott fém csomagolóanyag a fehérlemez, a feketelemez és az alumínium.

A fém csomagolóeszközök előnyei:

• aromazárók
• tökéletesen zárhatók
• hosszú időn keresztül tökéletes áruvédelmet biztosítanak
• jól lakkozhatók
• litografálhatók
• könnyűek
• biztonságosan szállíthatók

Hátrányos tulajdonságaik, hogy:

• korrodálnak
• viszonylag drágák
• nem átlátszóak, így a beletöltött áru nem látható.

Fémből fóliát, vékony-és vastag falú csomagolóeszközöket egyaránt készítenek.

A fémfóliák anyaga jelenleg kizárólag a 99,5-99,7% tisztaságú alumínium, amelynek vastagsága 0,010-0,030mm. A vékony falú csomagolóeszközök dobozok, tubusok, palackok lehetnek, anyaguk acél vagy alumínium, falvastagságuk 0,18-0,49 mm.

Acél alapanyagból legnagyobb arányban konzervdobozokat készítenek. Többségük világszerte fehérlemezből, vagyis mindkét oldalán ónréteggel bevont, hengerelt vaslemezből készül. Kisebb mennyiségben felhasználják a feketelemezt, vagyis a hengerelt vaslemezt is. A feketelemez, de gyakran a fehérlemez felületét is filmszerűen vékony lakkréteggel vonják be. Ezt a műveletet vernírozásnak nevezik. A lakkréteg egyrészt az árut védi a csomagolóanyag bejutásától, másrészt a dobozt az áru korrodáló hatásától. A dobozok külső felületét színtelen műgyanta vagy poliészter bevonattal látják el, majd erre viszik fel a díszítő lakkot, arra kerül a grafika, legvégül pedig egy záró lakkréteget égetnek rá.

Elterjedten alkalmazzák az acélpalackba történő aeroszol csomagolást is. Alumíniumból leginkább italos dobozokat készítenek. Nem szennyezi a környezetet, ismételten feldolgozható.

Gyakran alkalmazzák az aeroszolos csomagolást is. Ez acéllemezből készül. A vastag falú csomagoló eszközök a hobok, a hordók, a kannák, a vödrök. Anyaguk általában 0,5-1.5 mm-es acéllemez.

A műanyagok vegyi úton előállított óriásmolekulájú anyagok.

Előnyös tulajdonságaik:

• a csekély tömeg
• a kiváló vízgőz- és többnyire aromazárás
• a könnyű megmunkálhatóság
• az igénynek megfelelően áttetsző csomagolás készítésére is alkalmas
• viszonylag olcsók

Hátrányos tulajdonságuk, hogy:

• könnyen szennyeződnek
• többségük környezetszennyező

Műanyagból fóliákat és üreges testeket is készítenek. A fóliák közül legelterjedtebb a zsugor- és a nyújtható fólia. A zsugorfólia olyan hőre lágyuló műanyag fólia, amely hő hatására hirtelen összehúzódik. Ezt úgy érik el, hogy az előállításnál egy- vagy kétirányú nyújtással belső feszültséget hoznak létre, majd ezt gyors lehűtéssel rögzítik. A csomagoláskor alkalmazott hőkezelés hatására a belső feszültségek megszűnnek, a fólia az eredeti méretét igyekszik felvenni: zsugorodik.

A nyújtható fóliák húzóerő hatására megnyúlnak, majd az erő megszűnése után visszanyerik eredeti méretüket, közben ráfeszülnek a termékre. Gyűjtőcsomag készítésére alkalmazhatók.

Sajátos fóliából készített csomagolás a párnacsomagolás, amelyet „Rado”- csomagolásnak is neveznek. Az üreges testek lehetnek fröccsöntött, fúvott vagy hőformált csomagolóeszközök. Ilyenek pl.: a palackok, poharak, tégelyek, tálcák. Áttekinthető csomagolás az ún. folpack csomagolás, ahol előmelegített, sűrített levegővel a csomagológépsoron formázzák a műanyag fóliát.

A csomagolás terén használatos legfontosabb műanyagok:

• a polietilén (PE, HDPE, LDPE)
• a polivinilklorid (PVC)
• a polipropilén (PP)
• a polisztirol (PS)
• a polietilén -tere-ftalát (PET)
• politejsav (PLA)
• a poliészter (PES)

A lágy PVC élelmiszerek csomagolására nem használható.

A polisztirolból többnyire párnázó anyagokat, tálcákat készítenek.

A műanyagból merev falú és lágy falú csomagoló eszközök készülnek.

A csomagolási segédanyagok területén is egyre több műanyagot használnak fel.

Az üveg homok, mészkő és szóda megolvasztott keverékből gyártott rideg, kemény, törékeny agyag. Az üveget kedvező tulajdonságai alkalmassá teszik a csomagolásban való széles körű felhasználásra:

• átlátszó
• folysavon (HF) kívül más anyaggal nem lép kémiai reakcióba
• vízgőz-, zsír-, gáz-, és aromazáró
• sterilezhető, könnyen tisztítható
• színezhető
• jól formázható, formatervezhető
• megfelelő falvastagság mellett nagy nyomást is elvisel
• többször felhasználható (- azaz többutas csomagolás, alkalmas az újrahasznosításra)
• kíméli a környezetet

Hátrányos tulajdonságai:

• a törékenység
• nagy saját tömeg és az ebből következő költséges szállítás, raktározás
• fényátbocsátó képessége nagy, 90% (ez színezéssel csökkenthető)

Méret szerint:

• kis
• közepes
• nagy űrtartalmú

Felhasználás szerint:

• konzervipari
• söripari
• boripari

A kiképzett szájmérete szerint:

• szűk szájúakat
• széles szájúakat különböztetünk meg

Az üveget legnagyobb mennyiségben az élelmiszeripar használja csomagolóeszközként.

• rugalmas
• könnyen megmunkálható
• a mechanikai hatásoknak jól ellenálló anyag

Hátrányos tulajdonsága, hogy:

• a vizet könnyen felveszi, ill. leadja
• így a külső körülményektől függően dagadás vagy zsugorodás következik be

Fából leginkább ládákat és hordókat készítenek. A fát gyakran helyettesítik más, növényi anyaggal, így például náddal, gyékénnyel, cirokszállal, fűzfavesszővel. Ezeknek az anyagoknak elsősorban a díszítő csomagolásnál van jelentősége.

A textil alapanyagok közül csomagolásra általában:

• a lent
• a kendert
• a jutát
• kisebb arányban a pamutot használják fel

Ütésre, nyomásra kevésbé érzékeny áruk csomagolására használhatók, így alkalmazásuk aránya egyre csökken. Legelterjedtebb textil alapú csomagolóeszköz a zsák, amelynek befogadóképessége a 25 dkg-tól a 100 kg-ig terjed. Textíliák gyűjtő- és szállítási csomagolásra alkalmazzák a bálát.

A kombinált csomagolás a különböző alapanyagok gyártás közbeni tartós egyesítésével jön létre. Csökkenti az egyes csomagolóanyagok hátrányos tulajdonságait, illetve egyesíti az előnyös tulajdonságokat, ezáltal napjaink legkorszerűbb csomagolása.

Általában háromféle anyagot lehet kombinálni:

• papírt
• alumíniumfóliát
• műanyagot

A papír adja a tartást, a szilárdságot, az alumíniumfólia a teljes felületi zárást, a műanyag a legkülönbözőbb zárási, szigetelési lehetőségeket javítják.

A kombinált csomagolóanyagok előállítására alkalmas eljárások a következők:

• átitatás
• bevonás
• rétegelés

Gyakran alkalmaznak két (papír-műanyag), három, sőt az aszeptikus csomagolásnál hétrétegű kombinációt is.

Műanyag- papír kombinációk:

• papír-polietilén kombináció (fogyasztói tasakos, szállítói burkolócsomagolás, dobozos ital és készétel csomagolás)
• papír-polipropilén (ua.)
• papír-polietilén-PVDC (ua.)
• papír-paraffin (cukorkák szemenkénti csavaró és hajtogatásos csom., sütőipari termékek, iparcikkek csom.)

Fa, műanyag, hullámpapír kombináció:

• green bokszcsomagolás, amely zöldség és gyümölcsáruknál optimális védelmet nyújt.

Műanyag- műanyag csomagolások:

• lakkozott viszkózfólia (egyoldalt vagy kétoldalt), (kis és közepes eltarthatóságú élelmiszerek)
• alumíniummal fémgőzölt és PVDC-vel lakkozott viszkózfólia (napsugárzásra érzékeny élelmiszerek, gyógyszerek)
• viasszal rétegelt viszkózfólia (nagyobb szilárdság)
• viszkózfólia-polietilén (darabos és aprószemcsés termékek, folyadékok)
• polipropilén kombinációk (olcsóbb)
• poliamid-polietilén kombináció (mélyhűtésálló, nyomtatható; hús-, húskészítmények, tejtermékek vákuumcsomagolása)
• poliészter-polietilén (hősterilezhető; főzhető csomagolások, italok tasakos csomagolása, védőgázas csomagolások, vákuumcsomagolások)
• BOPP fóliák (poliamid-polietilén) (hegeszthető, nagyobb mechanikai szilárdság)
• Polisztirol, PVC,-PVDC zárórétegű merev falú csomagolások

Műanyag- fém kombinációk:

Hajlékony falúak. az alumínium-műanyag kombinációk (a jobb zárási és mechanikai tulajdonságok elérésére az alufóliát mindkét oldalán lakkréteggel vonják be)

Merev falú csomagolásokhoz beégető lakkozást alkalmaznak.

Az EU már 1994. év végén kidolgozta a csomagolóanyagok környezetszennyező hatásának mérséklésére vonatkozó irányelvet, azzal a határozattal, hogy a tagállamok legkésőbb 1996. június 30- ig iktassák saját jogrendjükbe.

A legfontosabb cél az egységes szemlélet kialakítása, a nemzeti érdekek összehangolása volt. További törekvés a csomagolási hulladékok feldolgozása, újrahasznosítása.

Meghatározták az egységes értelmezés kedvéért az egyes fogalmakat:

1. megelőzés (prevention)
2. újrahasználat (reuse)
3. újrahasznosítás (recycling)
4. energiatermelési hasznosítás
5. gyűjtés, végső tárolás (collection, dispotal)

Az irányelvek tekintettel vannak a tagállamok eltérő helyzetére, ennek megfelelően engedélyez kivételeket. Az egyetlen kritérium mely minden államban azonos, hogy az újrahasznosítás aránya 50-60% legyen. Kialakítottak egy egyértelmű jelölést, mely segítségével egyszerűen elkülöníthetők, osztályozhatók a csomagolóanyagok.

Fel kell tüntetni a szabályok szerint:

• csomagolóanyag élettartalmára vonatkozó ismérveket
• csomagolóanyagban előforduló veszélyes összetevőket
• újrahasznosítás lehetőségeit, módját, komposztálásra vonatkozó javaslatot
• valamint meg kell szabni a csomagolóanyagban előforduló ólom, kadmium, higany és króm mennyiségének felső határát.

A csomagolások környezeti hatásai:

Ez a tényező viszonylag újnak mondható a csomagolási funkciókban. Nagyon szerteágazó témakör. Közismert, hogy a Föld nyersanyag- és energia készlete véges, ennek ellenére a csomagolóipar ebből egyre többet használ fel. Nagyon jellemző a társadalomban az úgynevezett eldobócsomagolás, mely a háztartási hulladékok növekedését okozza. Ez a tényező tehető felelőssé a hulladék invázióért is. A gyorsan növekvő nagy mennyiségű hulladék környezetbarát ártalmatlanítása óriási gondot jelent manapság, mivel kevés a lerakóhely és az égetést sem nevezhetjük problémamentes megoldásnak. Ezért törekednek a fejlettebb országokban ara, hogy a csomagolási hulladékokat másodnyersanyagként újra fel tudják használni.

Ezen felül még nő a veszélyes anyagok aránya a háztartási hulladékokban. Ilyennek tekinthető pl.: autóakkumulátor, nikkel és kadmium tartalmú elemek, permetcsomagolások… A fejlett környezeti ismeretekkel rendelkezők pedig állítják, hogy az eldobócsomagolás nem csupán pazarlás, de a környezet teljes elszennyezéséhez is vezet!

Néhány csomagolóanyagról:

A praktikusnak tűnő aerosolos csomagolás hajtógáza a freon, mely elsődleges elősegítője az ózonlyuk növekedésének és az ózonréteg vékonyodásának. Ez azonban már 1994 óta bizonyított tény, és már Magyarországon is tilos az alkalmazása. A papír: a papír még napjainkban is a legelterjettebb csomagolóanyag. A hazai csomagolóanyag- felhasználás mintegy 35- 40%- át teszi ki. A papír növényi rostokból mechanikai és kémiai eljárásokkal készül, fő alkotóeleme pedig a cellulóz. A cellulózrostok között pedig ragasztóanyag, valamint töltő- és színezőanyag tölti ki a teret. Ezek ismeretében állítható, hogy a papír talán a legártalmatlanabb csomagolóanyag a környezetre nézve. Nagyon nagy százalékban újrahasznosítják, ezért is szokás az iskolákban és egyéb területeken is nagyszabású papírgyűjtő Veszélyre figyelmeztető jelző ábrák:

A műanyag: a csomagolóanyagokon belül a legrövidebb múltra tekinthet vissza, azonban a leggyorsabban fejlődő anyag. A korszerű csomagolás műanyag nélkül elképzelhetetlen. Környezetvédelmi szempontból rendkívül nehéz értékelni. Eléggé hátrányos, többségük környezetszennyező (kivétel lehet talán a vízben oldódó polivinil-alkohol, melyet azonban a gyógyszeriparban alkalmaznak), környezet idegen, könnyen szennyeződnek valamint felületükön könnyen tenyésznek a mikroorganizmusok.

A műanyag csomagolóanyagok jellegzetessége, hogy sokféle adalékanyagot tartalmaznak, mint például színezők, kötőanyagok, lágyítók és stabilizátorok. Elfogadható megoldást az eldobó csomagolás helyett a szelektív gyűjtést feltételező újrahasznosítás jelent. Valamint itt említhetjük az úgynevezett környezetbarát műanyagokat, melyek fény, a levegő oxigénje valamint mikroorganizmusok hatására viszonylag rövid idő alatt a környezetbe kerülve lebomlanak.

A fa: a fát mint csomagolóanyagot viszonylag kevés helyen alkalmazzák. Ilyen lehet például a nagyobb háztartási berendezések ( pl.: hűtőgép) fával történő csomagolása, mely így elsősorban a töréstől, rongálódástól véd. A fát csomagolóanyagként leginkább átalakított módon alkalmazzák, papírként. Szerves anyagokat tartalmaz, így nem tekinthető veszélyesnek a környezetre nézve. Az üveg: az egyik legősibb csomagolóanyag. Manapság már nem ismeretlen az üveg kombinálása műanyaggal. Újratölthetősége miatt az utóbbi időben sem csökkent pozitív jelentősége környezetvédelmi szempontból. Az eldobott üveg sem olyan veszélyes a környezetre, mivel ugyan szervetlen és nehezen bomlik le, de mérgező anyagokat nem tartalmaz, mint a műanyag.

A következő táblázat pár csomagolt termék környezetszennyezését mutatja:

Végül pár szó a vegyszerek, növényvédő szerek göngyölegeiről. A kiürült göngyöleget a felhasználás helyszínén a permetlétartályban kell kimosni, az öblítővizet pedig a védekezés helyszínén kipermetezni. Az ezután is veszélyesnek tekinthető göngyöleg elkülönítve tárolandó. Az EU szabályai alapján a jövőben a gyártó köteles lesz a vegyszeres göngyöleget visszavásárolni és ártalmatlanításukról, esetleges újrahasznosításukról gondoskodni. Számításba jöhet a göngyölegekre fizetendő betétdíj bevezetése is.

A fejlődés irányai:

A fejlettebb országokban nem ritka, hogy a felfokozott piaci verseny reklámhadjárat eszközeként az egyes termékeket a szükségesnél lényegesen díszesebb, feltűnőbb, drágább csomagolóanyagokkal látják el, ráadásul többszörösen. Nem elég, hogy ezt végső soron a fogyasztó fizeti meg, hanem gazdaságossági és környezetvédelmi szempontból is erősen kifogásolható. Célszerű elkerülni a felesleges csomagolást. Általános tendencia, hogy a csomagolás tömege csökken, vékonyabb falú, de tökéletes áruvédelmet biztosító csomagolóeszközök használata válik általánossá. Ez környezetvédelmi szempontból csak jó lehet.