szit

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!
[[oktatas:linux|< Linux]]

====== Linux parancssor ======

  * **Szerző:** Sallai András
  * Copyright (c) 2009, Sallai András
  * Szerkesztve: 2009-2023
  * Licenc: [[https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/|CC BY-SA 4.0]]
  * Web: https://szit.hu

===== Bevezetés =====

Ez az írás a Linux alapú számítógépes operációs rendszerek parancssori lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik. Az ismertetésre kerülő parancsok nagy része, bármely unix
alapú rendszeren használható. A parancsok kidolgozása **Debian GNU/Linuxon** történt.

A gyakorláshoz szükséged lesz egy Linuxra. Néhány Linuxot megtalálsz
az alábbi helyeken online futtatva, de egyik sem Debian. Van köztük
egyszerű parancssoros felület, ami tulajdonképpen csak egy Unix
parancssor, és van köztük grafikus felület. 
  * http://s-macke.github.io/jor1k/
  * https://bellard.org/jslinux/
  * http://jslinux.org/
  * https://copy.sh/v86/
Ez a Linux egy JavaScriptben írt számítógép-emulátoron fut.

Előrelépést jelenthet, ha letöltesz egy Live CD/Live DVD képfájlt. 
Ehhez a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Knoppix|Knoppix]]
vagy a [[http://hu.wikipedia.org/wiki/Linux_Mint|Linux Mint]] rendszert ajánlom. Ki kell írnod
egy DVD-re a letöltött képfájlt, majd indítsd a rendszert a DVD-ről. A DVD-ről induló
rendszert -- amely telepítés nélkül használható -- Live rendszernek nevezzük. 
A Live rendszer nem bántja a merevlemezre telepített rendszered. 
A Live rendszeren mentett állományaid viszont nem maradnak meg, hacsaknem 
pendrive-ra mentesz. 

A harmadik lehetőség, hogy telepítesz egy Linuxot. Ha számítógépen, ahova telepíteni
szeretnéd a Linuxot már van egy rendszer, akkor ajánlom, hogy először egy 
[[http://hu.wikipedia.org/wiki/Virtu%C3%A1lis_sz%C3%A1m%C3%ADt%C3%B3g%C3%A9p|virtuális számítógépre]]
telepíts Linuxot. Ide már mehet például a [[http://debian.org|Debian GNU/Linux]]

Ha már nem okoz gondot a particionálás a telepítőben, vagy egy üres merevlemez áll rendelkezésedre, vagy az adatok nem számítanak az adott gépen, telepítsd fel saját Linuxodat.

A leírásokban nem használok fájlkezelő programot, csak tisztán parancssort. Fájlkezelő
ugyan van, de előbb tanuljunk meg dolgozni fájlkezelő nélkül. Így bármely unixon és
Linuxon boldogulni fogunk. 

Gyakorolj! "Nem kell sokat, csak csináld".

===== Azonosítás =====

==== Belépés ====

A Linux indulása után várja, hogy bejelentkezzünk. Ehhez egy várakozási jelet jelenít meg:
  login:

A login után kell beírnunk a felhasználónevünket. 


<code bash>
login: joska
</code>

Ha a rendszerben a felhasználónevünk joska, akkor azt a login: után beírjuk. 
Egy <Enter> leütésével tudatjuk a rendszerrel, hogy végeztünk a bevitellel. 
A felhasználónév beírása után a password: várakozási jelet látjuk, amely a jelszavunk beírására szólít fel:

<code bash>
password: 
</code>

A jelszó gépelésénél a képernyőn nem jelenek meg a begépelt karakterek.


==== Jelszó megváltoztatása ====

Ha kapunk egy rendszerhez hozzáférést, akkor az első dolgunk 
szokott lenni a jelszó megváltoztatása. Ezt a "passwd" parancs
kiadásával tudjuk megtenni:

<code bash>
passwd
</code>


A felhasználó a passwd paranccsal megváltoztathatja saját jelszavát. A parancs először bekéri a jelenlegi jelszót, majd kétszer az új jelszót.


Rendszergazdaként, azaz a root felhasználóval mások jelszavát is megváltoztathatjuk. Ehhez adjuk meg a kívánt felhasználónevet a passwd parancs paramétereként.

A Linuxos rendszer úgy van összeállítva, hogy a rendszergazda nem tudja megmondani számodra a jelszavadat, ha már megváltoztattad. Ha elveszett, akkor legfeljebb újat tud adni. 


==== A joska felhasználó jelszavának megváltoztatása ====

Ha te magad is rendszergazda vagy a Linuxban, mert mondjuk most telepítetted, akkor például a joska felhasználónak
a következő módon tudod megváltoztatni a jelszavát:
<code bash>
passwd joska
</code>
Ez a parancs persze csak rendszergazdaként belépve fog sikerülni, vagy ha te vagy a joska felhasználó. 







==== Kijelentkezés ====

Ha valahova bejelentkeztünk, akkor ki is kell tudnunk jönni onnan. 
Nézzük, hogyan lehet szabályosan kijelentkezni a rendszerből.

A rendszerből kijelentkezni a logout paranccsal lehetséges:
<code bash>
logout
</code>

A kijelentkezés további parancsokkal is lehetséges. Az egyik az **exit** parancs,
a másik egy billentyűkombináció: **Ctrl+D**.

Az exit és logout között az a különbség, ha vannak félretett munkák (jobok), akkor
az exit nem lép ki. A logout mindenképpen kilép.


A linuxos rendszerekben a Ctrl+D billentyűkombináció fájlvége jel küldésére is használatos néhány parancs illetve, program esetén. Ha ilyen programmal dolgozunk, előfordulhat, hogy csak fájlvége jelet akartunk küldeni, de véletlenül kétszer nyomtuk meg a Ctrl-D billentyűkombinációt, így azonnal ki is jelentkeztünk.

Egy Linuxos rendszeren ha grafikus felületet is telepítettünk, akkor lehetőség van a grafikus 
bejelentkezésre is, de mi most csak parancssorral foglalkozunk ebben a részben. 


==== Megjegyzés ====
//
Ha valaki feltelepítette a grafikus felületet és szeretne parancssorra átkapcsolni, 
a következőket kell tudnia:
//

//
Egy linuxos rendszer alapértelmezetten 6 azaz hat darab
karakteres felületen ad belépési lehetőségeket. Ezek neve: teletype, vagy röviden
csak tty. Vagyis van hat darab teletype-unk, amelyek 1-től 6-ig vannak számozva. 
Indulás után az tty1-en vagyunk. A többi teletype-t az F2, F3, stb.
funkcióbillentyűkkel érhetjük el, egészen F6-ig, a lenyomott "Alt" billentyű
mellett. A második tty tehát ezzel a billentyűkombinációval érhető el: Alt+F2.
A harmadik: Alt+F3, stb. 
//

//
A Linuxos rendszerek lehetővé teszik ugyancsak hat darab grafikus felülete
indítását is. Ebből általában egyet használ mindenki. A grafikus felületet
indítható karakteres felületen belépés után, vagy automatikusan indul ha
telepítve van egy megjelenítéskezelő (XDM, KDM vagy GDM).
//

//
Karakteres felületről grafikus felületre váltás Alt+F7 billentyűkombinációval
valósítható meg. Ha grafikus felületről karakteresre szeretnénk váltani, akkor
szükséges egy Ctrl billentyű is. A tty1, karakteres felület grafikus felületről
tehát így kapcsolható: Ctrl+Alt+F1. Ugyanígy érjük el a többit is. Persze ha már
karakteres felületen vagyunk, akkor elég az Alt billentyű.
//


//
Ha karakteres felületen dolgozunk, ezt szokták konzolnak hívni. Ha távolról jelentkezünk
be vagy grafikus felületről indítunk egy parancssoros felületet, akkor terminálról
beszélünk.
//




//A grafikus felületen, egy ablakban indított parancssoros programokat
virtuális terminálnak hívjuk. Ebből végtelen sokat indíthatunk (a memória 
határáig). 
//


//Ha GNOME grafikus környezetet telepítettünk, akkor
a virtuális terminálunk lehet rendszergazdai és felhasználói. Elérésük://
  * //Alkalmazások -> Kellékek -> Terminál//
  * //Alkalmazások -> Kellékek -> Rendszergazda terminál//



==== Gyakorlat ====

  * Mit vár a rendszer, ha a következőt írja: login:
  * Milyen paranccsal tudjuk megváltoztatni a jelszavunkat?
  * Milyen utasításokkal léphetünk ki a rendszerből?
  * Ha van grafikus felület telepítve, hogyan tudunk konzolos felületre váltani?
  * Milyen grafikus bejelentkezési felületek vannak?
  * Hogyan tudunk egy újabb felületen bejelentkezni konzolt használva?
  * A linuxos rendszergazda ki tudja deríteni a felhasználók jelszavát?
  * Hány darab konzolos felület áll rendelkezésre?
  * Töltsön le egy linuxos Live CD-ét
    * Például Knoppix
    * Derítse ki, milyen felhasználónévvel lehet belépni a rendszerbe




===== Várakozási jel =====

==== A várakozási jelről ====


A sikeres felhasználói azonosítás után a Linux parancsot vár. Ezt egy várakozási jellel adja 
értésünkre. A várakozási jel felhasználók és rendszergazdák számára is más. A felhasználók
számára egy dollárjelet ($) jelenít meg a rendszer, a rendszergazdának pedig egy kettős-keresztet
(#). A várakozási jel ki van bővítve némi információval. Tartalmazza a bejelentkezett felhasználónevet,
a gép nevét és az aktuális könyvtárat. 

<code>
joska@iskolazo:~$
</code>
==== Felhasználó várakozási jele ====


  joska@iskolazo:~$
Ez a fajta várakozási jel a Debian GNU/Linuxra jellemző, de általában hasonló a többi linuxos rendszerben is. 
A felhasználónevet egy szeparátor követi (@). A gépnevet szintén, amely egy kettőspont (:). A kettőspont után
egy tilde karakter (~) látható, amely a felhasználó saját könyvtárát jelképezi. A joska felhasználó esetében 
ez a /home/joska. A parancsokat a Bash nevű parancsértelmező várja, amelyre a dollárjel is utal. 






==== Root felhasználó promptja ====

A root felhasználónak az alapértelmezett várakozási jele eltérő. A várakozási jelben 
az utolsó karakter egy kettős kereszt ("#"). 

<code>
root@iskolazo:~#
</code>

A rendszergazda, azaz root felhasználó is a bash parancsértelmezőt használja, viszont ő a rendszer teljes jogú felhasználója. 
Éppen ezért ne használjuk felhasználói feladatokra. Csak akkor használjuk ezt a hozzáférést, ha valóban szükség
van a rendszergazdai jogokra.

==== A PS1 ====

Minden operációs rendszer úgynevezett változókban tárol információkat a programok számára. 
Mivel ezek a változók a programok környezetéből elérhetők, környezeti változóknak is
hívjuk őket. A PS1 is egy ilyen környezeti változó. Bármely környezeti változónak 
a tartalmát megtekinthetjük az echo parancs segítségével. Ilyenkor a
környezeti változó neve elé egy dollárjelet kell írni: $PS1. Az echo 
paranccsal ekkor így jeleníthetjük meg:
  echo $PS1






==== Gyakorlat ====

  * Mit jelent a várakozási jel?
  * Debian GNU/Linux rendszeren mi a felhasználók alapértelmezett várakozási jele?
  * Mit jelent a várakozási jelben a "~" karakter?
  * A Debian GNU/Linux rendszerben mi a root felhasználó alapértelmezett várakozási jele?
  * Milyen környezeti változó tartalmazza a várakozási jel beállításait?
  * Hogyan épül fel a Debian GNU/Linux felhasználói várakozási jel?


===== Környezeti változók =====

Minden operációs rendszerben léteznek úgynevezett környezeti változók. 
Ezek az operációs rendszerről vagy programjainkról tárolnak információkat. 
A környezeti változók a rendszer indulása után automatikusan beállításra
kerülnek. 

A környezeti változók megtekintése:
  printenv

Paraméter nélkül az összes környezeti változót kiírja, amelynek van értéke.

Megadhatjuk melyik változót szeretnénk:
  printenv PATH

vagy 
  printenv HOME

vagy
  printenv SHELL


A **set** paranccsal vigyáznunk kell, mert Shellenként másként viselkedik. 
Ráadásul az alapértelmezetten futó Bash parancsértelmezőben egészen mást
csinál paraméterezve, minta mondjuk a csh, vagy ksh környezetben. 

A set parancs önmagában kiadva, mindenesetre kiírja a környezeti változókat,
de a különféle parancsértelmezők esetén más, más kimenetet kapunk:
  set
A kimenet általában túl fut a képernyőn. A kimenetet képernyőoldalakra 
tördelhetjük a less paranccsal:

  set | less

A grep parancs segítségével, megmondhatjuk, hogy csak azokat a sorokat
szeretném látni, ahol szerepel, például a PATH szó:

  set | grep PATH



Beállítható saját változó is:
  export TEST_VAR=hello


Nézzük meg az eredményt:
  set | grep TEST_VAR

vagy:
  printenv



A változó megszüntetése:
  unset TEST_VAR

Érdekes, hogy a Bash esetén a set másként működik a többi parancsértelmezővel szemben,
az unset viszont ugyanazt csinálja. Az unset bármely paraméterként megadott
változót megszüntet. 

Próbáljuk ki a fenti parancsokat.

Egy változót beállíthatunk az export parancs nélkül is.
Így is beállítható a TEST_VAR változó:
  TEST_VAR=hello
Akkor mi a különbség? Ha használom az export parancsot, akkor az aktuális
parancssorból indított folyamatok is látni fogják a TEST_VAR változót.
Ha nem használom az export parancsot, akkor ezek a folyamatok nem látják.
Próbáljuk ki:

  BARAT_VAR=Feri
Ellenőrizzük, hogy létezik-e a változó:
  echo $BARAT_VAR

Létezik, műküdik. Most indítsunk egy másik terminált. Lehet xterm vagy mate-termianl, vagy ami rendelkezésünkre áll:
  xterm
Nézzük meg ebben a terminálban a BARAT_VAR változó tartalmát:
  echo $BARAT_VAR

Semmi. Most lépjünk ki az új terminálból, majd futtassuk a parancsot újra, de most
az export paranccsal:
  export BARAT_VAR=Feri
Indítsunk egy xterm terminált:
  xterm
Majd ebben a terminálban nézzük meg a változónkat:
  echo $BARAT_VAR
Itt is látszik a tartalma.

Saját rendszer szintű környezeti változók bevezetése a /etc/environment állományban lehetséges.
Az állomány alapértelmezetten üres. Vegyük fel a következő sorokat:

  Z1=első
  Z2=második

Egy sor egy változó.

Indítsuk újra a rendszert, majd a set paranccsal írassuk ki az összes változót:
  set

Az /etc/environment fájlban létrehozott változók még grafikus felületen is érvényesek.

A PATH változó esetén, ügyelni kell arra, hogy felülírja a változót. 
A PATH változó egész tartalmát itt meg kell adni:

  PATH=/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/sbin:/bin

Néhány leírás szerint a **setenv** parancs is használható a változók beállítására,
de ez csak a **csh** parancsértelmezőben áll rendelkezésre.
==== env ====

Az env parancsot arra használhatjuk, hogy egy parancsot módosított környezetben futtassunk.
Paraméter nélkül kiírja a környezeti változókat.

  env

==== A Bash set parancsa ====
Mint fentebb már írtam a set parancs másként viselkedik a különböző parancsértelmezők esetén.
A Bash set parancsa a Bash számára állít be pozíció szerinti paramétereket, úgy mint
  * $1, $2, $3

Legyen a GYUMOLCS változó, értéke alma:
  set GYUMOLCS=alma
Értékét így tudjuk kiolvasni:
  echo $1

Ha több paramétert is szeretnénk megadni:
  set alma körte barack

  echo $1
  alma

  echo $2
  körte

  echo $3
  barack

A pozíciónális paraméterekből bármikor lekérhetők az értékek.


===== A PS1 környezeti változó tartalma =====


==== echo ====

A PS1 környezeti változó megismerése előtt nézzük meg az echo parancs használatát. Az echo egy szöveget ír a képernyőre. 

<code bash>
echo "Helló Világ!"
</code>

Az echo a szöveg végén egy sortörést is a képernyőre küld, amiről lebeszélhető a <nowiki>-n</nowiki> kapcsolóval. 


<code bash>
echo -n "Helló Világ!"
</code>


Különleges karakterek is engedélyezhetők a <nowiki>-e</nowiki> kapcsolóval:
<code bash>
echo -e "Helló\nVilág!"
</code>

Vegyük észre ez utóbbi példánkban a "\n" különleges karaktereket. Ez például sortörést jelet küld a képernyőre.


Különleges karakterek táblázata:
^  Karakter  ^  Jelentés  ^
|  \a  | csengőhang konzolos felületen |
|  \b  | egy karakter törlése visszafele |
|  \n  | sortörés |
|  \r  | kocsi vissza |
|  \c  | nem ír ki újsor karaktert |
|  \t  | vízszintes tabulátor |
|  \v  | függőleges tabulátor |
|  <nowiki>\\</nowiki>  | backslash |
|  \nnn  | a karakter ASCII kódja nnn (oktálisan) |

Az echo parancsot úgy is használhatjuk, mint egy ls. 
Az összes .txt kiterjesztésű állomány megjelenítése:
  echo *.txt

Az echo parancsnak két változatát használhatjuk.
Az egyik:
  * a parancsértelmező beépített parancsa
  * külső parancs

Figyeljük meg a type echo kimenetét:
<code>
$ type echo
echo egy beépített parancs
</code>

Alapból tehát ezt használjuk. Ha mégis a külső parancsot szeretnénk hasznáni
meg kell adnunk a teljes útvonalat:
  /bin/echo


==== A PS1 tartalma ====


Fentebb már láttuk, hogy a PS1 környezeti változó tartalmát így tudjuk megnézni:
<code bash>
echo $PS1
</code>

Azt is láttuk, hogy a várakozási jel ki van egészítve felhasználó- és gépnévvel, 
azt követően pedig az aktuális könyvtárral. A PS1 környezeti változóban van
leírva ez a forma. Ha megnézzük a fenti parancs eredményét, akkor
ehhez hasonlót kell látnunk Debian GNU/Linux 6, 7 és 8 verzió esetén:

Konzolon:
  ${debian_chroot:+($debian_chroot)}\u@\h:\w\$

Ha grafikus felületen indítottunk egy virtuális terminált, akkor ez egy kicsit másként néz ki:
  \[\e]0;\u@\h: \w\a\]${debian_chroot:+($debian_chroot)}\u@\h:\w\$


Ezek a beállítások biztosítják a várakozási jel fentiek szerinti megjelenítését.

==== X terminál színezése ====

Természetesen megadhatunk más beállításokat is. A környezeti változókat mindig az export paranccsal szokás beállítani, mert ez teszi lehetővé, hogy más folyamatok indítása után is érvényes legyen a beállítás. Az alábbi beállítás a terminál színezését mutatja be:

<code bash>
export PS1='${debian_chroot:+($debian_chroot)}\[\033[01;34m\]\u@\h\[\033[00m\]:\w\$ '
</code>

Vegyük észre, hogy az export parancs után írt PS1 környezeti változó elé nem írtunk "$" karaktert. Fentebb említettük, hogy erre csak akkor van szükség ha hivatkozunk rá, tehát példának okárét kiíratjuk azt. 


==== Egyszerű prompt ====

A fenti prompt nagyon hosszú tud lenni ha van egy nagyon hosszú könyvtárútvonalunk. Ilyenkor beállíthatunk egy egyszerű várakozási jelet, amely csak egy dollárjelet meg egy szóközt jelenít meg: 

<code bash>
export PS1="$ "
</code>

Akkor használjuk, ha az útvonal nagyon hosszú szeretnénk egy egyszerű várakozási jelet.

Ezek a beállítások persze nem véglegesek, újraindítás vagy ki-, és bejelentkezés után a környezeti változó tartalma eredetire visszaáll. 

Ez a várakozás jel újraindítás után azonban nem érvényes. Ha
újraindítás után is szeretnék látni, akkor a /home/joska/.bashrc 
állomány végére írhatjuk a következő sort

<code bash>
export PS1='$ '
</code>




Ez is szép megoldás:
<code bash>
export PS1="Irj be egy parancsot: "
</code>



==== Prompt beállítások ====

| \u | Felhasználónév |
| \h | Hostnév |
| \w | Aktuális könyvtár útvonallal |
| \W | Aktuális könyvtár útvonal nélkül |


Prompt a felhasználónév, dollárjel és egy szóköz:
  export PS1="\u\$ "

Prompt a hostnév, dollárjel és egy szóköz:
  export PS1="\h\$ "

Prompt az aktuális könyvtár, dollárjel és egy szóköz:
  export PS1="\w\$ "

De keverhetjük:

  export PS1="\u\h\$ "
Így viszont nincs elválasztó kettő között. Szokásos szeparátor a "@" karakter".

  export PS1="\u@\h\$ "

==== Gyakorlat ====

  * Mire való az echo parancs?
  * Milyen különleges karaktereket használhatunk az echo paranccsal?
  * Hogyan állíthatjuk be, hogy a várakozási jel a felhasználónévből és egy dollárjelből álljon?
  * Hogyan állíthatjuk be, hogy a várakozási jel a számítógép nevéből és egy dollárjelből álljon?
  * Mit jelent az útvonalban a "~" karakter?
  * Készítsen egy ilyen várakozási jelet: "C:\> "






===== Felhasználókról =====
==== Magamról ====

Ha várakozási jel nem tájékoztat arról, milyen néven léptünk be, akkor
használjuk a whoami parancsot. 

Ki vagyok én?
  whoami

Esetleg így: 
  who am i



Ez a parancs kiírja a felhasználónevünket. Például:
  joska


Mit lehet rólam tudni? Néha azt is szeretnénk tudni, milyen csoportokban van benne a felhasználónk. Ebben segít az id parancs.

  id

A kimenet ehhez hasonló lehet:
<code>
uid=1000(joska) gid=1000(joska) csoportok=1000(joska),
4(adm),24(cdrom),27(sudo),30(dip),46(plugdev),108(lpadmin),
125(sambashare),126(vboxusers),1002(teachers)
</code>

Jóval több információt ad. Megmondja milyen csoportokba tartozunk
felhasználóként.

Az id parancs az -un kapcsolóval úgy viselkedik mint a whoami parancs:
  id -un


==== Mi történt a rendszerben ====


Általában szeretnénk tudni ki volt utoljára bejelentkezve, vagy mikor használták utoljára a hozzáférésünket (használata-e illetéktelen).
Ebben segít a last parancs:

<code bash>
last
</code>


A last parancs kimenete persze túl fut a képernyőn, ha már sokszor használtuk a Linuxot. Ezt tördelhetjük a more paranccsal így:
<code bash>
last | more
</code>

Használhatjuk ebből a célból a less parancsot is:
<code bash>
last | less
</code>

A less parancs felületéből egy billentyűvel tudunk kilépni:
<code>
Q
</code>

Csak a jelenlegi kapcsolatok:
<code bash>
last -ap now
</code>



==== Kik vannak bent? ====


Van amikor csak egyszerűen arra vagyunk kíváncsiak ki van bejelentkezve:
<code bash>
users
</code>


Ha azt is szeretnénk látni honnan léptek be, akkor a következő parancsot használjuk:

<code bash>
who
</code>


<code bash>
who -u
</code>


A legtöbb információt azonban a következő parancs adja:
<code bash>
w
</code>

Ez a parancs azt is kiírja, a bejelentkezett felhasználók mit csinálnak.
Ezért ügyelnünk kell arra, hogy ha olyan parancsot használunk, amely 
paraméterként jelszót vár, azt ne futtassuk parancssorból önmagában.
Hagyjuk, hogy a programunk kérje azt be.

Belépések listázása:

<code bash>
lslogins
</code>

Csak valódi felhasználók:
<code bash>
lslogins -u
</code>

==== A finger parancs ====

A finger parancs alapértelmezetten nem érhető el.

A finger információkat közöl egy felhasználóról. 
Eredetileg e-mail címek alapján lehetett lekérdezni,
több információt. Ha valahol van finger szolgáltatás,
ez természetesen most is működik. 

Egy Linuxos rendszeren a felhasználónevet beírva,
bővebb információkat nyújt róla:
  * teljes neve
  * könyvtára
  * shell
  * milyen TTY-on jelentkezett be
  * mennyi ideje van bejelentkezve
  * van-e új level
  * dolgozik-e valamilyen terven

A finger eredetileg a BSD UNIX részeként jelent meg.



A telepítéshez rendszergazdai jogok szükségesek:
  apt install finger

A használathoz egyszerűen beírhatjuk a finger parancsot:
  finger

De egy felhasználó megadható paraméterként. Így több információt jelenít meg,
a kívánt felhasználóról:
  finger janos

A plan:
  nano ~/.plan

A felhasználó leírhatja éppen min dolgozik.

==== Gyakorlat ====

  * Mi a különbség a "who" és a "w" parancs között?
  * Írja bent.txt fájlba kik vannak éppen a rendszerbe bejelentkezve.
  * Mire való az users parancs?
  * Hogyan nézhetjük, meg mikor volt utoljára újraindítva a rendszer?
  * Hogyan nézhetjük, meg kik voltak bejelentkezve a rendszerbe?
  * Hogyan kérdezzük le az aktuális dátumot?
  * Mire való a "whoami" program?
  * Mit csinál a "id -un" parancs?




===== A rendszer lekérdezése =====
==== date ====

Az aktuális dátumot a date paranccsal lehet lekérdezni:

<code bash>
date
2013. jan.  8., kedd, 20.39.43 CET
</code>


A dátum és időbeállításokról később bővebben is lesz szó.



A lekérdezések formája beállítható, ahogy azt az alábbiakban látjuk.

Csak az óra lekérdezése:
  date +%H
Óra perc:
  date +%H:%M

Évszám:
  date +%Y
Évszám, hónappal és nappal
  date +%Y-%m-%d

A dátum kiíratható unix formátumban is:
<code>
$ date +%s
1539114959
$ date -d @1417827123
2014. dec.  6., szombat, 01:52:03 CET
$ 
</code>
==== cal ====

A cal megmutatja az aktuális hónapot és évet. 
Az aktuális hónap minden napját külön is megjeleníti,
naptárszerűen. 



Naptárat jelenít meg. 

A cal parancs magyar kézikönyve sajnos elavult a Debian GNU/Linux 6.x rendszerekben. Helyette nézzük meg az angol nyelvűt.
Például:
  man -L us cal

Használhatjuk a cal helyett a ncal parancsot is. 

A cal és az ncal parancsok a //bsdmainutils// csomag részei. 


A cal ma már csak egy szimbolikus link a ncal programra.
Ha az ncal nézetben, hétfővel kezdődő naptárat szeretnénk,
használjuk az ncal -b parancsot:
  ncal -b

Adott hónap az évben:
  ncal -m 10


Az adott hónap előtt és után is egy hónap megjelenítése:
  ncal -b -3
Szeptemberben így augusztus, szeptember és október jelenik meg.

  ncal -b -3 -m 10
Így szeptember, október és november jelenik meg.

  ncal -y 2020

Még pluszban hány hónap jelenjen meg, az aktuális után:
  ncal -A 3

Még pluszban hány hónap jelenjen meg, az aktuális előtt:
  ncal -B 3

Adott év, adott hónapja:
  ncal -d 2020-4
vagy:
  ncal -d 2020-04
  ncal -d 2020-04 -A 2

==== uptime ====

Kiírja mennyi ideje fut a rendszer, milyen terhelésnek van kitéve.
  uptime

==== uname ====

Az uname a kernelről ad információt:
  uname
Kapcsoló nélkül csak annyit mond, hogy "Linux". Ez az információ 
jelenik meg a -s hatására is. 

A -m kapcsoló kiírja milyen hardvert használunk:
  uname -m

Vagy:
  uname --machine

A válasz például: 
  * x86_64

A -r megadja a kernel verziószámát:
  uname -r
  4.9.0-4-amd64




Az összes információt a -a kapcsolóval írja a képernyőre:
  uname -a

==== A CPU és a memória ====

A processzor adatai:
  cat /proc/cpuinfo
A memória adatai:
  cat /proc/meminfo
Használt és szabad memória, cserehellyel együtt:
  free

==== Lemezhasználat ====

  df -h

  du

===== Könyvtárkezelés =====







==== Aktuális könyvtár ====

A felhasználók alapértelmezésben, belépés után a saját könyvtárukba kerülnek, amelynek a jele "~". Alapértelmezés az is, hogy az aktuális könyvtár megjelenik a várakozási-jelben. Ha változtattunk várakozási-jelen és már nem az alapértelmezett könyvtárban állunk, szeretnénk tudni az aktuális könyvtár nevét, útvonalastól együtt. Ezt a **pwd** parancs begépelésével tehetjük meg. A pwd a //present work directory// vagy
a //print working directory// rövidítése.

<code bash>
pwd
</code>


A joska nevű felhasználó például ezt láthatja, ha a saját könyvtárában áll:
  /home/joska



==== A könyvtár tartalmának listázása ====

Általában szeretnénk a könyvtár tartalmát listázni. Szeretnénk látni
milyen újabb könyvtárakat és fájlokat tartalmaz. Erre a célra az "ls"
parancsot használhatjuk. 


=== ls alapok ===

<code bash>
ls
</code>

Az ls kapcsolók nélkül kiadva az aktuális könyvtár tartalmát mutatja. Ha először lépünk be 
egy linuxos hozzáférésünkre, akkor valószínűleg nem találunk a saját könyvtárunkban állományt. 

A rejtett állományok abban különböznek a többitől, hogy ponttal (.) kezdődnek. 
Ha először lépünk be egy hozzáférésünkre valószínűleg már vannak rejtett fájlok,
csak nem látjuk őket. A -a kapcsolóval megtekinthetők a rejtett fájlok is:

<code bash>
ls -a
</code>

Egy következő kapcsoló a fájlokról a lehető legtöbb információt adja számunkra, ez a -l.
Long azaz hosszú kimenet kapunk a kapcsolóval:
<code bash>
ls -l
</code>

Ha még nincs más könyvtárunk használjuk az "a" kapcsolót is:

<code bash>
ls -la
</code>

Az eredmény valami ilyesmi lehet:
<code>
összesen 28
drwxr-xr-x 3 joska joska 4096 febr  24 23.49 .
drwxr-xr-x 4 root  root  4096 dec   13 18.37 ..
-rw------- 1 joska joska   92 febr  25 00.04 .bash_history
-rw-r--r-- 1 joska joska  220 dec   13 18.37 .bash_logout
-rw-r--r-- 1 joska joska 3184 dec   13 18.37 .bashrc
drwx------ 2 joska joska 4096 febr  24 23.49 .mc
-rw-r--r-- 1 joska joska  675 dec   13 18.37 .profile
</code>


Az ls parancsnak megadható, hogy melyik könyvtárat listázza számunkra. 
A gyökér könyvtár listázása a következő módon történhet:

<code bash>
ls /
</code>

Vagy a /bin könyvtár listázása:

<code bash>
ls /bin
</code>


=== Az ls hosszú kimenete ===

Fentebb már láttuk a -l kapcsoló hatását (-a -val együtt):


<code>
összesen 28
drwxr-xr-x 3 joska joska 4096 febr  24 23.49 .
drwxr-xr-x 4 root  root  4096 dec   13 18.37 ..
-rw------- 1 joska joska   92 febr  25 00.04 .bash_history
-rw-r--r-- 1 joska joska  220 dec   13 18.37 .bash_logout
-rw-r--r-- 1 joska joska 3184 dec   13 18.37 .bashrc
drwx------ 2 joska joska 4096 febr  24 23.49 .mc
-rw-r--r-- 1 joska joska  675 dec   13 18.37 .profile
</code>

A kimenet első elemének a neve egy pont (.), a másodiknak
pedig két pont (..). Az egy pont magában az aktuális könyvtárat 
jelképezi, a két pont egymás után pedig a szülőkönyvtárat 
jelképezi. 

A parancs először az állományról kiírja, hogy milyen fajta állomány. 
A Unix alapú rendszerekben a könyvtárak is állományként vannak kezelve,
ezért a könyvtárat egy speciális állománynak is tekinthetjük. Így van
ez a számítógép hardver eszközeivel is. Minden eszköz egy
állományként érhető el a rendszerben. Ezért szoktuk mondani, hogy
a Linuxban minden állomány. 


|  <nowiki>-</nowiki>  |  <nowiki>rw-r--r--</nowiki>  |  1  |  joska  |  joska  |  3184  |  dec   13 18.37  |  .bashrc  |
|  az állomány típusa  |  jogok  |  linkek száma  |  tulajdonos  |  csoport  |  méret  |  utolsó módosítás dátuma  |  az állomány neve  |


Minden sor 10 darab karakterrel kezdődik. Ebből az első 
az állomány típusa, a többi kilenc az állományhoz tartozó jogokat mutatja. 

A következő szám az állományra mutató linkek számát mutatja. A linkekről lásd később a link létrehozása című részt.

A linkek száma után az állomány tulajdonosa, amit a csoport neve követ. A Debian GNU/Linux
rendszerekben egy felhasználó létrehozásakor létrejön egy a nevével azonos csoport is.
Így lehet, hogy a csoportnév megegyezik a tulajdonos nevével. 

A következő szám az állomány mérete. Könyvtárak esetén itt a blokk mérettét látjuk. 

Ezt követi az utolsó módosítás dátuma, és végül az állomány neve. 

Ha listázott elem egy könyvtár, akkor a méret résznél a fájlrendszerben használatos blokkméret fog megjelenni. 

=== Könyvtárak és fájlok megkülönböztetése ===

A könyvtárak és fájlok a -l kapcsolóval megkülönböztethetők, de előfordul, hogy ezen
kapcsoló nélkül is szeretném látni, hogy mivel van dolgom. Ezt a -F kapcsolóval 
tehetem meg:

<code bash>
ls -F
</code>


=== Könyvtár méret ===

A fájlok és könyvtárak számára legkisebb lefoglalható egység a fájlrendszertől függ. ext3 és ext4 fájlrendszeren ez 4096 bytes. 
Ha futtatjuk a ls -ld parancsot, akkor látjuk az adott könyvtár számára mennyi helyet foglalunk:

<code bash>
ls -ld munka
</code>
A kimenet pedig ehhez hasonló lehet:
<file>
drwxr-xr-x joska joska 4096 márc   9 10.26 munka/
</file>

A könyvtár számára a 4096 a kezdeti lefoglalt hely (fájlok számára is). A könyvtárban eltárolt
fájlok sokasodása után ez nőhet, a következő például 4096 valamelyik szorzatára.

Az alábbi parancs létrehoz néhány fájlt:
<code bash>
mkdir munka
cd munka
</code>

Hozzunk létre 200 fájlt:
<code bash>
for ((i=0; i<200; i++)); do touch aaaaaaaaaa_$i; done
</code>

Nézzük meg a ls -ld kimenetét a könyvtáron:
<code bash>
ls -ld .
drwxr-xr-x joska joska 12288 márc 12 07.03
</code>

Ezek után az aktuális könyvtár listázásánál a méret: 12288

Ne felejtsük el, hogy más fájlrendszernél ezek az értékek eltérhetnek.

=== Külön bejegyzések ===

Egy könyvtár vagy fájl listázása esetén a jogok után 
ritka esetben megjelenhet plusz (+) vagy pont (.) karakter:
  drwxr-xr-x+ joska joska 12288 márc 12 07.03 Nev
vagy:
  drwxr-xr-x. joska joska 12288 márc 12 07.03 Nev

A plusz (+) karakter arra utal, hogy a fájlhoz (vagy könyvtárhoz)
külön ACL bejegyzések is tartoznak. Ha pont (.) karakter
van a jogok után, akkor ez SELinux címkék bejegyzésére utal. 

Ha mindkettő van (ACL és SELinux címke is), akkor a plusz (+)
karakter látszik. További információk az 
[[oktatas:linux:acl|ACL]] és az [[oktatas:linux:selinux|SELinux]]
lapokon.



==== Könyvtár létrehozása ====


Könyvtárakat az "mkdir" paranccsal hozhatunk létre. Az mk, a make szóból, a dir pedig a directory szóból származik. 
Paraméterként több könyvtárat is megadhatunk. A linuxos, illetve unixos rendszerek kis és nagybetű érzékenyek. A következő példában szereplő nevek két külön könyvtárat jelölnek:
  * Informatika
  * informatika

A parancs szintaxisa:
<code bash>
mkdir konyvtar_neve ...
</code>


A mai Linuxok már UTF-8-as kódolást használják a rendszer minden szintjén, 
így használhatunk ékezetes könyvtárneveket is. Ezzel azonban gond lehet, 
ha más rendszerre visszük a könyvtárainkat.

Egyszerre több könyvtárat is létrehozhatunk, ha szóközzel tagolva felsoroljuk,
vagy kapcsos zárójelek között vesszővel tagoljuk azokat. Utóbbi esetben szóköz nem lehet köztük:

<code bash>
mkdir elso masodik harmadik
</code>

<code bash>
mkdir {elso,masodik,harmadik}
</code>

Ha útvonalat is megadunk egy könyvtár létrehozásánál a <nowiki>-p</nowiki>
kapcsoló segítségével, az útvonalban szereplő nem létező könyvtárak 
automatikusan létrejönnek:

<code bash>
mkdir -p /home/joska/munka/dolgozok/human/gizi
</code>

==== Könyvtárcsere ====

Ha már vannak újabb könyvtáraink szeretnék "belépni" azokba. 

A példa kedvéért, hozzuk létre saját könyvtárunkban a jarmu nevű könyvtárat.
Tegyük fel, hogy a saját könyvtárunk a /home/joska. A "pwd" parancs tanúsága 
szerint pedig ebben a könyvtárban állunk. Kiadtuk a könyvtárlétrehozás 
parancsát:
  mkdir jarmu

Szeretnénk az új könyvtárba belépni, vagyis könyvtárat cserélni. Erre a "cd"
parancs ad lehetőséget:
  cd jarmu
A "pwd" paranccsal ellenőrizzük a könyvtárváltás meglétét.

A "cd" parancs első "c" betűje a "change" szóból van, a "d" betű pedig a
"directory" szóból. 

Ha jól dolgoztunk a pwd parancs kimenete most a következő:
  /home/joska/jarmu

Most a "jarmu" könyvtáron belül hozzunk létre egy "szeker" nevű könyvtárat:
  mkdir szeker

Lépjünk bele:
  cd szeker

Ezek után a pwd kimenete:
  /home/joska/jarmu/szeker

Most vissza kellene lépni az előző könyvtárba. Az előző könyvtárat két pont jelképezi:
  ..
Másként, ha most éppen a /home/joska/jarmu/szeker könyvtárban állunk akkor a két pont 
a /home/joska/jarmu könyvtárat jelképezi. Ha szeretnénk visszalépni a jarmu könyvtárba,
akkor megtehetjük, hogy a teljes útvonal megadásával így lépek vissza:
  cd /home/joska/jarmu
De ugyanezt az eredményt érhetjük el, ha cd paranccsal használjuk a két pontot:
  cd ..

Ez utóbbi parancs bármely könyvtárban is állunk, azt eredményezi, hogy egy könyvtárral
feljebb kerülünk. 

Ugyanígy használhatjuk a gyökérkönyvtár jelét a fájlrendszer gyökerébe jutáshoz:
  cd /
Ezzel a fájlrendszer gyökerébe jutunk. 

Van még egy különleges karakter, amely a saját könyvtárunkat jelképezi. 
Ez a következő:
  ~
Tilde karakternek hívják. Bármely könyvtárban is állok a könyvtárstruktúrában, 
ha kiadom a következő parancsot, a saját könyvtárunkba fogok jutni:
  cd ~

Vegyük észre, hogy a várakozási jelben is szerepel egy tilde karakter (Legtöbb linuxos
terjesztésben így van beállítva a várakozási jel).

A saját könyvtárunkba visszaléphetünk egyszerűen a cd paranccsal is:
  cd

Az utoljára használt könyvtárba is könnyedén visszaléphetünk:
  cd -





==== Könyvtár törlése ====

Az rmdir parancs segítségével minden megadott üres könyvtárat törölhetünk:

  rmdir konyvtarnev


Itt is használható a <nowiki>-p</nowiki> kapcsoló. A parancs így a legbelső könyvtárat
törli, ha az üres, és utána a többit, egyenként. Legyen a példa kedvéért egy ilyen
könyvtárszerkezet:
  egy/ketto/harom

Kiadjuk a törlésre az utasítást:
  rmdir egy/ketto/harom

A parancs először törli a harom könyvtárat, ha az üres. Utána a ketto könyvtárat, ha 
az előző sikeres volt és a ketto üres. Végül ha az előző kettő sikeres volt, akkor
törli az egy könyvtárat is.

==== Könyvtár átnevezése ====


A könyvtár átnevezését az mv paranccsal hajtjuk végre, amely az angol move szóból származik. Magyarul mozgatás jelent. A parancsot valójában arra találták ki, hogy egy állományt egy másik helyre mozgassunk. Viszont ha a mozgatás helye a kiindulási pont, akkor csak átnevezés történik.

Szintaxisa a következő:
  mv eredetikonyvtar ujkonyvtar




==== Könyvtár átmozgatása ====

<code bash>
mv konyvtar001 konyvtar002/
</code>

A konyvtar002 könyvtárba mozgatjuk a konyvtár001 nevű könyvtárat.




==== Könyvtárak másolása ====

<code bash>
cp -R dir1 dir2
</code>

Ha a dir2 már egy létező könyvtár, akkor annak tartalmába másol!
Ha nincs dir2 könyvtára akkor az aktuális könyvtárban létrehozza a
dir2 könyvtárat. 

A -R kapcsoló hatására valójában rekurzív másolásra adunk parancsot,
de könyvtármásolásnál éppen ezt szeretnénk. 

==== Könyvtárnevek mérete ====

A könyvtárnevek maximális hossza 256 bájt. De az ékezetesekkel duplán kell számolnunk.


==== Könyvtárszerkezet ====

  tree

Könyvtár szerkezet a saját könyvtártól kiindulva:
  tree ~

A Dokumentum könyvtár szerkezete jogokkal:
  tree -p Dokumentumok

==== Gyakorlat ====


  * Milyen könyvtárkezelő parancsok vannak?
  * Hozzon létre egy "tudas" nevű könyvtárat saját könyvtárában.
  * Hozzon létre egy "jarmu" nevű könyvtárat saját könyvtárban.
  * Milyen paranccsal nézzük meg, melyik könyvtárban vagyunk éppen?
  * Milyen parancssorral léphetünk a gyökérkönyvtárba (egy parancs)?
  * Lépjen saját könyvtárába.
    * A "jarmu" nevű könyvtárban a következő alkönyvtárakat hozza létere:
      * Citroen
      * Daewoo
      * Fiat
      * Ford
      * Lada
      * Mercedes
      * Nissan
      * Opel
      * Peugeot
  * Lépjen be a /sys/block könyvtárba. Derítse ki milyen állományok vannak ebben a könyvtárban.
  * Lépjen be a /sys/block/sda könyvtárba, ha az létezik. Milyen állományok vannak benne?


===== Könyvtárszerkezet =====
A Linuxos könyvtárszerkezet felépítése egy fához hasonlítható. Van egy gyökér a kiinduláspont, és abból újabb könyvtárak, alkönyvtárak nyílnak. A kiindulópontot azaz a gyökeret egyetlen karakterrel jelezzük: "/". A perjel tehát a gyökér. Ha a merevlemez több részre ún. partícióra van felosztva, gyökér akkor is csak egy van, így nem kell különféle jelöléssekkel ellátni a gyökér könyvtárat. Jó kérdés lehet, hogy akkor a többi partíciót hol és hogyan érjük el. A plusz partíciók egy-egy könyvtár alkönyvtáraiban érhetők el. A rendszergazda azokat bárhova felcsatolhatja, igaz van mindegyiknek egy megszokott helye. 

==== A könyvtárak leírása ====
A felhasználók könyvtárai a "home" nevű könyvtárban találhatók. Hogy ez rögtön a gyökér könyvtárból nyílik, így szoktuk leírni:
  /home

A /home könyvtáron belül vannak a felhasználók könyvtárai. Legyen például egy joska, egy mari és egy janos nevű felhasználó. 
A joska felhasználói könyvtárát ekkor így írhatjuk le:
  /home/joska
Mari felhasználó könyvtára:
  /home/mari
János felhasználó könyvtára:
  /home/janos

Fa formájú szerkezetben ezt így írhatjuk le:
  /
  |--home
       |--janos
       |--joska
       |--mari

Ha Jánosnak van a saját könyvtárában egy Dokumentumok alkönyvtár, akkor a faszerkezet így néz ki:

  /
  |--home
       |--janos
       |    |--Dokumentumok
       |--joska
       |--mari

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Linuxos fájlrendszer kis- és nagybetű érzékeny. Tehát egy "dokumentumok" és egy "Dokumentumok" nevű könyvtár, két különböző könyvtár. 

További példa kedvéért Jánosnak legyen a Dokumentumok mellett egy Tervek és egy a tervekből nyíló Programozas könyvtára:
  /
  |--home
       |--janos
       |    |--Dokumentumok
       |    |--Tervek
       |          |--Programozas
       |--joska
       |--mari

A valósában a gyökérkönyvtárból is több könyvtár nyílik. 
A következő példában legyen pluszban egy "var" könyvtár is ábrázolva.
A var könyvtárban a rendszer a változó adatokat tárolja:
  /
  |--home
  |    |--janos
  |    |    |--Dokumentumok
  |    |    |--Tervek
  |    |          |--Programozas
  |    |--joska
  |    |--mari
  |--var

A "var" könyvtárból nyíljon egy "log" nevű könyvtár amelyben a naplófájlok vannak:
  /
  |--home
  |    |--janos
  |    |    |--Dokumentumok
  |    |    |--Tervek
  |    |          |--Programozas
  |    |--joska
  |    |--mari
  |--var
      |--log

Ezzel a faszerkezettel tehát leírható az egész könyvtár hierarchia. 

A "log" könyvtár útvonalát egyetlen sorba, ezek után így írhatjuk fel:
  /var/log

A János nevű felhasználó Dokumentumok könyvtára egyetlen sorban:
  /home/janos/Dokumentumok
A János nevű felhasználó "Programozas" könyvtára így írható le:
  /home/janos/Tervek/Programozas
A János nevű felhasználó "Tervek" könyvtára így írható le:
  /home/janos/Tervek
Esetleg az egyértelműbb jelzés miatt a könyvtár nevek végére tehetünk egy "/" karaktert:
    /var/log/
    /home/janos/Dokumentumok/
    /home/janos/Tervek/Programozas/
    /home/janos/Tervek/
Így tudjuk, hogy nem egy fájlról van szó. 




==== A gyökér könyvtár könyvtárai ====


  * /
    * bin
    * boot
    * dev
      * hda0
      * hda1
    * etc
    * home
      * jozsi
      * mari
      * kati
      * eszter
      * peter
    * lib
    * media
    * mnt
    * opt
    * proc
    * root
    * sbin
    * srv 
    * sys
    * tmp
    * usr
      * bin
      * include
      * lib
      * local
      * sbin
      * share
    * var
      * log
      * mail
      * www






Most nézzük, mi micsoda.

  * /bin   Az alapparancsok programjai itt vannak elhelyezve.
  * /boot  A rendszerindításhoz szükséges fájlok helye.
  * /dev   A számítógép minden eszköze (hardvere) ebben a könyvtárban egy fájl formájában leképezésre kerül.
    * /dev/sr0   A CD-ROM elérése.
  * /etc   A rendszer beállításait tároljuk itt.
  * /home  A felhasználók saját könyvtárai.
  * /lib   Osztott programkönyvtárak, elsősorban a kernel, a /bin és az /sbin könyvtárak számára.
  * /lost+found  Fájlrendszer sérülése után a helyreállító program ide helyezi azokat a fájlokat amit nem képes helyre állítani. 
  * /media Más fájlrendszerek automatikusan ide kerülnek felcsatolásra. 
    * /media/cdrom0
  * /mnt   Kézzel csatlakoztatott más fájlrendszerek.
    * /mnt/cdrom Ha kézzel csatolunk egy CD-ROM-t a fájlrendszerbe, akkor azt ide szokás.
  * /proc  A memória leképezése fájlokra.
  * /root  A root (rendszergazda) felhasználó saját könyvtára.
  * /sbin  A rendszergazda parancsainak programjai itt találhatók.
  * /srv   A szolgáltatásokat nyújtó programok adatállományai (mint a home).
  * /sys   Néhány kernelobjektum itt van leképezve.
  * /tmp   Ideiglenes fájlok helye.
  * /usr   A programok könyvtárai.
    * /usr/bin/ : Futtatható programok a felhasználók számára.
    * /usr/include/ : A programozáshoz szükséges "include" fájlok helye.
    * /usr/lib/ : Osztott programkönyvtárak.
    * /usr/sbin/ : A root felhasználók programjai.
    * /usr/share/ : Architektúra független adatok.
    * /usr/src/ : Forráskódok. (Debian csomagok fordításához; Lásd még a /usr/local/src/ könyvtárat)
    * /usr/X11R6/ : Az "X Window System" könyvtára.
    * /usr/local/ : A rendszer-adminisztrátor által telepített programok helye.
      * /usr/local/bin : helyi bináris programok és scriptek helye, stb.
      * /usr/local/src : Forráskódok helye (Nem debianos eszközök telepítési helye.) 
  * /var   Gyakran változó fájlok helye.

Link: http://wiki.debian.org/FilesystemHierarchyStandard

==== Gyakorlat ====

  * Mit tartalmaz a /tmp könyvtár?
  * Mit tartalmaz a /bin könyvtár?
  * Mit tartalmaz a /home könyvtár?
  * Mit tartalmaz a /media könyvtár?
  * Mit tartalmaz a /proc könyvtár?




===== Fájlkezelés =====

==== Fájlok létrehozása ====
Egy fájl létrehozásához a legegyszerűbb parancs a touch. Igaz eredeti célja, hogy egy fájl időbélyegét megváltoztassuk, de ha egy állomány nem létezik amelynek időbélyegét aktualizálni szeretnénk, akkor azt létrehozza. Természetesen a fájl tartalma üres lesz. A touch parancs nem kérdez semmit, csak elkészíti az állományt:

<code bash>
touch fajlneve.txt
</code>


Az echo paranccsal is létrehozhatunk fájlokat. Ekkor az echo után írt "Szöveg" a fájlba kerül. 
<code bash>
echo "alma" > gyumolcsok.txt
</code>


==== Fájlok törlése ====

Egy fájl törlése:
<code bash>
rm fajlnev
</code>

Törlés rekurzívan:
<code bash>
rm -r konyvtarnev
</code>

Az rm parancs alapvetően fájlok törlésére lett kitalálva, ezért könyvtárat 
csak úgy tudunk törölni vele, ha beállítjuk a rekurzívitást. 

A könyvtár és tartalmának törlése:
<code bash>
rm -r könyvtárnév
</code>

Az egész könyvtárfa törlése a gyökértől kiindulva:
<code bash>
rm -r /
</code>

A -f kapcsolóval kérdés nélkül törölhetők az állományok. A nem létező
állományok miatt sincs visszajelzés:
  rm -f vmi.txt

Egyszerre több fájl is törölhető:
  rm vmi1 vmi2 vmi3

Ha óvatosak szeretnénk lenni, ezért minden fájl törlése előtt elvárnánk egy
kérdés, hogy törölhetjük-e, akkor használjuk az -i kapcsolót:
  rm -i vmi1 vmi2 vmi3

Ha kérdés nélkül szeretnék egy könyvtárat, tartalmukkal együtt töröli, 
használjuk a -f és -r kapcsolókat:
  rm -rf könyvtárnév

A -r mondja meg, hogy legyen rekurzív a művelet, a -f pedig, hogy 
ne problémázzon az rm parancs.

Az rm parancs mellett használható a "*" jelölése, amely bármilyen
szövegre illeszkedik. a .txt kiterjesztésű fájlok törlése:
  rm *.txt

A csillag karakter persze állhat a bárhol a mintában.


==== Fájlok átnevezése ====

<code bash>
mv fajl001 fajl002
</code>

Az mv parancs valójában a fájlok mozgatására lett kitalálva, de ha nem adunk meg könyvtárat, vagyis ugyanabba a könyvtárba mozgatunk, akkor tulajdonképpen átnevezés történik. 

Átnevezés ''{}'' használatával:
<code bash>
mv fel.txt{,.elavult}
</code>

Az eredmény: ''fel.txt.elavult''


==== Fájlok mozgatása ====

Adott állomány mozgatása adott könyvtárba:
<code bash>
mv fajl konyvtar
</code>

vagy:

<code bash>
mv fajl konyvtar/
</code>

A fajl nevű állományt a konyvtar nevű mappába mozgatjuk.

Több fájl is mozgatható egy könyvtárba, a lényeg, hogy a könyvtár neve legyen az utolsó:

<code bash>
mv fajl1 fajl2 fajl3 konyvtar
</code>


==== Fájlok másolása ====


Az aktuális könyvtárban szeretnénk a file1 állományról egy file2 másolatot:
<code bash>
cp fajl01 fajl02
</code>


Adott egy "munka" nevű könyvtár az aktuális könyvtáron belül. Ebbe szeretnénk másolni a 
file1 nevű állományt, ugyanezen a néven:

<code bash>
cp fajl01 munka/
</code>

A -u, vagy hosszabban <nowiki>--update</nowiki> kapcsolóval, a nem
kerülnek másolásra azok a nem-könyvtár fájlok, amelyek azonos
vagy újabb módosítási idővel rendelkeznek.
  cp -u *.c cel



==== Fájlok tartalmának megtekintése ====

Gyakran szükség van arra, hogy gyorsan belenézzünk egy fájlba. Erre használható például a cat parancs:
<code bash>
cat fajlnev
</code>


<code bash>
more fajlnev
</code>

<code bash>
less fajlnev
</code>

==== Fájlok darabolása ====

<code bash>
split -b 1440000 fajlnev
</code>

Régebben ha floppy lemezre akartunk másolni, pont ekkora méretre kellett darabolnunk a fájlt. 
A fenti parancs segítségével a fajlnev nevű állományt 1440000 byte nagyságú részekre lett
feldarabolva. A fájlokat automatikusan elnevezi ehhez hasonlóan:
  * xaa
  * xab
  * xac
  * stb






==== Darabolt fájlok összefűzése ====

A darabolt fájlokat előbb-utóbb szeretnénk összeszerkeszteni. Ezt a cat paranccsal tehetjük meg
az alábbi formában:


<code bash>
cat x* >> fajlnev
</code>


A csillag, azt jelenti, hogy minden könyvtár ami x-el kezdődik. 
==== Fájlok szerkesztése ====

Fájlok szerkesztésére nagyon sok eszköz áll rendelkezésre. 
Lehet parancssorból a sed paranccsal szerkeszteni. Vagy lehet
erre a célra kitalált szövegszerkesztőket használni.
Legyen például a virag.txt nevű állomány amit szeretnénk 
szerkeszteni:

<code bash>
vi virag.txt
</code>

vagy

<code bash>
nano virag.txt
</code>


vagy

<code bash>
mcedit virag.txt
</code>



Az Midnight Commander beépített szövegszerkesztője. Valójában egy szimbolikus link az mc parancsra. 
Ebből következik, hogy a használatához az "mc" csomagnak telepítve kell lennie a gépünkön.

A vim a vi továbbfejlesztése. Alapértelmezetten nincs
telepítve.

A vim telepítése:
  apt install vim
Használata:
  vim adat.txt

==== Nano ====
=== Billentyűk ===

A nano szövegszerkesztő alapvető billentyűkombinációi Ctrl gombbal működnek. 
Ezt maga a szövegszerkesztő is tudatja velünk, de a Ctrl helyett egy
"^" karaktert látunk mindig. A mentés például a Ctrl+O billentyűkombinációval
történhet, amit így látunk: 
  ^O

Vagy a kilépés Ctrl + X billentyűkombináció, amelyet így látunk:
  ^X


=== Szerkesztés ===
A vágólapos szerkesztési műveleteket kezdjük a kijelöléssel. 
Először meg kell mondani, hogy most kijelölés jön. A kijelölés
végét nem kell jelezni (ellentétben az mceditel).
Ha kijelöltük azt amit vágólapra szeretnénk tenni, akkor el kell dönteni ezt hogyan szeretnénk.
A kijelölt szöveg kivágásával, vagy másolásával. Ennek megfelelő billentyűkombinációt nyomunk.
Ezt követően arra a helyre lépünk, ahova a szöveget be kell illeszteni, amit Ctrl +  U kombinációval
tehetünk meg.




|  Alt + A | Szelekció  megkezdése  |
|  Alt + 6  | Másolás (ha nincs kijelölve, akkor az aktuális sor) |
|  Ctrl + K  | Kivágás |
|  Ctrl + U  | Beillesztés |




A Ctrl + K billentyűkombinációt használhatjuk kijelölés nélkül is. Ekkor azt a sort
vágja ki, amelyikben éppen állt a kurzor a Ctrl + K lenyomásakor.




=== Egyéb ===

|  Alt + Q  | Kijelölés kezdete |

==== Linkek a fájlrendszerben ====

=== Merev link ===

Amikor létrehozunk egy állományt a merevlemezen létrehozunk számára egy
inode nevű bejegyzést. Az inode tartalmazza a következő információkat:
  * időbélyegek
  * méret
  * tulajdonos
  * csoport
  * jogok
  * elfoglalt blokk méret
  * IO-blokk méret

A fájl neve nem az inode-ban tárolódik. A fájlnév a szülő könyvtár 
tartalmi részében tárolódik. A név mellett egy mutató jön létre
a fájl inode-ra. Ezt nevezzük linknek. 

További linkeket hozhatunk létre az ln paranccsal: 

<code bash>
touch fruit.txt
ln fruit.txt frutta.txt
</code>
A fruit.txt és a frutta.txt is ugyanarra az inode-ra mutat. Ellenőrizzük az ls
paranccsal. A -i kapcsoló megmutatja inode azonosítót:
  ls -li fruit.txt frutta.txt

A lehetséges kimenet:
<code>
1059029 -rw-r--r-- 2 janos janos 2 okt   12 21:06 fruit.txt
1059029 -rw-r--r-- 2 janos janos 2 okt   12 21:06 frutta.txt
</code>


Ha már két merev link mutat egy fájlra, a fájl csak akkor törlődik, ha mindkét linket töröljük.

Vegyük a következő példát. Létrehozok egy fájlt:
<code bash>
touch erdo.txt
</code>

Most létrehozok egy rámutató linket:
<code bash>
ln erdo.txt fak.txt
</code>

Most törlöm a erdo.txt-t:
<code bash>
rm erdo.txt
</code>
A fájl maga nem kerül törlésre, mert a fak.txt nevű
link még az állományra mutat. Az állomány törlése csak
ekkor történhet meg.

Az ls -l parancs kimenetében vegyük észre a linkek számát.

=== Szimbolikus link ===

A szimbolikus link másként viselkedik, mint a merev link,
ezért is nevezzük szimbolikusnak. 

A szimbolikus link létrehozásakor létrejön egy új inode bejegyzés. 
Az ebben található mutató viszont nem célként megadott inode-ra mutat.
Helyette a célhoz tartozó névre mutat (ami egy merev link neve). 

Ennek eredménye, ha töröljük a merev linket, a szimbolikus link
nem fog mutatni sehova. 


Szimbolikus link létrehozása
<code bash>
ln -s fajlnev linkfajlra
</code>


A fájlrendszerben szimbolikus linkre példa:
  ls -l /vmlinuz

A kísérletezéshez lehetőleg újonnan telepített Linuxot használjunk,
ahol a háttérben nagy eséllyel nem jönnek létre újabb fájlok,
nincs még szolgáltatás telepítve.

Kísérletképpen hozzuk létre a fruit.txt állományt, ha az még nem létezik.
A kísérlet folytatása előtt nézzük meg az adott fájlrendszeren mennyi
a szabadon felhasználható inode:
  stat -f fruit.txt
A kimenet utolsó sorában például ilyet láthatunk:
  Inode-ok: összes: 36626432   szabad: 35042423
Vagyis van 35042423 szabad inode.

Most hozzunk létre egy obst.txt nevű szimbolikus linket, ami a fruit.txt-re mutat:
  touch fruit.txt
  ln -s fruit.txt obst.txt

Most nézzük meg a hozzájuk tartozó inode azonosítókat:
  ls -li fruit.txt obst.txt

A fruit.txt és az obst.txt inode azonosítói különböznek.

Most nézzük meg újra, hány szabad inode van:
  stat -f fruit.txt

A kimenet utolsó sora ilyen lehet:
  Inode-ok: összes: 36626432   szabad: 35042422

A szabad inode-ok számra eggyel csökkent, azaz létrejött egy új inode.

==== Fájlok statisztikája ====

A stat parancs még több információt szolgáltat egy állományról vagy egy könyvtárról.

<code bash>
stat fajlnev
</code>


Például:

<code bash>
stat log.txt
</code>

<file io>
  File: "log.txt"
  Size: 0         	Blocks: 0          IO Block: 4096   szabályos üres fájl
Device: 802h/2050d	Inode: 1461005     Links: 1
Access: (0644/-rw-r--r--)  Uid: ( 1000/  andras)   Gid: ( 1000/  andras)
Access: 2012-01-15 23:00:17.365731988 +0100
Modify: 2011-08-09 22:35:50.584228887 +0200
Change: 2011-08-09 22:35:50.584228887 +0200
</file>


| File | A fájl neve |
| Size | A fájl mérete |
| Blocks | A fájl által használt blokkok száma (512 bájtos blokkokkal számol!) |
| IO | IO blokkméret a fájl számára |
| fájltípus | szabályos fájl, \\ szabályos üres fájl \\ könyvtár \\ szimbolikus link \\ foglalat \\ speciális karakterfájl \\ speciális blokkfájl |
| Device | Az eszköz neve hexadecimális és decimális formában. |
| Inode | A fájl egyedi azonosítója a fájlrendszerben |
| Links | Linkek száma a fájlra |
| Access | Hozzáférés szám és karakterformában. |
| Uid | Tulajdonos |
| Gid | Csoport |
| Access | Utolsó fájlolvasási időpont |
| Modify | A fájl tartalmának utolsó változása |
| Change | A fájl inode leírójának utolsó változása |













<code bash>
stat konyvtarnev
</code>


Magáról a fájlrendszerről kaphatunk információt a -f kapcsoló megadásával:


<code bash>
stat -f fajlnev
</code>


Például: 

<code bash>
stat -f log.txt
</code>

<file io>
  File: "log.txt"
    ID: 3f4e5580b0204b72 Namelen: 255     Type: ext2/ext3
Block size: 4096       Fundamental block size: 4096
Blocks: Total: 9612076    Free: 4608081    Available: 4119806
Inodes: Total: 2444624    Free: 2115881
</file>


Ha írunk a fájlba, akkor módosul a mtime (Modify time), de ezzel együtt a ctime (Change time) is.
A ctime viszont módosul még néhány esetben. Ha például módosítom a fájl jogait, vagy tulajdonsát,
akkor a ctime érték frissül. 

A <nowiki>-c vagy a --format</nowiki> kapcsolóval kiírathatjuk (többek között) mit ért (hány bájt-ot) a stat blokkméret alatt:
  stat --format=%B fajlnev

<code>
$ stat --format=%B vmi.txt
512
</code>

==== Fájlok mérete ====

A fájlrendszer blokkokra van felosztva. Jelenleg szokásos blokkméret 4096 bájlt.


{{:oktatas:linux:01_fajlok_merete.png?400|}}

Ha nem lenne ez a felosztás, gondban lennénk, ha egy fájl bővíteni szeretnénk. 

{{:oktatas:linux:02_fajlok_merete.png?400|}}

Ezért, ha egy kisméretű fájl, például 2 bájt méretű fájl létrehozunk, annak
is le van foglalva 4096 bájt hely. 

{{:oktatas:linux:03_fajlok_merete.png?400|}}

Ha fájl bővítjük így is törve lehet, ha elfogy a 4096 bájt hely.
A fájl következő blokkja más helyen jön létre. A fájl így önmagában is
töredezett lesz. 

{{:oktatas:linux:04_fajlok_merete.png?400|}}

Ha törlünk egy fájl, akkor a fájlokat összeségében nézve is töredezettség alakul ki.

{{:oktatas:linux:05_fajlok_merete.png?400|}}

Ezért az ext4 fájlrendszer egy 4096 bájt lefoglalt hely után is hagy valamennyi helyet
újabb lefoglalható blokkoknak. 

A fájlok lemezen foglalt helyét és méretét tudhatjuk meg a "du" parancs segítségével. 
A du alapértelmezésként a lemezen elfoglalt helyet mutatja meg blokkméretben. 
1 blokk 1 kibibájt-nak számít, azaz 1024 bájtnak. 


Ha bájt-ban szeretnénk megkapni pontosan mekkora az állomány mérete, akkor a <nowiki>-b vagy --bytes</nowiki> kapcsolót kell használnunk.

Hozzunk létre saját könyvtárunkban egy fájlt:

  cd ~
  echo "Lorem ipsum doloest amet" > lorem.txt

Nézzük meg a helyfoglalását:
  du lorem.txt

Az eredmény:

<code>
4	lorem.txt
</code>

Nem négy bájt. Négy kibibájt (4 * 1024 bájt). Ennyi helyet foglal a lemezen. 
A du parancs tehát alapértelmezésben 1024-es blokkokkal számol. 

Ha be van állítva a POSIXLY_CORRECT környezeti változó, akkor 512 bájtos blokkokkal kell számolnunk. Állítsuk be a változót és nézzük meg újra a parancs kimenetét:
<code>
set -o posix
export POSIXLY_CORRECT
du lorem.txt
</code>
Megjegyzés: A korábbi Bash változatokban (Debian10 előtt), nem volt szükség az export parancsra.
Ugyanakkor, a set és export helyett megfelel egy export POSIXLY_CORRECT=1 utasítás is.

A kimenet:
<code>
8	lorem.txt
</code>  
A kimenetben most 8 blokk, vagyis 8 darab 512 bájtos helyet foglal az állományunk,
ami 4096 bájt összesen.

A POSIXLY_CORRECT környezeti változót azért szokták beállítani, hogy a 
programok úgy működjenek, hogy megfeleljenek a POSIX szabványnak.
A POSIXLY_CORRECT kikapcsolásához:
  set +o posix
A set Bash belső parancsa, több információért nézd meg a leírását:
  help set



Most nézzük meg a valós méretét:
  du -b lorem.txt

vagy:
  du --bytes lorem.txt

26 bájtot kapunk:
<code>
26	lorem.txt
</code>




Nézzük meg a stat paranccsal is a lorem.txt lefoglalt blokkméretét. Vegyük észre a különbséget. A stat azt mondja 8 blokk, mert az eleve 512 bájt mérettel számol.


Ebből láthatjuk, hogy az adott fájlrendszer blokkmérete 4096 bájt. 

A teszteléshez létrehozhatunk egy 4096 bájt nagyságú fájlt:
  dd if=/dev/zero of=teszt.txt bs=1024 count=4

Nézzük meg a du paranccsal hány blokkot foglal:

<code>
$ du teszt
4       teszt.txt
</code>

Most adjunk hozzá még két bájtot:
  echo a >> teszt.txt
Megjegyzés: egy sortörés is hozzáíródik, azért 2 bájt. 

Ellenőrizzük újra:
<code>
$ du teszt
8       teszt.txt
</code>

==== Fájlnevek ====

A fájlnevek tartalmazhatnak ékezetes fájlneveket, számokat, alulvonást (_), kötőjelet, pontot stb.

<note>Maximális hosszuk: 255 bájt</note>

Vegyük észre, hogy a 255 a karakterek száma helyett a szükséges bájtokat tartalmazza. A magyar ékezetes betűk például 2 bájtosak.

A fájlnevek lehetséges hossza fájlrendszerfüggő, de általában mindenhol 255. 


Próbáljunk meg létrehozni egy olyan fájlt, amelynek a neve 255 bájt hosszú:
<code>
touch 012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234
</code>

A fájl létrejön. Most próbáljunk meg 256-tal:

<code>
touch 0123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345
touch: '0123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345' elérése sikertelen: Túl hosszú fájlnév

</code>
A fájl nem hozható létre a hibaüzenet: Túl hosszú fájlnév.

A példában megadott fájlnév hosszát magunk is ellenőrizhetjük a wc -c segítségével.
Vegyünk egy rövidebb fájl nevet ami csak 3 karakterből áll.
Vegyük a fenti fájlnévnek csak az első 3 karakterét, hogy megnézzük
hogyan működik a wc -c. 

  echo 012 | wc -c
  4
Az echo 012 | wc -c eredménye 4, tehát eggyel több, mint ahány karakter van.
Most másoljuk az 012 három helyére a fent megadott teljes fájlnevet,
ellenőrizzük az eredményt.


Megjegyzés: Egy útvonal maximális hossza 4096 karakter.

A kernel forrásában a limits.h fejállományban van definiálva a maximális nagyság.
  * https://github.com/torvalds/linux/blob/master/include/uapi/linux/limits.h

<code c>
[...]
#define NAME_MAX         255	/* # chars in a file name */
#define PATH_MAX        4096	/* # chars in a path name including nul */
[...]
</code>

Ha gépünkön telepítve vannak a fejállományok, akkor ott is ellenőrizhetjük.
4.9.0-3-as kernel esetén:
  /usr/src/linux-headers-4.9.0-3-common/include/uapi/linux/limits.h


==== Fájlok keresése ====

=== Keresés név alapján ===

Ha a fájlok nevei alapján szeretnénk keresni, használjuk
a find parnacsot:

<code bash>
find /usr/share -name *.png
</code>

Az első paraméter, megmondja, hol keressünk. 
A -name kapcsoló után megmondom, milyen fájlokra vagyok kíváncsi. 
A példában a bármilyen fájlnév, aminek kiterjesztése .png, szeretném,
látni a találati listában. 


Az aktuális könyvtártól is kereshetünk:
<code bash>
find . -name "*.png"
</code>

=== Keresés tartalom alapján ===

Ha fájlokat tartalom alapján szeretnénk keresni, akkor használjuk
a grep parancsot rekurzívan. 

Például szeretnénk megkeresni azokat a fájlokat, amelyekben szerepel
Ian Murdock neve:
<code bash>
grep -r -l "Ian Murdock" /usr/share/doc
</code>

  * A <nowiki>-r --recursive kapcsoló rekurzívvá teszi a keresést.</nowiki>
  * A <nowiki>-l --files-with-matches kapcsoló hatására csak a fájlok nevei jelennek meg.</nowiki>


Használhatjuk a find parancsot is, de szükséges mellé a grep parancs:

  find . -name "*.txt" -print | xargs grep "Nagy József"

Olyan .txt kiterjesztésű fájlokat keresünk, amelyben szerepel a "Nagy József" név.



A <nowiki>-P --perl-regexp  kapcsolóval Perl reguláris kifejezés is használható</nowiki>


A find és grep parancsról később részletesen is szó esik.

=== locate ===


A locate parancs:

A locate parancs telepítése:
  apt install locate

  locate minta
Létezik egy /var/lib/mlocate/mlocate.db nevű adatbázis, amely
segít megtalálni állományokat. Az adatbázis a következő
paranccsal frissíthető:
  updatedb




==== Gyakorlat ====

  * Milyen fájlszerkesztő parancsok vannak?
  * Milyen paranccsal hozhatunk létre egy új üres állományt?
  * Milyen paranccsal törölhetek egy állományt?
  * Milyen paranccsal nevezhetek át egy állományt? Írjon példát.
  * Milyen paranccsal mozgathatok egy saját könyvtáramból egy alkönyvtárba egy fájlt. Írjon példát.
  * Milyen paranccsal kérhetünk statisztikát egy fájlról? (jogok, elérése, változtatás, csere ideje).
  * Milyen paranccsal kereshetünk fájlokat név alapján?
  * Milyen paranccsal kereshetünk fájlokat tartalmuk alapján?


===== Billentyűzet használat =====

==== Fogalmak ====

=== Terminal ===


Egy billentyűzet és egy monitor, amely egy számítógéphez kapcsolódik. 

Eredetileg a nagygépes Unix rendszerekhez több terminál is csatlakozott. Esetleg egy PC-t is lehetett terminálként használni. A Linuxot ma leggyakrabban nem nagygépre, hanem egy PC-re telepítjük. A PC-hez pedig egyetlen monitor és billentyűzet kapcsolódik alapesetben. Mi ezt tekintjük most terminálnak. A Linux lehetővé teszi, hogy több felületen is belépjünk, mintha több terminálunk lenne. Ezek nem valódi terminálok, így a linuxos terminálokat "virtuális terminálként" szoktuk említeni.


=== Host ===

A nagyszámítógép, amelyhez a terminálok kapcsolódnak. Host számítógép alatt mi most PC-t fogjuk érteni, amelyen dolgozunk. 


=== Teletype ASR33 ===

Az első Unix terminálok, amelyek egy billentyűzetből és egy nyomtatóból álltak. 
Rövidítve TTY. Egy Linuxos rendszeren parancssoros felületen 6 helyen léphetünk be.
Ezeket teletype névvel illetjük az ASR33 teletype után. Szokás még
terminál néven is említeni. 

==== Parancsok ====


Terminál nevének kiíratása:
  tty


Terminál paramétereinek beállítása:
  stty
Paraméter nélkül kiírja a Linux milyen beállításokkal használja a terminált. 

Több információt nyerhetünk a "-a" kapcsolóval:
  stty -a


A kisbetűk nagybetűvé alakítása:
  stty olcuc
A kisbetűk nagybetűvé alakításának kikapcsolása:
  stty -olcuc

További információkért lásd a man stty parancsot.


Milyen terminált használunk:
  echo $TERM

==== Billentyűzetkódok ====


  showkey


==== Gyakorlat ====
  * Honnan ered a terminál elnevezés?
  * Mit jelent a host?
  * Írjon egy Teletype típust.
  * Milyen paranccsal írathatjuk ki a terminálunk nevét?
  * Milyen paranccsal állathatjuk be a terminálunkat?
  * Milyen paranccsal állatja be, hogy minden beírt betű nagybetűs legyen?
  * Melyik környezeti változó tartalmazza a terminálunk nevét?



===== Parancsok megtalálása =====

==== A parancsokról ====

Jó néhány parancsot megismertünk, de általában szeretnénk a parancsokról többet megtudni. Esetleg azt is szeretnénk tudni, hogy a parancsokat megvalósító programok valójában hol találhatók. Esetleg szükségünk van egy parancsra de azt sem tudjuk hol, milyen néven keressük. A következő fejezet ezeket a problémákat járja végig. 



==== Külső és belső parancsok ====


Alapvetően kétféle parancs van. Ezek:
  * belső
  * külső

A parancsokat a parancsértelmező fogadja.
A parancsértelmező először megnézi, hogy a kiadott parancsot
ő maga fogja-e végrehajtani. Ha nem ismeri, akkor
egy külső programot keres, amelyet futtat. 

==== Belső parancsok ====

A belső parancsok gyűjteményéről a "help" parancs tájékoztat minket.

<code>
help
</code>

A help valójában egy belső parancs amit Bash értelmez.

A help parancs paraméterezhető, lekérdezhető vele egy konkrét 
parancs lírása:

  help cd

További opciók használatához kérjünk segítéget:
  help --help
==== Keresünk egy parancsot ====

Valamihez szeretnék parancsot találni. Például könyvtárkezeléshez keresek egy parancsot. Ha telepített rendszer magyar, akkor kereshetek magyar szavakra is. A parancsok kereséséhez egyik lehetséges program az apropos. 

Az apropos parancs, a parancsok leírásában keres azt a szót amit megadunk.
Keressünk olyan parancsokat, amelyek a hardverrel kapcsolatosak.


  apropos hardware

A program kiírja azoknak a programoknak a neveit amelyeknek a leírása tartalmazza a hardware szót.

<code>
adjtime_config (5)   - information about hardware clock setting and drift factor
arch (1)             - print machine hardware name (same as uname -m)
discover (1)         - hardware detection utility
discover-pkginstall (8) - intsall packages for available hardware using disco...
hwdb (7)             - Hardware Database
hwinfo (8)           - probe for hardware
report-hw (1)        - dump information on the system's hardware
SDL_GetVideoInfo (3) - returns a pointer to information about the video hardware
sensors-detect (8)   - detect hardware monitoring chips
systemd-hwdb (8)     - hardware database management tool
tc-mqprio (8)        - Multiqueue Priority Qdisc (Offloaded Hardware QOS)
wdctl (8)            - show hardware watchdog status
</code>

Magyar nyelvű szóra is kereshetünk:

  apropos hardver

Figyeljük meg, hogy a leírásból egy rövid kivonatot is közöl a parancsról, ami leírja mire való a parancs. 




<code>
$ apropos hardver
hwclock (1)          - a hardveróra (Real Time Clock) lekérdezése és beá...
</code>


Ha valamelyik parancs felkeltette az érdeklődésünket és többet szeretnénk róla tudni,
használjuk a man parancsot. 

  man hwclock

Ha elindítottuk a "man hwclock" parancsot, kilépni a "Q" billentyűvel tudunk. 


Időzítéssel kapcsolatos programok:
  apropos schedule
Ext4 fájlrendszerrel kapcsolatos parancsok:
  apropos ext4


Az apropos nem csak parancsokat és programokat talál, mivel a leírás nem biztos, hogy 
programról vagy parancsról szól.

Ha tudjuk egy parancsnak a nevét, és egy rövid leírást szeretnék mire is jó, akkor használhatjuk a whatis parancsot:
  whatis ls

A parancsnak érdemes kipróbálni help paraméterét is:
  ls --help
Néhány parancsnak több karakterből álló paramétere csak egy kötőjellel van bevezetve: -help. De az is lehet, hogy csak egy karakter kell: -h
Ez mindig az adott program írójától függ. A szabvány szerint több karakteres opciókat mindig két kötőjellel vezetjük, az egy karaktereseket egy kötőjellel. 

==== Hol található maga a program? ====

Előfordulhat, hogy szeretnénk tudni hol található egy program. Például egy scriptet akarunk írni, amelyben az egész útvonalat szeretnénk felvenni. Nekiállhatnánk keresni is, de van egy parancs amelyik megmondja hol van:
  which ls

A which parancsot pontosan erre a célra találták ki. A kimenet újaban ez:
  /usr/bin/ls
Próbáljuk meg más parancsokkal is. 

==== Beépített parancs vagy önálló program ====

A type parancs segítségével megtudhatjuk egy adott parancsról, hogy
azt a shell tudja, beépített parancsként, vagy valahol a fájlrendszerben
egy önálló program. Maga a type bash shell része:
  $ type type

Még néhány beépített parancs:
  $ type pwd
  pwd egy beépített parancs

  $ type cd
  cd egy beépített parancs

Ha parancs nem shell parancs akkor kiírja annak útvonalát a which utasításhoz hasonlóan:
  $ type cp
  cp: /bin/cp


==== Kézikönyvek ====

Fentebb már láttuk, hogy a programok rövid leírását a whatis parancs megadja, a bővebb leírást pedig a "man". Ne felejtsük el, hogyan léphetünk ki a **man** parancs környezetéből. Ezt a "**q**" billentyű lenyomásával tehetjük meg.

<code bash>
man ls
</code>

A kézikönyvek nem csak parancsokat írnak le. Kézikönyvük van a rendszerhívásoknak, az osztott könyvtáraknak, a speciális fájloknak (például dev), fájlformátumoknak, unixos játékoknak, a rendszer-adminisztrátori parancsoknak és a kernel rutinoknak. 



=== Kézikönyv típusok ===

A kézikönyv, angolul manual, innen a parancs röviden: man. 
A kézikönyveknek 9 típusra oszthatók. Ezek:

  - Futtatható programok vagy shell parancsok
  - Rendszerhívások (a kernel függvényei)
  - Osztott könyvtári függvények
  - Speciális fájlok (rendszerint /dev)
  - Fájlformátumok, konverziók (pl. /etc/passwd)
  - Jétékok
  - Egyéb (makrócsomagok, man(7), groff(7)
  - Rendszer-adminisztrátori parancsok (a root felhasználó számára)
  - Kernel rutinok

Az eredeti Unix kézikönyveknek csak 7 típusa volt, Linuxban ez 9-re bővült. 

=== A kézikönyvek fejezetei ===

Egy kézikönyv a következő fejezetekre tagolható:
  * NAME - rövid leírás
  * SYNOPSIS - szintaktikai leírás, vagy áttekintés
  * CONFIGURATION - beállítások
  * DESCRIPTION - leírás
  * OPTIONS - kapcsolók
  * EXIT STATUS - kilépési kódok
  * RETURN VALUE - visszatérési érték
  * ERRORS - hibák
  * ENVIRONMENT - környezet
  * FILES - fájlok
  * VERSIONS - verziók
  * CONFORMING TO - egyezések
  * NOTES - megjegyzések
  * BUGS - a program hibái
  * EXAMPLE - példák
  * AUTHORS - tulajdonos
  * SEE ALSO - "lásd még"

Ezeken kívül, kézikönyvenként előfordulhatnak 
egyedi fejezetek is, ha leírás azt igényli. 


=== Példák ===

Nézzünk néhány példát:
A ps parancs:
<code bash>
man ps
</code>

A chmod parancs:
<code bash>
man chmod
</code>

A chown parancs:
<code bash>
man chown
</code>


=== Más nyelvek ===


Előfordulhat, hogy szeretnénk egy parancs eredeti angol nyelvű verzióját megnézni, mert a magyar nyelvűben nem találjuk a keresett információt (ez előfordulhat, ha például a magyarítást nem frissítették az adott programnál). A Debian GNU/Linux 6.x-es rendszerben például a magyar ps kézikönyv nem tartalmazza a <, N, L, s, l, + státuszok leírását. Az angol nyelvű verzióban azonban megtaláljuk. A nyelv beállításhoz használjuk a -L kapcsolót:
 
<code bash>
man -L en ps
</code>

A nyelvet az ISO-639 szabvány szerint kell beírni.

==== Gyakorlat ====

  * Hogyan tudom megnézni a "cd" belső parancshoz tartozó segítő leírást?
  * Hogyan tudom megnézni a crontab parancshoz tartozó 5-ös típusú kézikönyvet?
  * Milyen fejezetekből állhat egy kézikönyv?
  * Milyen paranccsal tudom megnézni, hogy a firefox parancs hol található a fájlrendszerben?
  * Milyen paranccsal kereshetek parancsokat?
  * Milyen fejezetei vannak az mkfs parancs kézikönyvének?

===== Parancsok =====

==== Szintaxis ====

A szintaxis a parancsok kiadásának formális leírása.

A parancsot begépelve **parancssornak** nevezzük.

A Linuxos rendszerben egymás után több parancsot is beírhatok
pontosvesszővel tagolva:

  parancs1 ; parancs2 ; parancsN


A parancsokat && karakterpárossal is tagolhatjuk:
  parancs1 && parancs2

Ekkor a parancs2 csak akkor fog végrehajtódni, ha az első sikeres volt. 


A prancssort két részre lehet osztani. A parancs neve és az argumentumok.

Példa:
  ls -1 -F fajlnev1
A példában az ls a parancs neve ami után jön az pedig mind 
argumentum. Itt az ls parancsnak három paramétere van.

Az argumentumokat kapcsolókra és paraméterekre osztjuk fel.

|   Parancssor  |||
|  parancsnév  |  argumentumok  ||
|  parancsnév  |  kapcsolók  |  paraméterek  |


==== Opciók ====

Kapcsolók vagy opciók a parancs nevét követik.
Egy vagy két kötőjel vezeti be őket. 
Ha egy kötőjel van, átláthatóbb egy hosszú parancssor.
Ha hosszú formát használjuk olvashatóbb.
Hogy egy-egy parancs esetén mi van megvalósítva, az
csak a programozón múlik.

Az opciók módosítják a parancs végrehajtását.

| -F | <nowiki>--</nowiki>classify |
| -a | <nowiki>--</nowiki>all |
| -s | <nowiki>--</nowiki>size |


==== Paraméterek ====


A paraméterek az opciókat követik. Egy vagy több is lehet belőlük.

A paraméterek határozzák meg, min kell végrehajtani a parancsot.


  ls -1 -F  file1 file2 file3


Két opció:  -1 -F 

Három paraméter: file1 file2 file3

==== Összevonható opciók ====


  ls -1 -F file1

  ls -F -1 file1

  ls -1F file1

  ls -F1 file1

A -1 és -F opciókat egyetlen kötőjellel is megadhatom. Ilyenkor a két opciót leírom egymás mellé. A sorrend lényegtelen. 
==== Whitespace karakterek ====

Whitespace karakter a szóköz és a tabulátor, sortörés stb. A parancs neve, az opciók és a paraméterek között szóköz vagy tabulátor egy vagy több is szerepelhet:

  ls <szóköz>-l<szóköz>-F<szóköz>file1

  ls <tab>-l<tab>-F<tab>file1

  ls <szóköz><tab>-l<szóköz>-F<tab><tab><tab>file1

A parancsot pedig egy sortöréssel zárjuk.
==== Az előző argumentum felhasználása ====

Az előző argumentumot felhasználhatjuk !$ beírásával.

  mkdir Dokumentumok
  cd !$

Használhatjuk az <Alt>+<.> billentyűkombinációt is.

==== Előző parancs használata ====

Tegyük fel, hogy szeretnénk létrehozni a dir1 könyvtárban egy dir2 könyvtárat.
Beírjuk:
  mkdir dir1/dir2

De kiderül, hogy a dir1 könyvtár nem is ebben a könyvtárban van.
A megfelelő könyvtárba váltunk, majd megismételjük a parancsot:
  !!

==== Parancsok több sorban ====

A parancsokat több sorban is írhatjuk, a "\" karakter segítségével. Legyen például a következő parancs:
  ls -l -i -a /usr/share/doc

Két sorba írhatjuk, ha "\" karaktert írunk az első sor végére:
<code>
$ ls -l -i -a \
> /usr/share/doc
</code>
A mintába beírtam a várakozási jelet is, ami az első sorban "$ ".


Ha "\" karaktert írunk az első sor végére, a következő
sorban, a másodlagos várakozási jel jelenik meg, ami
alapértelmezetten ">" karakter. Ez után folytathatjuk a parancsot. 

Törhetjük akár több sorba is a parancsot:

<code>
$ ls \
> -l \
> -i \
> -a \
> /usr/share/doc
</code>







==== Gyakorlat ====
  * Mi az opció?
  * Mi a paraméter?
  * Mutasson példát az opciók felcserélhetőségére.
  * Mi a Whitespace?
  * Hány Whitespace szerepelhet egy parancs neve után?
  * Milyen karakterrel kell a sor végére írni, ha a parancsot a következő sorban szeretnénk folytatni?





===== Átirányítások =====

==== Szabványos fájlok ====

A Unix rendszerből származnak a szabványos fájlok.
Fájloknak nevezzük, mert fájlként is elérhetők.

Az alábbi táblázat egy összefoglalót ad ezekről.

| 0 | stdin   | Standard Input | billentyűzet  |
| 1 | stdout  | Standard Output  | képernyő  |
| 2 | stderr  | Standard Error   | képernyő  |

A programozó feladata, hogy olyan programot írjon, amely
a külön kimenetre írja a normál kimenetet és a hibakimenetet.
Az így megírt programok kimenetét szét tudjuk válogatni,
külön fájlokba.

=== stdin ===

Az stdin a Standard Input rövidítése, magyarul szabványos
bemenet. Ez alapértelmezetten a billentyűzet, azonosítója a 0.

=== stdout ===

Az stdout a Standard Output rövidítése, magyarul szabványos
kimenet. Ez alapértelmezetten a képernyő, azonosítója 1-s.

=== stderr ===

Az stderr a Standard Error rövidítése, magyarul szabványos
hibakimenet. Ez is alapértelmezetten a képernyő, azonosítója 2-s.





==== Átirányítás fájlba vagy fájlból ====

=== A cat parancs ===

A cat parancs egy olyan parancs, amely szabványos bemenetről olvas (stdin), és szabványos kimenetre (stdout) ír.

Próbáljuk ki. Csak írjuk be, hogy cat, majd Enter.
A következő példában, néhány leütött billentyűt is
beírtam:

<code bash>
cat<Enter>
alma<Enter>
alma
körte<Enter>
körte
<Ctrl>+<D>
</code>

Az Enter után, a cat szabványos bemenetről, azaz a billentyűzetről vár adatokat. Beírjuk, hogy alma, ekkor befejeződik a sor bevitele, a cat kiírja az alma szót a szabványos kimenetre. Ezt követően egy újabb sorban a cat megint a szabványos bemenetről vár adatokat. Beírjuk körte, az Enter megnyomása után, megint a szabványos kimenetre ír. A folyamatot a Ctrl+d billentyűkombinációval szakítjuk meg. 

=== Az alapértelmezett kimenet átirányítása ===

Most a billentyűzetről fogunk olvasni, a kimenet az stdout helyett viszont egy állomány lesz. 
Az átirányítást a nagyobb-mint (>) karakterrel fogjuk megvalósítani.


A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyő helyett a gyumolcs2.txt fájlba irányítom:
<code bash>
cat > gyumolcs.txt
szilva
barack
körte
alma<Ctrl>+<D>
</code>

A bevitelt a <Ctrl>+<D> billentyűkombinációval szakítjuk meg, amellyel tulajdonképpen
"fájlvége jelet" küldünk a rendszernek. 

Bármely program, ha a stdout-ra (képernyőre) ír annak kimenetét átirányíthatjuk fájlba.


=== Az alapértelmezett hibakimenet átirányítása ===

Néhány program a normál üzenetek mellett hibaüzeneteket is a képernyőre íródnak.
Ezek a hibaüzenetek nem kerülnek fájlba az előbbi átirányítás esetén:
A hibaüzenetek átirányítását is megoldhatjuk azonban:


Tegyük fel, hogy nem létezik az aktuális könyvtárban nincs "aaaa" nevű könyvtár és fájl sem, amikor
kiadjuk a következő parancsot:

<code bash>
ls aaaa
</code>

Az eredmény a képernyőre íródik. 
<code bash>
ls: aaaa nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár
</code>

Ha ezt megpróbáljuk fájlba irányítani a fenti módon nem járunk sikerrel, mivel ez az
az üzenet a stdout helyett a stderr-re íródik. Persze alapértelmezetten az is képernyő.
Az alapértelmezett kimenet száma a "2". Meg kell mondanunk, hogy a 2-es számú kimenet
szeretnénk fájlba irányítani:

<code bash>
ls aaaa 2> a.txt
</code>


Ezek után a képernyőre nem ír semmit a parancs. Az a.txt fájlban viszont:
<code>
ls: aaaa nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár
</code>





=== A bemenet átirányítása ===


A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyőre írom:
<code bash>
cat < gyumolcs.txt
</code>
A cat bemenete alapértelmezetten a billentyűzet. Mi most azt mondtuk, hogy ez egy fájl legyen.




=== A bemenet és kimenet együttes átirányítása ===



Az adatokat a gyumolcs.txt fájlból vesszük.
A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyő helyett a gyumolcs2.txt fájlba irányítom:
<code bash>
cat < gyumolcs.txt > gyumolcs2.txt
</code>
Ha a fájl nemlétezik akkor létrehozza. Ha létezik felülírja.



=== Hozzáfűzés ===

A kimenet átirányítását a nagyobb-mint (>) karakterrel végeztük. Ez mint láttuk felülírja a 
létező fájlt. Néha azonban ezt szeretnénk elkerülni, és szeretnénk a már meglévő fájl 
végéhez fűzni. Ezt kettő darab nagyobb-mint jel egymásután írásával érjük el:

<code bash>
echo "banán" >> gyumolcs.txt
</code>
A fenti parancs a gyumolcs.txt fájl végéhez fűzi a "banán" szöveget.


=== Az stdout és az stderr együttes átirányítása ===

Néha szeretnénk a hibaüzeneteket és a normál üzeneteket is fájlba irányítani.
Az alábbi program normál és hibaüzeneteket is generál.


<code bash>
program > kimenet 2>&1
</code>

vagy:

<code bash>
program &> kimenet.txt
</code>

A kimenet stdout és az stderr képernyőre és fájlba írása, példa:
<code bash>
dir letezofaj.txt nemletezofajl.txt 2>&1 | tee kimenetifajl.txt 
</code>

A "tee" parancs egyszerre ír fájlba és a képernyőre.

A parancs után a képernyőn és a kimenetifajl.txt állományban is:
<code>
dir: nemletezofajl.txt nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár
letezofajl.txt
</code>

=== A stderr és stdout háttere ===

Az alapértelmezett kimenet és az alapértelmezett hibakimenet szétválasztása a programozásnál kezdődik.
A megértéshez vegyünk egy egyszerű C programot, amely a képernyőre ír.
Képernyőre ír például a printf() függvény:
<code c>
printf("Egy\n");
</code>

Ugyanezt csinálja a következő utasítás is:
<code c>
fprintf(stdout, "Egy\n");
</code>
Csak itt meg kellett adni, hogy az alapértelmezett kimenet nevét: stdout.

A következő utasítás azt mondja, hogy írjunk az alapértelmezett hibakimenetre:
<code c>
fprintf(stderr,"Három\n");
</code>

A programozó tehát néha azt mondhatja, hogy írjunk a képernyőre, de legyen megkülönböztetve
a példában a "Három" szó kiíratása, mert az a hibakimenetre megy. A "\n" az sortörés.

Lássunk egy komplett programot:
<code c main.c>
#include <stdio.h>
main()
{
    printf("Egy\n");
    fprintf(stdout, "Kettő\n");
    fprintf(stderr, "Három\n");
}

</code>

A programban a "Egy" és "Kettő" szavak az alapértelmezett kimenetre mennek. Az alapértelmezett
kimenet száma 1. A "Három" szó viszont a már a hibakimenetre megy, melynek száma 2.

Ha gépünkön telepítve van a gcc fordító, akkor fordítsuk le a programot:
<code bash>
gcc -o main main.c
</code>

Elkészül egy main nevű állomány. Ha futtatjuk:
<code bash>
./main
</code>
a képernyőre íródik mind a három szám:
<code>
Egy
Kettő
Három
</code>

Most használjuk az átirányítást. Irányítsuk fájlba az alapértelmezett kimenetet:
<code bash>
./main > naplo.txt
</code>

vagy:
<code bash>
./main 1> naplo.txt
</code>

Ekkor a "Három szót a képernyőre íjra a program, az "Egy" és a "Kettő" viszont a
naplo.txt nevű állományba kerül. 

Most irányítsuk az alapértelmezett hibakimenetet a állományba:


<code bash>
./main 2> naplo.txt
</code>

Most a képernyőre íródik az "Egy" és a "Kettő" szó, a "Három" pedig 
állományba. 

Ha pedig mind két kimenetet állományba szeretném irányítani, akkor:
<code bash>
./main &> naplo.txt
</code>
Ekkor mind a három szó fájlba kerül.


Láthatjuk, hogy a stdout és stderr technika lehetővé teszi, hogy elválasszuk
egy program normál üzeneteit a hibaüzenetektől, ami céljainktól függően néha
nagyon jól jöhet. 





==== Átirányítás program számára ====

A következőkben a szintén átirányítást fogunk használni, azonban most egy másik program számára adjuk át a kimenetet.
Ezt a pipe (|) karakter segítségével valósítjuk meg. 


<code bash>
cat gyumolcs.txt | sort
</code>


==== Többszörös átirányítás ====


Létrehozunk egy állományt.
<code bash>
cat > gyumolcs3.txt
körte
szilva
barack
alma
szilva<Ctrl>+<D>
</code>

Az állomány tartalmaz néhány ismétlődést. Ezt kezelni tudjuk az uniq paranccsal.
Az uniq parancs azonban csak rendezett állománnyal képes dolgozni. Először tehát 
rendeznünk kell a tartalmat.

<code bash>
cat gyumolcs3.txt | sort | uniq
</code>


Esetleg ha szeretnénk megszámoltatni a sorok számát is, akkor:

<code bash>
cat gyumolcs3.txt | sort | uniq | wc -l 
</code>

Az egésznek az eredményét pedig ugyancsak fájlba irányíthatjuk:

<code bash>
cat gyumolcs3.txt | sort | uniq | wc -l > gyumolcsszam.txt
</code>
==== Fájl tartalmának törlése ====

A ">" karakter önmagában is kiadható, mint egy parancs. 
Ha utána írunk egy állományt, annak tartalma törlődik.
Így használható állományok tartalmának törlésére:
  > vmi.txt

==== Gyakorlat ====
  * Mi a stdin?
  * Mi a stdout?
  * Mire használjuk a "<" karaktert?
  * Mire használjuk a ">" karaktert?
  * Mire használjuk a "|" karaktert?
  * Mit csinál a 2> átirányítás?
  * Mit csinál a 1> átirányítás?
  * Mit csinál a &> átirányítás?
  * Írassuk a ki a belépett felhasználók neveit, a kimenetet a users.txt fájlba irányítva.
  * Mit csinál a következő parancs: > gyumolcsok.txt


===== Útvonal =====
==== Az útvonalról ====

Egy parancsot úgy tudunk végrehajtani, ha tudjuk melyik könyvtárban van, akkor beírjuk az útvonalát és egy <Enter>-t nyomunk. Például gcc paranccsal szeretnénk egy programot lefordítani, akkor ezt írhatjuk:
  /usr/bin/gcc -o main main.c
Ehhez tudnunk kell, hogy a gcc parancs az /usr/bin könyvtárban van. Szerencsére nem kell ezt nekünk megjegyezni. A rendszer biztosít számunkra egy PATH nevű környezeti változót. Ha ez tartalmazza az /usr/bin karaktersorozatot akkor a gcc parancs kiadásánál a parancsértelmező megnézi, hogy van-e az /usr/bin/ könyvtárban gcc parancs. Ha van akkor végrehajtja. Persze a PATH változóban egyszerre több útvonal is megadható, egymástól kettősponttal elválasztva. Felhasználóként az útvonal nekem például így néz ki:
  /home/andras/bin:/usr/local/bin:/usr/bin:/bin:/usr/games
Ezt le tudjuk kérdezni például az "echo" paranccsal, mint azt már fentebb tettük a PS1 környezeti változóval:
  echo $PATH

Próbáljuk ki a parancsot. A parancsértelmező ezekben a könyvtárakban keresi az általunk kiadott parancsot. Ha a parancs útvonala nincs a PATH változóban, akkor kénytelen vagyunk beírni az útvonalat. Ilyen parancs lehet például az ifconfig, amely a hálózati kártyák beállítását kérdezi le. Az ifconfig parancs a /sbin könyvtárban van, ami az átlag felhasználónak nincs útvonalban. Igaz a felhasználó nem végezhet vele beállításokat, de a kártya beállításait lekérdezheti. Ehhez viszont meg kell adnia a teljes elérési utat:
  /sbin/ifconfig


Felmerülhet a kérdés, mi van akkor ha egy parancs több könyvtárban is szerepel, amelyik útvonalban van. Ekkor az a parancs hajtódik végre, amelyik a PATH változóban hamarabb szerepel. Ha a másik parancsot szeretnénk, akkor meg kell adjuk a teljes elérési utat. 


==== Útvonal beállítása ====

Parancssor beállítása általánosságban:
<code bash>
export PATH=$PATH:/új/útvonal
</code>

A példa kedvéért a joska nevű felhasználó szeretné beállítani a saját könyvtárában (/home/joska) lévő "programok" nevű
könyvtárat útvonalba. Ekkor parancssorban kiadjuk a következő parancsot:
<code bash>
export PATH=$PATH:/home/joska/programok
</code>
Ezek után a /home/joska/programok nevű mappában lévő program futtathatók bárhonnan.

Ez az útvonal így csak az aktuális konzolon lesz elérhető. Ha kilépünk, akkor
már nem. Ha szeretnénk újra- belepés, indítás után is elérni akkor 
be kell másolnunk például a /home/joska/.bashrc fájl utolsó sorába.
Ez után a következő belépés után az útvonalnak élnie kell.
A .bashrc fájlt szerkeszthejtük így:
<code bash>
mcedit /home/joska/.bashrc
</code>

Vagy ha éppen a /home/joska könyvtárban állunk akkor csak röviden:
<code bash>
mcedit .bashrc
</code>

Parancssorból egyetlen paranccsal is megoldhatjuk a fájl végére írást:
<code bash>
echo "export PATH=$PATH:/home/joska/programok" >> /home/joska/.bashrc
</code>
Ha ezt használjuk, akkor vigyázzunk a kettő darab nagyobb-mint jelre.
Ha csak egyet írunk, akkor felülírjuk az egész .bashrc fájlt. 
Ha biztosra akarunk menni akkor előbb készítsünk róla biztonsági másolatot:
<code bash>
cp /home/joska/.bashrc /home/joska/.bashrc_mentes
</code>



==== Gyakorlat ====
  * Az operációs rendszer hol tárolja a parancsok útvonalait?
  * Hogyan tudjuk megtekinteni az aktuális útvonalakat?
  * Milyen paranccsal állítom be az útvonalat?
  * Állítsuk be saját könyvtárunkban létrehozott prg nevű könyvtárban is keresse a parancsértelmező a parancsokat.


===== Környezet =====

==== A környezetről ====

Belépés után a rendszer, egy környezetet biztosít számunkra. 
Kapunk egy parancsértelmezőt és különböző változókat. 
Lesz egy saját könyvtárunk, amit home könyvtárnak is hívunk.
A home fiókok a /home főkönyvtárban kapnak helyet, alapértelmezetten. 

Minden felhasználó könyvtárába megjelenik két állomány is:

  .bashrc
  .profile


==== A history ====

A könyvtárunkban az első használat során létrejön egy állomány:
  .bash_history
Ebben tárolódnak a használt parancsaink.

Parancssorban a le és fel billentyűkkel lapozhatjuk az eddig
használt parancsokat. 

Keresésre is lehetőség van. Ez akkor hasznos, ha már régen használtuk
a parancsot, így könnyebb megtalálni. Legyen a régen használt
parancs például:
  ssh -i ~/.ssh/janos_zold_rsa janos@zold.and

A kereséshez elsőként nyomjuk meg a <Ctrl> + <R> billentyűt. 
Ekkor a következő várakozási jel jelenik meg:
  (reverse-i-search)`':

Írjuk be: ssh -i
Írás közben a keresési eredmények rögtön megjelennek. 
Ha azt a parancsot látjuk, amelyet szeretnénk alkalmazni,
csak nyomjuk meg a <Tab> billentyűt. A parancs
ezek után várja, hogy az <Enter> billentyűvel végrehajtsuk.

A használt parancsokat a history nevű paranccsal is megjeleníthetjük.
Egy idő után olyan sok parancs van, hogy túl fut a képernyőn. 
A more vagy a less szűrővel, tördelhetjük a képernyőt:
  history | less

==== Gyakorlat ====

  * Melyik az a két állomány, ami a felhasználó létrehozásakor annak könyvtárába másolódik.
  * Mit tárol a Linux a historyban?
  * Milyen billentyű kombinációval kereshetünk a használt parancsok között?






===== Archiválás =====
Az archiválás nem egyenlő a tömörítéssel. Az archiválás azt jelenti több könyvtárat és/vagy fájlt
egyetlen fájlba mozgatunk, vagyis egyetlen fájlként szeretnénk kezelni. Erre a **tar**
parancs használható. 



==== Archiválás ====

A konyvtar nevű könyvtár és tartalmát szeretnénk az fajlnev.tar állományba elhelyezni.
A következő parancsot használhatjuk:
  tar -cf fajlnev.tar konyvtar

A -cf tulajdonképpen két kapcsoló, egy -c és egy -f, de azok összevonhatók. A -c create szóból, az archív elkészítésre utal,
a -f pedig a fájlra, vagyis utána adjuk meg az archív fájl nevét.


==== Archív csomag kibontása ====

Egy .tar archív a -x kapcsolóval csomagolható ki. A x a eXtract szóból van.
Példa egy fájl kibontására:
  tar -x -f fajlnev.tar


==== Archiválás tömörítéssel ====

  tar -czf archive.tar.gz konyvtar

  * A -c kapcsoló megmondja, hogy készíteni kell egy archivot.
  * A -z megmondja, hogy archivot tömöríteni is kell. 
  * A -f után adjuk meg a kimeneti fájl nevét
    * A kimeneti fájl a példában a: archive.tar.gz
  * A "konyvtar", amit archiválni és tömöríteni kell. 

A példában a -c, -z és -f kapcsolókat halmoztuk: -czf

Halmozás nélkül az eredeti parancs:
  tar -c -z -f archive.tar.gz konyvtar

  
  

A tömörített archive kibontása:
  tar -xf archive.tar

eXtract [UK: ɪkˈstrækt] [US: ɪkˈstrækt] kibont

Tömörített archive kibontása:
  tar -xzf archive.tar.gz

Használt kapcsolók
  * <nowiki>-c, --create</nowiki>
  * <nowiki>-f, --file fájlnév</nowiki>
  * <nowiki>-z, --gzip, --ungzip</nowiki>
  * <nowiki>-x, --extract, --get</nowiki>
  * <nowiki>-t, --list</nowiki>
  * <nowiki>-W, --verify</nowiki> (-c kapcsolóval)
  * <nowiki>-v, --verbose</nowiki> bőbeszédű 

verify [UK: ˈverɪfaɪ] [US: ˈverəˌfaɪ] átvizsgál, bizonyít, ellenőriz
==== Gyakorlat ====

  * Adott három állomány: ser1, ser2, ser3. 
    * Archiválja őket egy ser.tar nevű fájlba
  * Adott a ser.tar nevű archív fájl. 
    * Csomagolja ki a tar parancs segítségével.
  * Adott a ser.tar nevű archív fájl.
    * Listázza ki, milyen állományok vannak benne.
  * Készítsen a dir1 nevű könyvtárról egy archívumot. 
    * Archiválás közben ellenőrizze a fájlokat.
  * Adott három állomány: ser1, ser2 ser3.
    * Számolja ki, hány bájt összesen a 3 fájl.
    * Archiválja a 3 fájlt egy állományba.
    * Írassa ki, hány bájt lett az archív fájl.


===== Tömörítés =====

==== A Linuxos tömörítő programokról ====



Linux alatt szinte minden tömörítő eljárás megvalósításra került. A következő lista a teljesség igénye nélkül tartalmaz tömörítő programokat:
  * xz
  * arc
  * gzip
  * bzip2
  * pbzip2
  * lrzip
  * lzip
  * p7zip
  * rzip (nagy fájlokhoz)
  * ncompress (csomag; parancs: compress)

További parancsokért nézzük meg a gzip kézikönyvét:
  man gzip

További csomagokért nézzünk szét a csomagok között:
  apt-cache search compress


==== Tömörítés ====

Tar fájl tömörítése:
  gzip fajlnev.tar

Eredmény:
  fajlnev.tar.gz

==== Kibontás ====

  gunzip fajlnev.tar.gz

Eredmény:
  fajlnev.tar

==== Az xz tömörítő ====

Mostanában népszerű a xz-utils csomagban található tömörítő program. Az LZMA2 algoritmust használja. Az xz tulajdonképpen a 7z lecsupaszított változatának is tekintik (A 7z bzip2, LZMA2 és LZMA eljárásokat kombinálja).

Tömörítés:
  xz fajlnev.tar

Kapunk egy fájlt fajlnev.tar.xz nevű fájlt. 

Kibontás:
  unxz fajlnev.tar.xz


Az xz-utils telepítésével létrejön egy lzma nevű szimbolikus link is. 
Így használható ez is tömörítésre:
  lzma fajlnev.tar
Ennek eredménye egy fajlnev.tar.lzma csomag. Néhány esetben ez jobb
tömörítési arányt adhat mint az xz parancs.

==== zcat ====
A zcat tömörített fájlok tartalmát jeleníti meg. 

  zcat /var/log/user.log.2.gz


==== zless ====
A zcat tömörített fájlok tartalmát teszi lapozhatóvá.

  zless /var/log/user.log.2.gz


==== zgrep ====
A zgrep tömörített fájlok tartalmát szűrhetővé teszi.

  zgrep postfix /var/log/user.log.2.gz



===== Folyamatkezelés =====

==== A folyamatokról ====

A programról **"program"** néven beszélünk amíg az egy **háttértárolón** van. Ha **elindítottuk** a programot, akkor
bekerül a memóriába, ekkor **folyamatról** beszélünk. A folyamat tehát egy futó program a memóriában, másként
végrehajtás alatt lévő program. Angolul task vagy process néven találkozunk vele. Az átlagfelhasználó
persze nem szokta ezeket neveket használni, egyszerűen csak programként beszél róla.

A folyamatok újabb folyamatokat indíthatnak. Amikor elindítunk egy parancsot, azt eleve
egy parancsértelmező programban tesszük. A parancsértelmezőből indított folyamat szülője
maga a parancsértelmező. Valójában minden folyamat visszavezethető a hierarchiában 
egy közös ősfolyamatra, ennek neve: "init".

==== Folyamatok előállítása ====

A folyamat előállítása, tulajdonképpen egy program futtatása. Két eset lehetséges, a rendszer vagy tudja hol van az elindítani
kívánt program, vagy mi magunk mondjuk meg hol találhatók azok. A következő lista azon könyvtárakat sorolja fel, ahol
nagy valószínűséggel találunk indítható programokat:

  * /bin
  * /sbin
  * /usr/bin
  * /usr/sbin

Egyéb helyek:
  * /usr/games
  * /usr/local/bin
  * /usr/local/sbin

Szeretnénk például futtatni az ifconfig parancsot. Írjuk be:
  /sbin/ifconfig

Vagy a dmesg parancs:
  /bin/dmesg

Ha egy parancs [[oktatas:operációs_rendszerek:témakörök#útvonal|útvonalban]] van, akkor nem kell
megadnunk a teljes útvonalat. Elég az ifconfig, vagy a dmesg parancs kiadása.


Ha egy parancs az aktuális könyvtárban van, végigírhatjuk a teljes útvonalat, vagy
a "./" karakterpárossal jelzem, hogy helyben keresendő a parancs.

A felhasználóknak szokás a saját könyvtárukban egy "bin" nevű könyvtár létrehozása,
amelyben elhelyezhetik saját programjaikat, scriptjeiket. A joska felhasználó
például ide rakja saját programjait:
  /home/joska/bin/

A folyamatok száma a rendszerben korlátozott. A maximálisan 
létrehozható folyamatok száma alapértelmezésben: 32768.
A rendszeredben a maximális értéket így derítheted ki:
  cat /proc/sys/kernel/pid_max
Egy felhasználó azonban nem hozhat létre 32768 számot.
A felhasználói limit lekérdezése:
  ulimit -u


==== Folyamatok listázása ====

A folyamatok vagy angolosan processzek a ps parancs segítségével listázhatók.
Paraméter nélkül használva csak az aktuális terminálról indított folyamatokról
informál minket:

<code bash>
ps 
</code>

<code>
PID TTY          TIME CMD
8205 pts/2    00:00:00 bash
8215 pts/2    00:00:00 ps
</code>

Indítsunk három folyamatot, amelyet rögtön a háttérbe is teszünk:

<code bash>
nano &
mcedit &
yes > /dev/null &
</code>

A folyamataink megtekintése:
<code bash>
ps
</code>


<code>
  PID TTY          TIME CMD
 2975 pts/0    00:00:00 bash
22403 pts/0    00:00:00 nano
22407 pts/0    00:00:00 mcedit
22409 pts/0    00:02:59 yes
22411 pts/0    00:00:00 ps
</code>


Nézzük meg milyen állapotban vannak a háttérbe tett folyamatok (ps a):
<code>
...
22403 pts/2    T      9:58 nano
22407 pts/2    T      0:00 mcedit
22409 pts/2    R      0:00 yes
...
</code>
A harmadik oszlop mutatja a státuszokat.

Az R futó (runing), a T megállított (terminate, de lehet trace vagyis nyomkövetett. Láthatjuk, ahogy a nano és az mcedit programokat háttérbe tettük, azok megállított állapotba kerültek. A yes parancs viszont futó állapotba került. A yes parancs csak az y karaktert írja a képernyőre szünet nélkül. Mi persze ezt a /dev/null-ba irányítottuk. Amikor az "&" karakterrel háttérbe tesszük a folyamat nem áll meg. 


Megnézhetjük az össze folyamatot a ps ax paranccsal:

<code bash>
ps ax
</code>

A kapcsolókat nem vezettük be kötőjellel.

Ezek után ehhez hasonló kimenetet láthatunk (részlet másolata):

<code>
PID TTY      STAT   TIME COMMAND
...
 4244 ?        S      0:01 /usr/sbin/apache2 -k start
 4245 ?        S      0:00 /usr/sbin/apache2 -k start
...
 8474 ?        S      0:01 [kworker/1:2]
 8509 ?        R      0:01 [kworker/1:1]
 8572 pts/2    R+     0:00 ps ax
</code>

A PID oszlop tartalmazza a folyamatazonosítókat (process identity) az első oszlopban.


A TTY oszlop azt mutatja, hogy a folyamat TeleTYpe-hoz van-e kötve. A szolgáltatást nyújtó
démon programok nincsenek. 

A STAT oszlop a folyamat állapotáról tájékoztat. 

A TIME oszlop mutatja, hogy a processzor idejéből mennyit használ.

Az utolsó oszlopban (COMMAND) a futtatott parancs nevét látjuk kapcsolókkal együtt.



A <nowiki>-f</nowiki> kapcsoló a full szóból ered, használata teljes kiemenet ad:
<code bash>
ps ax -f
</code>


Az "f" alparancs viszont megmutatja a gyermek szülő kapcsolatokat:
<code bash>
ps axf
</code>

Például egy részlet:
<code>
 1366 ?        Ss     0:00 /usr/sbin/apache2 -k start
 2522 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2523 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2524 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2525 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2526 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
</code>



A folyamatot indító felhasználók mutatása:
<code bash>
ps axu
</code>

^  STAT mező  ^^
|  R  | futó (runing) vagy futáskész (runable)  |
|  S  | alvó (sleeping) de megszakítható  |
|  D  | nem megszakíthatóan alvó (uninterruptible sleep) rendszerint IO  |
|  T  | megállított (job kontroll; stoped) vagy nyomkövetett (traced)  |
|  Z  | zombi (zombie) véget ért a futása, de a szülője még nem szüntette meg  |
|  X  | halott (valószínűleg sosem látható)  |
|  t  | nyomon követés miatt leállítva  |
|  P  | parkolt  |
|  I  | tétlenség (idle)  |


A STAT mezőhöz járulékos jelzések adhatók a BSD szerinti formátumban. A man -L en ps kézikönyvben találunk róla infot:
|  <  | magas prioritás (más felhasználó nem tudja felülírni) |
|  N  | alacsony prioritás (más felhasználó felülírhatja |
|  L  | a lapok a memóriába vannak zárva (valós idő eléréséhez és IO tevékenységhez |
|  s  | vezető munkamenet |
|  l  | többszálas (CLONE_THREAD használata, az NPTL pthreads-hez hasonló tevékenység) |
|  +  | folyamat csoport az előtérben |

A folyamatok állapotai az fs/proc/array.c állományban vannak leírva,
a task_state_array[] tömbben. 


Néhány példa:

<code>
ps -f
</code>

<code>
UID        PID  PPID  C STIME TTY          TIME CMD
andras   22290 22151  0 07:32 pts/5    00:00:00 bash
andras   23071 22290  0 11:40 pts/5    00:00:00 ps -f
</code>

  * UID felhasználó azonosító
  * PID folyamatazonosító
  * PPID szülőfolyamat azonosítója
  * C processzor kihasználtság
  * STIME indulási idő
  * TTY melyik teletájphoz van kötve
  * TIME felhalmozott processzoridő
  * CMD indító parancs

Egy paraméterek esetén, pl. -f:
  * USER A folyamat tulajdonosa
  * %CPU A CPU idő osztva a folyamat futási idejével.
  * %MEM A folyamat rezidens része a fizikai memóriában
  * VSZ Az egész folyamat virtuális-memória használata (KiB)
  * RSS A folyamat azon része, amely a fizikai memóriában van (KiB)
  * STAT Többkarakteres folyamatállapot
  * START A folyamat indulási ideje vagy dátuma
  * COMMAND parancs az összes argumentummal

=== Felhasználói oszlopok ===


<code>
ps -o pid,stat,cmd
  PID STAT CMD
 3823 Ss   bash
 4582 R+   ps -o pid,stat,cmd
</code>



<code>
ps a -o user,tty,cmd
</code>

=== Szülő folyamatok PID száma ===

A -ef kapcsolópárossal a folyamatok szüleinek PID-t is láthatjuk, ez a PPID.

Az oszlopok ekkor így néznek ki:

<code>
UID    PID   PPID  C  STIME  TTY  TIME     CMD
root   1     0     0  10:24  ?    00:00:01 /sbin/init
root   2     0     0  10:24  ?    00:00:00 [kthreadd]
root   3     2     0  10:24  ?    00:00:00 [ksoftirqd/0]
root   4     2     0  10:24  ?    00:00:00 [kworker/0:0]
root   5     2     0  10:24  ?    00:00:00 [kworker/0:0H]
...
</code>

=== Zombi folyamatok listázása ===

  ps ax | grep -w Z

=== Szülők és gyermekek ===

A postfix gyermekei:
  ps -ef --forest | grep -v grep | grep postfix

Az apache2 gyermekei:
  ps -ef --forest | grep -v grep | grep apache2

  ps f -C apache2


==== Folyamatok leállítása ====
=== Folyamat leállítása normál módon ===

A folyamatot elsőként mindig próbáljuk meg normál módon leállítani,
a 15-ös jelzéssel. Ha ez nem megy, csak és csakis akkor forduljunk a 9-es jelzéshez. 
  kill -15 PIDSZÁM


=== Folyamat leállítása mindenképpen ===
<code bash>
kill -9 PIDSZÁM
</code>

A PIDSZÁMOT a "ps ax" parancs kimenetéből nézhetjük ki. Ha leállítandó program azonosítója 4852, akkor így állítjuk le:

<code bash>
kill -9 4852
</code>


A Linuxos rendszerben a folyamatok jelzésekkel kommunikálnak egymással. A használható jelzéseket
kilistázhatod a következő paranccsal:
  kill -l
További információkat olvashatsz a jelzésekről a man7 signal kézikönyvből.

Egy folyamat egyes jelzéseket figyelmen kívül hagyhat, másokat kötelezően 
figyelembe kell vennie. Egyes jelzéshez tartozik alapértelmezett művelet, 
egyesekhez nem.


Az alábbi táblázatban 31 jelzést látunk. 
Ezek az első Bell Laboratórium létrehozott Unixból származnak. A POSIX szabvány 
alapján, további jelzésekkel egészült ki a jelzések listája, 34-től 64-ig. 

man 7 signal kézikönyv alapján:

^  Jel  ^  Azonosító  ^  Tevékenység  ^  Leírás  ^
|  HUP  |  1  |  Term  | A kontroll terminál megszűnt (A felhasználó kilépett) \\ vagy démon esetén újra kell olvasni a konfigurációs fájlokat  |
|  INT  |  2  |  Term  | Megszakítás a billentyűzetről (Ctrl + C)  |
|  QUIT  |  3  |  Core  | Kilépés a billentyűzetről  |
|  ILL  |  4  |  Core  | Illegális utasítás  |
|  ABRT  |  6  |  Core  | Leállítási jelzés az abort(3) függvénytől  |
|  FPE  |  8  |  Core  | Lebegőpontos kivétel  |
|  KILL  |  9  |  Term  | Semlegesítő jel  |
|  SEGV  |  11  |  Core  | Érvénytelen memóriahivatkozás |
|  PIPE  |  13  |  Term  | Eltört cső (pájp): írás vagy olvasás nem létező csőbe  |
|  ALRM  |  14  |  Term  | Időzítőjel az alarm(2)-től  |
|  TERM  |  15  |  Term  | Megszakításjel  |
|  USR1  |  30,10,16  |  Term  | Felhasználó által definiált jelzés 1  |
|  USR2  |  31,12,17  |  Term  | Felhasználó által definiált jelzés 2  |
|  CHLD  |  20,17,18  |  Ign  | A gyermek leállt vagy megszakadt  |
|  CONT  |  19,18,25  |  Cont  | Folytatás, ha meg lett állítva  |
|  STOP  |  17,19,23  |  Stop  | A folyamat megállítása  |
|  TSTP  |  18,20,24  |  Stop  | Megálljt gépeltek egy tty eszközön  |
|  TTIN  |  21,21,26  |  Stop  | tty bevitel egy háttérfolyamat számára  |
|  TTOU  |  22,22,27  |  Stop  | tty kivitel egy háttérfolyamat számára  |


  * Termi - megállítja a folyamatot  
  * Core - megállítja a folyamatot, majd a kidumpolja a core adatokat
  * Stop - megállítja a folyamatot
  * Cont - folytatja a folyamatot, ha az meg volt állítva 
  * Ign - elutasítja a folyamatot


A kill paranccsal lekérdezhetjük egy jelzés száma alapján a nevét. Például:
  kill -l 1




Démon folyamat újraindítása:
<code bash>
killall -HUP pidszám
</code>

Egy 0 számú szignállal azt is megvizsgálhatjuk, hogy egy folyamat fut vagy nem fut.

A kernelfolyamatok nem fogadnak el jelzéseket, azokat figyelmen kívül hagyják. 

Olvasnivalók: man signal, man 7 signal


==== Több folyamat egyetlen konzolon vagy terminálon ====

=== Folyamat leállítása ===

A folyamatokat ideiglenesen leállíthatjuk a Ctrl+Z billentyűkombinációval.


Indítsuk el a nano nevű szövegszerkesztő programot:
<code bash>
nano
</code>


Az indítás után a Ctrl+Z billentyűkombinációval tegyük háttérbe. 
Most indítsunk egy másik nano nevű programot, tegyük ezt is 
háttérbe a Ctrl+Z billentyűkkel. Indítsunk egy vi nevű 
szövegszerkesztőt. Tegyük a Ctrl+Z-vel háttérbe.
Most indítsunk egy mutt nevű levelező programot.
Tegyük háttérbe ezt is. 

Ezek után nézzük meg a háttérbe tett folyamatokat a "jobs" paranccsal:

<code bash>
jobs
</code>

Az eredmény ehhez hasonló:
<code bash>
[1]   Megállítva              nano
[2]   Megállítva              nano
[3]-  Megállítva              vi
[4]+  Megálíltva              mutt
</code>


A megállított nano, vi és mutt programokat látjuk. Mindegyik kapott egy sorszámot. A sorszámokat
használhatjuk annak jelzésére, hogy melyiket szeretnénk előtérbe hozni. 

Előtérbe az "fg" paranccsal hozhatjuk a folyamatokat. Ha csak önmagában adom ki az "fg" parancsot,
akkor az utolsót, esetünkben a mutt nevű folyamatot hozza vissza. Az "fg" parancsnak azonban
paraméterként megadhatok egy sorszámot is. Például a második nano program visszahívása:

<code bash>
fg 2
</code>


Egy folyamat persze már indításkor is háttérbe tehető:
<code>
yes > /dev/null &
</code>


Ha az fg parancsnak nem adunk meg paramétert, akkor a legkisebb azonosító számú 
programot fogja előtérbe hozni.



=== Gyakorlás ===

A yes parancs folyamatosan a képernyőre írja a paraméterként megadott szöveget, és a
coreutils csomagban található. Ha nem adunk meg paramétert akkor az y betűt írja. 
Használhatjuk tesztekhez. Például irányítsuk a y betűk sorozatát a /dev/null állományba:
  yes > /dev/null
Így kapunk egy programot, amely folyamatosan a fut. A termináltól úgy tudom elszakítani,
hogy a tanult módon háttérbe helyezem:
  Ctrl + Z

Vagy már indításkor is a háttérbe helyezhetjük:
  yes > /dev/null &

Az elindított folyamatok számát ellenőrizzük, majd hozzuk előtérbe azokat és
szakítsuk meg. Megszakítás a következő billentyűkombinációval:
  Ctrl + C



==== Folyamatok fastruktúrában ====

A használható parancs:
  pstree



Csak a jozsi felhasználó folyamatainak megjelenítése:
  pstree joszi


A pstree kimenete átadható a less parancsnak lapozás céljából:
  pstree | less

Vagy:
  pstree joszi | less


A példa kedvéért indítsunk két folyamatot, amit leállítunk. 
Feltételezzük, hogy a felhasználónevünk "tibi". A teendők a
következők:

<code>
nano <Ctrl>+<Z>
nano <Ctrl>+<Z>
pstree -c tibi
</code>


Lehetséges kimenet (ha tibi csak egyszer lépett, és csak ezeket a programokat futtatja egy teletájpról):
<code>
bash─┬─nano
     └─nano
</code>






==== top ====


Folyamatok valós idejű figyelése

Kilépés:
  q

A h billentyűvel lekérdezhetjük a használható billentyűket:
  h


|  Z,B   | Globálisan: a 'Z' a színtérképek cseréje; 'B' félkövér tiltása/engedése |
|  l,t,m  | Összefoglalók: 'l' terhelési átlagok; 't' folyamat/CPU statisztika; 'm' memóriainformációk |
|  1,I   | SMP nézet: '1' egyszerű/kifejtett; 'I' Irix/Solaris mód  |
|  f,o   | Mezők/Oszlopok: 'f' hozzáad vagy töröl; 'o' a megjelenés sorrendje  |
|  F vagy O  | A kiválasztott mező rendezése  |
|  <,>       | A mező mozgatása: '<' a következő oszlop balra; '>' a következő oszlop jobbra  |
|  R,H       | Kulcs: 'R' normál/fordított rendezés; 'H' szálak mutatása  |
|  c,i,S     | Kulcs: 'c' cmd name/line; 'i' üres folyamatok; 'S' növekvő idő  |
|  x,y       | Kiemelő kulcsok: 'x' rendezett mezők; 'y' futó folyamatok  |
|  z,b       | Kulcs: 'z' színes/mono; 'b' félkövér/fordít (csak 'x' vagy 'y' esetén)  |
|  u         | Csak a felhasználók folyamatai  |
|  n vagy #  | Maximálisan mutatott folyamatok száma  |
|  k,r   | Folyamatok kezelése: 'k' kill; 'r' prioritás (renice)  |
|  d vagy s  | Frissítési időköz beállítása  |
|  W     | Beállítások fájlba írása  |
|  q     | Kilépés  |

==== fuser ====

=== Használt fájl vagy könyvtár ===


A folyamatok által használt fájlokat és socketeket az fuser paranccsal tudjuk vizsgálni.


Szeretnénk látni azoknak a folyamatoknak a PID-jét, amelyeket az aktuális 
felhasználó  használ:


<code bash>
fuser .
</code>

A kimenet:
<code>
.:                   21384c
</code>


A példában szereplő PID szám végén van egy "c" karakter. 
Ez a hozzáférés típusát mondja meg számunkra. Lássuk milyen típusok vannak még:

|  c  | az aktuális könyvtár |
|  e  | végrehajtható állomány |
|  f  | nyitott fájl |
|  F  | írásra megnyitott fájl |
|  r  | root könyvtár |
|  m  | memóriába mapolt fájl vagy osztott könyvtár |


A részletek megmutatásához írjuk be a -v kapcsolót:
<code bash>
fuser -v .
</code>
A kimenet:
<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
.:                   joska     21384 ..c.. bash
</code>

=== Használt port ===
Melyik program használt egy adott portot?

Vizsgáljuk meg rootként a 80-as portot:

<code bash>
fuser -v -n tcp 80
</code>

A kimenet:
<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
80/tcp:              root       1416 F.... apache2
                     www-data   1539 F.... apache2
                     www-data   1540 F.... apache2
                     www-data   1541 F.... apache2
                     www-data   1542 F.... apache2
                     www-data   1543 F.... apache2
                     www-data   2856 F.... apache2
                     www-data   2909 F.... apache2
                     www-data   2925 F.... apache2
                     www-data   2926 F.... apache2
</code>


=== Porthasználat példa 2 ===

<code bash>
fuser -v -n tcp 12345
</code>

<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
12345/tcp:           andras     3097 F.... server
</code>


=== Csatolt könyvtár ===

A mount paranccsal felcsatolt /mnt/valami könyvtárat valami foglalja. 
A következő parancs leállítja ezt a programot:
<code bash>
fuser -vmk /mnt/valami
</code>



=== Futtatható program ===

<code bash>
./fuser
</code>


<code bash>
fuser -v server 
</code>

Eredmény:
<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3097 ...e. server
</code>


=== Socket ===

<code bash>
fuser -v /var/run/mysqld/mysqld.sock 
</code>

Eredmény:
<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
/var/run/mysqld/mysqld.sock:
                     mysql      1905 F.... mysqld
</code>


=== Program folyamatának kilővése ===

<code bash>
fuser -v -k server
</code>

<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3097 ...e. server
</code>


Ha program terminálhoz van kötve, akkor a következőt láthatjuk:

<code>
./server
Kilőve
</code>



=== Folyamat kilővése interaktív módon ===


<code bash>
fuser -v -i -k server
</code>



<code>
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3199 ...e. server
Kilövi a(z) 3199 folyamatot? (i/N) 
</code>


<code bash>
fuser -v -i -k ./
</code>

Eredmény:
<code>
./:                            FELHASZNÁLÓ    PID    HOZZÁFÉRÉS  PARANCS
                               joska          1231   ..c..       bash
                               joska          1327   ..c..       nano
                               joska          1343   ..c..       mcedit
                               joska          1345   ..c..       yes
Kilövi a(z)  1282 folyamatot? (i/N) n
Kilövi a(z)  1327 folyamatot? (i/N) i
Kilövi a(z)  1343 folyamatot? (i/N) i
Kilövi a(z)  1345 folyamatot? (i/N) i
[1]   Kilőve                  nano
[2]   Kilőve                  mcedit
[3]   Kilőve                  yes
</code>


==== pgrep és pkill ====

A pgrep és pkill parancsok segítségével a folyamatlistát tudjuk megszűrni minta alapján.
A mintában használhatók helyettesítő karakterek is, a man 7 regex alapján.

A rendszerben több felhasználó is indíthatott nano szövegszerkesztőt. 
Mi most a joska nevű felhasználó által indított nano folyamat PID számára
vagyunk kíváncsiak:
  pgrep -u joska nano

Szeretnénk leállítani mindenáron a joska által indított nano folyamatokat:
  pkill -9 -u joska nano

A pgrep és a pkill persze igazán akkor hasznos, ha mintákat is használunk. 

A felhasználókat megadhatjuk a UID alapján is.
A root felhasználó folyamatai:
  pgrep -lu 0


==== pidof ====

A pidof segítségével folyamatok azonosítóját deríthetjük ki.
Indítsunk egy nano programot, majd tegyük a Ctrl+Z-vel háttérbe.
Majd futtassuk a következő parancsot:
  pidof nano
A parancs az összes nano folyamat PID számát kiírja. Lehetséges 
kimenet:
  3745 3694 3693
==== pmap ====

Folyamatok memóriatérképének riportja. 

  $ pmap 5350

Egy futtatás lehetséges kimenete:
<code>
$ pmap 915
915:   ./test
0000559510372000      4K r-x-- test
0000559510572000      4K r---- test
0000559510573000      4K rw--- test
00005595116cd000    132K rw---   [ anon ]
00007efdffcb3000   1620K r-x-- libc-2.24.so
00007efdffe48000   2048K ----- libc-2.24.so
00007efe00048000     16K r---- libc-2.24.so
00007efe0004c000      8K rw--- libc-2.24.so
00007efe0004e000     16K rw---   [ anon ]
00007efe00053000    140K r-x-- ld-2.24.so
00007efe00276000      4K r---- ld-2.24.so
00007efe00277000      4K rw--- ld-2.24.so
00007efe00278000     12K rw---   [ anon ]
00007efe0027b000     12K rw---   [ anon ]
00007fff3003e000    132K rw---   [ stack ]
00007fff30143000      8K r----   [ anon ]
00007fff30145000      8K r-x--   [ anon ]
ffffffffff600000      4K r-x--   [ anon ]
 total             4176K
</code>


==== Gyakorlat ====
  * Hogyan tudjuk listázni a rendszer összes folyamatát?
  * Hogyan tudjuk megjeleníteni a folyamatokat valós időben?
  * Milyen jelzést kell küldeni egy folyamatnak, hogy biztosan leálljon?

===== Gyorsbillentyűk =====

==== Tab ====

A <Tab> billentyű, parancs-, fájl- és könyvtárnevek kiegészítésére használható.

A következő feladatokhoz saját könyvtárunkban hozzunk létre egy bil nevű könyvtárat.
Lépjünk a bil könyvtárba, majd itt dolgozzunk tovább.

  mkdir bil
  cd bil

Hozzunk létre egy fájlt:
  touch kedvenc_hosszu_fajlnev.txt

Ha szeretnénk megnézni a tartalmát a cat paranccsal, csak gépeljük be a 
cat parancs után az első betűt, majd nyomjunk tabulátort.
  cat k<Tab>

A <Tab> billentyű kiegészíti a fájlnevet.

Most hozzunk létre egy másik fájlt:
  touch kartel_tanacs_jegyzet.txt

Ha most újra szeretnénk megnézni az első fájl tartalmát:
  cat k<Tab>

Nem történik semmi.
Ha újra megnyomjuk a <Tab> billentyűt kiírja a két fájl, mutatva, hogy nem tudja
melyiket kell megjeleníteni.

<code>
cat k<Tab><Tab>
kedvenc_hosszu_fajlnev.txt
kartel_tanacs_jegyzet.txt
</code>

Be kell írnunk a további karakterekből 1-t, majd újból megnyomni a <Tab> billentyűt.
  cat ke<Tab>

Most hozzunk létre egy kedvenc_rovid_fajlnev.txt nevű fájlt:
  touch kedvenc_rovid_fajlnev.txt

Ha szeretnénk újra megnézni a kedvenc_hosszu_fajlnev.txt állományt,
akkor, begépeljük:
  cat ke<Tab>
A fájlnév csak kedvenc_ részig lesz kiegészítve, mivel eddig egyezik a két
ke kezdetű fájl. Ekkor nyomjunk újra <Tab> billentyűt.
  cat kedvenc_<Tab>








==== Le, fel nyíl ====

A le és a fel billentyűvel lapozhatunk a kiadott parancsok között. 
A fel billentyűvel visszafele lapozunk, a le billentyűvel előre.


==== Ctrl+R ====

A Ctrl+R billentyűkombináció arra való, hogy az előző parancsokban keressünk.
Nyomjuk meg a Ctrl+R billentyűkombinációt, majd írjuk be a keresett parancs részletét.
  <Ctrl>+<R>
  export

A következő jelenik meg:
<code>
(reverse-i-search)`':
</code>




A gépelés közben máris megjelennek az egyezést mutató régebbi parancsok.

Ha nem található a minta:
<code>
(failed reverse-i-search)`ga':
</code>

Alapértelmezetten csak egy találat jelenik meg. 
Több eredmény megjelenítéshez nyomjuk meg újra a Ctrl+R billentyűt.
Tulajdonképpen lapozhatunk a parancsokban.

A keresést a Ctrl+C billentyűkombinációval szakíthatjuk meg, egy Enter
lenyomásával újra aktiválhatjuk.

Kilépés a Ctrl+G billentyűkombinációval.

==== Ctrl+S ====

A Ctlr+S megállítja, megfagyasztja a terminált. Olyankor jöhet jól
ha valamilyen parancs adatokat ír a képernyőre, ami nem fér el,
ezért folyamatosan továbbítja azt, mi pedig szeretnénk beleolvasni,
így megállítanánk.

A képernyő továbbítása folytatható a Ctrl+Q billentyűkombinációval.

A példa kedvéért kereshetünk a csomagok között, amit leállíthatunk:
  apt search a
==== Mozgás soron belül ====

A sor elejére a <Home> vagy a <Ctrl>+<a> billentyűvel mozoghatunk.
  * Home, Ctrl+a
A sor végére az <End> vagy a <Ctrl>+<e> billentyűvel mozoghatunk.
  * End, Ctrl+e


Váltás az **aktuális kurzorpozíció** és a **sor eleje** között.
  * Ctrl+x, Ctrl+x
==== Az előző argumentum felhasználása ====

Egy parancs kiadása után ha megnyomjuk az <Alt>+<.> billentyűkombinációt,
az utoljára beírt argumentum a parancssorba íródik.

==== Ctrl+Z ====

Az aktuális folyamatot a háttérbe teszi. A háttérbe tett folyamat az fg és bg
parancsokkal szabályozhatók.

==== Ctrl+C ====
Az aktuális folyamatot megszakítja.

A folyamatnak SIGINT jelet küldönk. 
==== Ctrl+L ====
A képernyő törlése.

==== Ctrl+U ====
A kurzor előtti részt egy speciális vágólapra helyezi.
==== Ctrl+K ====
A kurzor utáni részt egy speciális vágólapra helyezi.

==== Ctrl+Y ====
A speciális vágólapról beilleszti a tartalmat, amely a Ctrl+U vagy Ctrl+K 
billentyűparanccsal került oda.

==== Ctrl+W ====
A kurzortól balra kivágja a szót és speciális vágólapra teszi.

==== Ctrl+T ====
A kurzor alatti és kurzor előtti két karakter cseréje.

==== Ctrl+D ====
Kilép a terminálból.

==== SSH munkamenet ====

Ha beragadt egy SSH munkamenet, mert például 
lejárt a váratlanul eltölthető idő, szeretnénk
kilépni:

  * Enter, ~, .

==== Szavak törlése ====

Kurzor előtt sor törlése
  Alt + Delete

Kurzor utáni szó törlése:
  Alt + d

==== Szavanként lépés ====

Vissza: 
  Alt + b

Előre:
  Alt + f

==== Parancs szerkesztőben ====
Az aktuális parancs szerkesztése $EDITOR-ban:
  * Ctrl + x, Ctrl + e
==== Gyakorlat ====

  - Mire jó a Tab billentyű?
  - Mi történik, ha parancskiegészítést kérek, de hasonló kezdetű állomány több is létezik?
  - Mire használható a Ctrl+D karakter?
  - Mire való a Ctrl+A billentyűkombinációt?
  - Mire való a Ctrl+E billentyűkombinációt?
  - Mire való a Ctrl+U billentyűkombinációt?
  - Mire való a Ctrl+K billentyűkombinációt?
  - Mi a különbség a Ctrl+U és a Ctrl+K billentyű között?
  - Mit csinál a Ctrl+T a Bashben?
  - Mit töröl a Ctrl+W a Bashben?
  - Mire jó a Ctrl+L a Bashben?
  - Mire jó a Ctrl+Z a Bashben?



===== Szűrők =====

==== A szűrőkről általában ====

A szűrők a bemenetükre került adatokkal csinálnak valamit, majd a kimenetre küldik. 

==== cat ====

A cat az egyetlen szűrő, amely a bemenetre érkező adatokkal semmit nem csinál.
Változatlanul írja azokat a képernyőre. Mégis ez a parancs -- mint azt feljebb
láttuk -- amellyel a legtöbb dolgot tehetjük. Ezek:
  * állomány tartalmának megjelenítése
  * állomány létrehozása
  * állományok összemásolása
  * állományok másolása
  * állományhoz fűzés


Állomány létrehozása:
<code bash>
cat > dolgozok.txt
</code>

Állomány tartalma:
<code bash>
cat dolgozok.txt
</code>



Állományok összemásolása:
<code bash>
cat fajl1 fajl2 fajl3 > egyfajl.txt
</code>


Állományok másolása:
<code bash>
cat < eredeti > masolat
</code>


A fájl végéhez fűzünk:
<code bash>
cat >> dolgozok.txt
Szabó Gábor 830000
[Ctrl]+[D]
</code>


A fájl végéhez fűzők:
<code bash>
cat >> dolgozok.txt <<VEGE
Nagy József 800000
Kis Béla 570000
Jég Lajos 750000
VEGE
</code>

=== cat összefoglalva ===

== Állományok létrehozása ==
  cat > filenev.txt
  tartalom
  ...
  <Ctrl>+<D>

== Állomány tartalmának megtekintése ==
  cat < filenev
vagy
  cat filenev

== Állományok másolása ==
  cat < filenev > filenev2

== Állományok összemásolása ==
  cat file1 file2 file3 > file4

==== colrm ====
A bemenetre érkező sorokból bizonyos oszlopok törlése

Szintaxis:
  colrm [startoszlop [ végoszlop ]]

A példa kedvéért adott az alábbi tabulátorral tagolt állomány a következő tartalommal:
<code txt tanulok.txt>
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4

</code>

Szeretnénk a nevek oszlopait eltüntetni.

Megoldás:
<code bash>
cat tanulok | colrm 9 24
</code>

Eredmény:
<code txt cel.txt>
001	85	5
002	40	3
003	56	3 
004	78	4
</code>


Nagyobb példafájl:
<code txt tanulok_a.txt>
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4
005	Kis István	72	4
006	Nagy Béla	70	4
007	Fehér Tamás	28	1
008	Kékes Imre	45	4
009	Per Béla	78	4
010	Zöld Elek	78	4
011	Piros Gábor	23	1
012	Fék Lajos	28	4
013	Elmúlt Tibor	78	4
014	Leendő Tamás	28	4
015	Pék Gergő	78	4
016	Rob Sándor	18	1
017	Kékedi Imre	70	4
018	Nagy Lajos	85	4
</code>



Egyéb használat

<code>
ifconfig eth0 | colrm 1 10
</code>

<code>
cat /var/log/syslog | colrm 1 16 | colrm 30
</code>

<code>
cat /var/log/auth.log.1 | colrm 70
</code>
Utóbbi példában ha szimplán az állomány tartalmát listázom, azok
kilógnak a következő sorban. A célom, hogy átláthatóbb sorokat szeretnék,
de jelenleg csaka sorok elejére vagyok kíváncsi.


==== cut ====
Csak bizonyos oszlopokat szeretnénk megjeleníteni.

Szintaxis:
  cut [opció] … [fájl] ...

=== Szóközökkel tagolt sorok ===


Adott az alábbi szóközökkel tagolt állomány:
<code txt tanulok2.txt>
001 Alex Brown        85    5
002 Dan Igor          40    3
003 Barton Flex       56    3
004 Rock Brain        78    4

</code>


Megoldás:
<code bash>
cat tanulok2.txt | cut -c4-22
</code>

Az eredmény:
<code>
 Alex Brown        
 Dan Igor          
 Barton Flex       
 Rock Brain 
</code>


=== Tabulátorral tagolt sorok ===

<code txt tanulok.txt>
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4
</code>


Megoldás:
<code bash>
cut -f2 <  tanulok.txt
</code>

A futtatás eredménye:
<code bash>
cut -f2 < tanulok.txt 
Alex Brown
Dan Igor
Barton Flex
Rock Brain
</code>

=== Kettősponttal tagolt ===
<code txt tanulok3.txt>
001:Alex Brown:85:5
002:Dan Igor:40:3
003:Barton Flex:56:3
004:Rock Brain:78:4
</code>

Megoldás:
<code bash>
cut -f2 -d : tanulok3.txt
</code>
A -d kapcsoló után szóközzel vagy a nélkül megadjuk az elválasztójelet. 
A -d kapcsolóval szinte bármit megadhatunk szeparátornak.

Eredmény:
<code bash>
cut -f2 -d: tanulok3.txt 
Alex Brown
Dan Igor
Barton Flex
Rock Brain
</code>


=== Egyszerre több oszlop megjelenítése ===

<code bash>
cut -f 2,3,7 -d : tanulok3.txt
</code>


Eredmény: 
<code bash>
cut -f 2,3,4 -d: tanulok3.txt 
Alex Brown:85:5
Dan Igor:40:3
Barton Flex:56:3
Rock Brain:78:4
</code>

=== Több szóköz szeparátorként ===

A tr paranccsal minden szóköz csak egyszer fog szerepelni:
  cat tanulok3 | tr -s ' ' | cut -f 1 -d' '


=== Összetett feladat ===

Legyen egy összetett feladat: Le kell állítani a zombi folyamatokat. 
A ps paranccsal kiíratjuk az összes folyamatot. A grep paranccsal
szűrök csak a zombi állapotban lévő folyamatokra. 
A tr paranccsal az egyes oszlopok közötti szóközöket 1 darabra csökkentem.
A soreleji szóközöket törlöm az awk paranccsal.
A cut paranccsal az első oszlopot megjelenítem, mivel ezek a szülőfolyamatok.
Végül a kill paranccsal törlöm a zombikat. Szükség van egy xargs parancsra is, mert a
kill parancs így kapja meg paraméterként a ppid értékeket. 


<code>
ps -o ppid,pid,stat | \
  grep -w Z | \
  tr -s ' ' | \
  awk '{$1=$1};1' | \
  cut -f1 -d' ' | \
  xargs kill -9
</code>






==== mcrypt ====

A következő parancsok használatához szükséges az mcrypt nevű csomag telepítése. 
A telepítéshez lásd a csomagkezelés részt a "Rendszer" fejezetben. 

=== Titkosítás ===

Adott az alábbi állomány a következő tartalommal: 
<code txt nyilt.txt>
Holnap este érkezem.
</code>

Szeretnénk titkosítani az állományt. 

Titkosítás:
<code bash>
mcrypt nyilt.txt
</code>


A futtatás eredménye:
<code bash>
mcrypt nyilt.txt 
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 

File nyilt.txt was encrypted.
</code>

A parancs bekért egy jelszót kétszer, majd létrehozza a következő állományt:
  nyilt.txt.nc

A nyilt.txt.nc szöveg tartalmát ha megnézzük olvashatatlan szöveg lesz. 
Így már elküldhetjük a titkos üzenetet. Ezek után az üzenet vevőjének
vissza kell kódolni az üzenetet.


=== Dekódolás ===

A visszafejtés a következő paranccsal lehetséges:

<code bash>
mdecrypt nyilt.txt.nc
</code>


A futtatás eredménye:
<code bash>
mdecrypt nyilt.txt.nc 
Enter passphrase: 
File nyilt.txt.nc was decrypted.
</code>

A parancs bekéri a jelszót, majd elkészíti a nyilt.txt.nc állományt
visszakódolva a nyilt.txt nevű fájlt. 

=== crypt parancs ===

A crypt parancsot a mcrypt csomag valósítja meg. Régi unixból ismert parancs,
amely a stdin-ről várja a bemenetet, és a stdout-ra ír.


<code bash>
crypt < nyilt.txt > titkos.txt 
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).

Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 

Stdin was encrypted.
</code>


Persze ebben a formában is használahtó:

<code bash>
crypt > titkos.nc
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).

Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 

Holnap este érkezem.
Stdin was encrypted.
</code>

Visszafele ugyanígy:
<code bash>
crypt < titkos.nc 
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).

Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 

Holnap este érkezem.
Stdin was encrypted.
</code>
==== grep ====

Adott mintát tartalmazó sorok megjelenítése

Szintaxisa:
  grep  [ kapcsolók ]  minta    [ fájl ... ]


Adott az alábbi belépési napló:

<code txt belepesinaplo.txt>
2005.10.25 18:30 alex 196.145.43.3
2005.10.26 18:30 joe 216.45.3.2
2005.10.26 18:44 richard 196.145.43.3
2005.10.28 22:31 joe 196.145.43.3
2005.10.29 18:00 alex 196.145.43.3
</code>


A futtatás eredménye:
<code bash>
grep alex belepesinaplo.txt

2005.10.25 18:30 alex 196.145.43.3
2005.10.29 18:00 alex 196.145.43.3
</code>


A grep -v azokat jeleníti meg, amelyek nem tartalmazzák a sorokat.

<code bash>
grep -v alex belepesinaplo.txt
2005.10.26 18:30 joe 216.45.3.2
2005.10.26 18:44 richard 196.145.43.3
2005.10.28 22:31 joe 196.145.43.3
</code>


Az alábbi naplóállomány a következő mezőket tartalmazza:

| dátum | idő | felhasználónév | ipcím | letöltött adatmennyiség |

<code txt naplo.log>
2005.12.25 18:30 alex 196.145.43.3 1960 bytes
2005.12.26 18:30 joe 216.45.3.2 1512 bytes
2005.12.26 18:44 richard 196.145.43.3 2005 bytes
2005.12.28 22:31 joe 196.145.43.3 2006 bytes
2005.12.29 18:00 alex 196.145.43.3 2050 bytes
2006.01.02 08:25 joe 195.166.29.5 2008 bytes
2006.01.02 12:20 alex 195.165.1.1 2005 bytes
</code>


Feladatunk, hogy listázzuk a 2006-os eseményeket. Ha most a fentebb tárgyalt módon csak ennyit írunk:
  grep 2006 naplo.log
úgy azok a sorok is megjelennek, ahol a letöltött byte-ok száma 2006. Nekünk nem jó. Jeleznünk kell, hogy csak azokat a sorokat szeretnénk megjeleníteni, ahol a 2006 a sor elején szerepel. Ehhez a ^ karaktert használjuk:

  grep ^2006 naplo.log


Csak a fájlnevek megjelenítése tartalom alapján: Például keressük az aktuális könyvtárban, az összes fájl között, azokat a fájlokat, amelyek tartalmazzák a VGA szót, 
megjeleníteni azonban csak a fájlneveket szeretnénk: 

Készítsünk egy fájlt:
  echo "Egy VGA felbontásra van szükség" > adat.txt

  grep VGA *


Ha csak a fájl nevét szeretném:
  grep -l VGA *


=== A karakterosztályok használata ===

<code txt naplo.log>
2005.12.25 18:30 alex 196.145.43.3 1960 bytes
2005.12.26 18:30 joe 216.45.3.2 1512 bytes
2005.12.26 18:44 richard 196.145.43.3 2005 bytes
2005.12.28 22:31 joe 196.145.43.3 2006 bytes
2005.12.29 18:00 alex 196.145.43.3 2050 bytes
2006.01.02 08:25 joe 195.166.29.5 2008 bytes
2006.01.02 12:20 alex 195.165.1.1 2005 bytes
2006.01.03 07:02 mari 195.165.2.45 2007 bytes
</code>

A fenti állományban azokat a sorokat keressük, ahol a letöltés 2005, 2006, 2007 vagy 2008 van. 

<code>
grep "200[5678] bytes" naplo.log
</code>

A negyedik karakter csak a szögletes zárójelben "[ ]" megadott négy karakter egyikére illeszkedik.
Az 5,6,7 vagy 8-as karakterek valamelyikére. A szám után kötelezően egy szóköznek, majd utána 
bytes karakterek megköveteltek.

A szögletes zárójel lehetővé teszi intervallumok megadását [5-8]:

<code>
grep "200[5-8] bytes" naplo.log
</code>

Az intervallumok megadására használhatók betűk is: 
  [a-z] 

Az előbbi minta például az angol ábécé összes kisbetűjére illeszkedik. 
A nagybetűk:
  [A-Z]

Természetesen megadhatók kisebb intervallumok is:
  [c-k]


=== Üres sorok törlése ===

<code bash>
grep -v "^$" filename
</code>

<code bash>
grep . filename
</code>

<code bash>
grep -v '^[[:space:]]*$' filename
</code>

=== Hashmark jeles sorok kihagyása ===

<code bash>
grep -v '#' filename
</code>

<code bash>
grep -v '\#' filename
</code>



=== Fájlok rekurzívan ===

A rekurzív keresés bekapcsolja a fájl megjelenítést. Keressük például a "Rewrite" szót az apache2 konfigurációs állományaiban:

  grep -r "Rewrite" /etc/apache2/



=== grep gyakorlat ===

Adott az alábbi naplóállomány részlet (/var/log/syslog):

  Feb 21 18:32:12 server postfix: Connection, 
  Feb 21 18:32:12 server postfix: LOGIN, user=test@server.hu, 
  Feb 21 18:32:46 server postix: LOGOUT, user=test@server.hu
  Feb 21 18:32:12 server pop3d: Connection, 
  Feb 21 18:32:12 server pop3d: LOGIN, user=test@server.hu, 
  Feb 21 18:32:46 server pop3d: LOGOUT, user=test@server.hu

Csak a pop3d-t tartalmazó sorokat szeretnék megjeleníteni.

  grep pop3d /var/log/syslog

Adott egy konfigurációs állomány (dspam.conf) ami tele van megjegyzésekkel. 
Szeretném kiszűrni a megjegyzés sorokat és csak a beállításokat
szeretném:

  #
  # DSPAM Home: Specifies the base directory to be used for DSPAM storage
  #
  Home /var/spool/dspam

Ekkor:
  grep '^[^#]' dspam.conf


=== Fájl keresése tartalom alapján ===

  grep -lir "keresett szöveg" /utvonal/konyvtar


==== egrep ====
Nem egyezik meg a grep -E használatával, mert annál több reguláris kifejezést ismer ha ezt használjuk.

Ehhez hasonló reguláris kifejezések is használhatók:
  +,?, | és ()


==== fgrep ====
Fix vagy fast grep rövidítése. Megegyezik a grep -F használatával

Normál szövegként értelmezzük a mintát szabályos kifejezések 
helyett. 

A szabályos kifejezések területén, például a (.) pont speciális jelentéssel bír. 
  fgrep stdio.h /usr/include/*
==== paste ====

Adatoszlopok összemásolása

Állományok oszlopainak összemásolása egy fájlba, egymás mellé


Szintaxis:
  paste   [ kapcsolók ... ]  [ fájl ... ]


Van 4 darab fájl:
  * sroszam
  * nev
  * szuletesnap
  * telefonszam


<code txt sorszam>
001
002
003
</code>


<code txt nev>
Alex
Brown
Joe
</code>


<code txt szuletesnap>
1985.07.11
1987.01.12
1999.12.22
</code>


<code txt telefonszam>
(1) 335-3345
(37) 332-328
(48) 183-981
</code>


Szeretnénk egyetlen fájlban egymás mellé összemásolni.


Megoldás:
  paste sorszam nev szuletesnap telefon  > info.txt


Eredmény:
<code txt info.txt>
001 	Alex	1987.07.11	(1)335-3345
002 	Brown	1987.01.12	(37) 332-328
003 	Joe	1999.12.22	(48) 143-981
</code>




=== Tagolás szóközökkel ===


Megoldása
<code bash>
paste -d ' ' sorszam nev szuletesnap telefon  > info
</code>

Eredmény:
<code txt info>
001 Alex 1987.07.11 (1)335-3345
002 Brown 1987.01.12	(37) 332-328
003 Joe 1999.12.22 (48) 143-981
</code>

Tagoláshoz persze bármit megadhatunk pl.:
<code>
  -d ':'
</code>

=== Táblázat oszlopainak cseréje ===

Adott egy dolgozok nevű állomány, amiben oszlopokban szeretnénk megcserélni.

<code txt dolgozok>
Név	Fizetés	Beosztás
Alex	130000	festő
Brown	150000	asztalos
Joe	170000	villanyszerelő
</code>


Megoldás:
<code bash>
cut -f1 dolgozok  >  nev
cut -f2 dolgozok >  fizetes
cut -f3 dolgozok >  beosztas

paste nev beosztas fizetes >  dolgozok2

more dolgozok2

rm nev beosztas fizetes
</code>



==== sort ====
A bemenetre érkező adatokat rendezi.

A sort parancsot Adatok rendezése és összemásolása


Ha a bemenet egy másik programtól jön csővezetéken:
  cat filenev.txt | sort

Ha a program bemenete egy állomány:
  sort < filenev.txt




=== Fordított rendezés ===

<code bash>
sort -r nevek.txt
sort --reverse nevek.txt
</code>





=== Kimeneti fájl megadása ===


  sort -o ujfajl.txt  nevek.txt


Átirányítással:

  sort nevek.txt > ujfajl.txt


Ha így használjuk:
  sort nevek.txt > nevek.txt
A nevek.txt tartalma elveszett, mert a 
kimeneti fájl előkészítése megtörténik
annak olvasása előtt.


Itt lehet ugyanaz a név:
  sort -o nevek.txt  nevek.txt


=== Egy fájlba ===

  sort nevek1 nevek2 nevek3 > osszes

Egy fájlba rendezi a 3 fájl tartalmát



A gyümölcs fájl tartalma:
<code txt gyumolcs.txt>
korte
alma
szilva
barack
</code>

Eredmény:
<code bash>
sort gyumolcs.txt
alma
barack
korte
szilva
</code>


=== Rendezés adott mező szerint ===

<code txt gy.txt>
1 körte
2 alma
3 szilva
</code>


Második oszlop szerint szeretnénk rendezni:

<code bash>
sort -k +2 < gy.txt
</code>

-k oszlopszám

=== Rendezési nyelv ===

Magyar nyelvű környezetben a magyar helyesírásnak megfelelően rendez a sort.
Ezen lehet változtatni, péládul:
  LC_COLLATE=en_US.UTF-8 sort gy.txt

vagy csak
  LC_COLLATE=C sort gy.txt
  

=== Számok alapján ===

Ha számok vannak egy oszlopban, akkor is betűrendet néz
a sort. A szám alapján rendezést a -n kapcsolóval érhetjük el.

<file txt szamok.txt>
90
700
5
</file>

  sort -n szamok.txt

  sort --numeric-sort szamok.txt

==== rev ====
Egy sort megfordít

A rev parancsot karakterek sorrendjének megfordítása használjuk.

Szintaxis:
  rev [fájl …]


A bemenet lehet a STDIN is.

Legszemléletesebben egy egyszerű állományon láthatjuk a működését.
Az adat.txt állomány tartalma legyen a következő:

<code txt adat.txt>
12345
abcde
AxAxA
</code>


Futtatás:
<code bash>
rev adat.txt
54321
edcba
AxAxA
</code>





==== spell ====

A spell egy helyesírás ellenőrző program. A unixos rendszerekből származik. 
A spell csomag telepítése után használható. 

A spell a paraméterként megadott állományból kiírja azokat a szavakat amiket helytelennek tart.

Magyar helyesírásh ell.-hez: ihungarian csomag kell telepítve legyen.


(magyar környezeteben ékezet gondok)

^ helyesen ^ helytelenül ^
| barack | barck |
| szilva | szilve |
| körte | körite |
| alma | alme |


^ helyes ^ helytelen ^
| peach | peac |
| plum | plem |
| pear | peare |
| apple | aple |






=== Gyakorlás ===


Adott a következő fájl:
<code txt gy.txt>
barcak
szilve
eper
körte
alme
</code>

A harmadik szó helyes, a többit helytelen. 

Végrehajtás:
<code bash>
spell gy.txt
</code>

A parancs az eper szó kivételével kiír minden sort.


=== ispell használata ===

A hunspell csomag használata esetén rávehetjük annak használatára is:

<code>
spell -i /usr/bin/ispell gy.txt
</code>


=== hunspell használata ===

A hunspell csomag használata esetén rávehetjük annak használatára is:

<code>
spell -i /usr/bin/hunspell gy.txt
</code>


==== ispell ====

Ez egy interaktív helyesírás ellenőrző program. 

Indítás:
<code bash>
ispell gy.txt
</code>

Az indítás után a program kiírja a hibás szót, majd lehetőségeket kínál a 
változtatásra. Számokkal adhatjuk meg, mire szeretnénk javítani. Ha
ez nem egyezik az általunk kívánt lehetőséggel, akkor az r lenyomása
után mást is beírhatunk. A program minden lehetőséget kiír a képernyő alján.


<code bash>
 barcak              File: gy.txt


barcak

 0: barack
 1: barnak
 2: bar�ak







[SP] <number> R)epl A)ccept I)nsert L)ookup U)ncap Q)uit e(X)it or ? for help
</code>

Hátránya, hogy nem ismeri az UTF-8 kódolásul ékezeteseket.


  * http://magyarispell.sourceforge.net/magyarispell.pdf

==== aspell ====

Interaktív helyesírás ellenőrző program. UTF-8-as környezetben kezeli az
ékezetes karaktereket. Felülete hasonlít az ispell programhoz.

Használatához telepíteni kell az **aspell** csomagot, a magyar helyesírás ellenőrzéshez
pedig a **aspell-hu** csomagot. 


Adott a következő állomány:
<code txt gy.txt>
Szeretem a gyümölcsöket. Kedvenceim az alme, körti, szilve és a barakc.
</code>


<code bash>
aspell check gy.txt
</code>



<code>
barck
szilva
körite
alme





                                                                                
1) barack                               4) barik
2) Barcs                                5) barok
3) Barok                                6) barék


i) Ignore                               I) Ignore all
r) Replace                              R) Replace all
a) Add                                  l) Add Lower
b) Abort                                x) Exit
                                                                                
? 
</code>

A módok lekérdezése:
  aspell dump modes
Nem kérünk backup fájlt és Markdown fájlt ellenőrzünk
  aspell check --dont-backup --mode=markdown valami.md



==== hunspell ====


Adott a következő állomány:
<code txt gy.txt>
Szeretem a gyümölcsöket. Kedvenceim az alme, körti, szilve és a barakc.
</code>


Ellenőrzés:
<code>
hunspell gy.txt
</code>


Felülete:

<code>
        barck           File: gy.txt




barck

 0: barack
 1: barok
 2: barik
 3: barék
 4: barcsik
 5: Barcs
 6: barcsi
 7: barchesz







[SPACE] R)epl A)ccept I)nsert U)ncap S)tem Q)uit e(X)it or ? for help

</code>


Előnyök:
  * http://manpages.ubuntu.com/manpages/hardy/hu/man1/hunspell.1.html


==== tr ====

Kiválasztott karakterek cseréje.

  tr [kapcsolók] … készlet1 [készlet2]

Adatokat olvas a stdin-ről készlet1-beli előfordulását keresi, ha talál lecseréli a készlet2-beli párjával.

Kis a nagy A lesz:
  tr a A < regifajl > ujfajl




Kis a,b,c  nagy A,B,C lesz:
  tr abc ABC < regifajl > ujfajl




Minden nagybetű kicsi lesz:
  tr A-Z a-z < regifajl > ujfajl


=== Ékezetlenítés ===

  tr éáóö eaoo < ekezetes > ekezetlen

Az ékezetlenítés  UTF-8-as környezetben nem jól működik. Helyette ajánlott 
a sed parancs használata. 




==== uniq ====
Az ismétlődő sorokat csak egyszer jeleníti meg.

Rendezett, Ismétlődő sorok törlése

  uniq [kapcsoló] ... [bemenet [kimenet]]


=== Így nem működik! ===


<code txt adat>
alma
körte
alma
barack
szilva
körte
</code>

<code bash>
uniq adat
alma
körte
alma
barack
szilva
körte
</code>


=== Így helyes! ===

<code txt adat>
alma
körte
alma
barack
szilva
körte
</code>

<code bash>
sort adat | uniq
alma
barack
körte
szilva
</code>





==== wc ====

Sorok megszámolása

Sorok, szavak és karakterek számolása


Szintaxis:
  wc [kapcsoló] ... [fájl] ...



Adott egy állomány:
<code txt adat>
alma
körte
barack
szilva
</code>

Végrehajtás:
<code bash>
wc adat
 4 4 25
</code>

Amit kaptunk:
  * 4 sor 
  * 4 szó
  * 25 byte


Gyakori használat.
  wc -l
Csak sorok számolása




==== nl ====

Sorszámozás

  * A sorokat sorszámozza.
  * A számok a sor elé kerülnek.


Példa a használatra:
<code bash>
nl -n rz -w3 -s:
</code>

  * (-n rz) jobbra zárt, előnullázva
  * (-w 3) számjegyek száma
  * (-s :) szeparátor

Eredmény:
  001:adat1:adat2





==== tac ====

A bemenetet megfordítja, az utolsó sortól írja ki.



<code txt eredeti.txt>
alma     	40 db
körte	 	53 db
barack		25 db
szilva		27 db
</code>

<code txt uj.txt>
szilva		27 db
barack		25 db
körte		53 db
alma		40 db
</code>




==== expand ====
tabulátorok szóközökre cserélése


<code txt tanulok_tab.txt>
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4
</code>

Végrehajtás:

<code bash>
expand tanulok_tab.txt > tanulok_szokoz.txt
</code>


==== unexpand ====


Szóközök tabulátorra cserélése.


Adott a következő állomány szóközökkel tagolva:
<code txt tanulok_szokoz.txt>
001     Alex Brown      85      5
002     Dan Igor        40      3
003     Barton Flex     56      3
004     Rock Brain      78      4
</code>


Végrehajtás:
<code bash>
unexpand -a tanulok_szokoz.txt > tanulok_tab.txt
</code>


  * (-a) Ne csak a bevezető szóközöket és tabulátorokat, hanem az  összeset alakítsa át tab karakterekké.


==== join ====
Összefűzés


Minden egyes azonos összekapcsolási mezővel rendelkező bementi sorpárhoz kiír
egy sort a szabványos kimenetre.

<code txt nev>
1 János
2 Ferenc
3 István
4 Kati
</code>


<code txt szul>
1 1981
4 1934
2 1945
3 1967
</code>

Végrehajtás:
<code bash>
join nev szul
1 János 1981
2 Ferenc 1934
3 István 1945
4 Kati 1967
</code>

Az állományok tartalmazhatnak üres sorokat. De ha nincs rendezve, akkor nem mindig jó az eredmény.

==== fold ====

Sorok tördelése a megadott mezőszámmal:

  fold -w 70 file.txt

Tegyük fel, hogy kaptam egy e-mailt, amelyben egy szöveges fájl van, de a levelet úgy írták, hogy nem törtek sort 
a képernyő jobb szélre érve, ezért a mi olvasó programunkban kilóg a képernyőről. 

<code txt level.txt>
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam condimentum blandit sapien non volutpat. Vivamus posuere massa euismod libero varius et mollis velit aliquam. Donec ultrices placerat consequat. Phasellus sit amet est non lorem vestibulum placerat iaculis vitae justo. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Vivamus bibendum feugiat eleifend. Duis tincidunt tempus eros, ac laoreet magna suscipit eu. Praesent quis facilisis lacus. Quisque imperdiet egestas lectus dapibus iaculis. Morbi egestas nulla eu magna sagittis vitae eleifend lacus sodales. Nullam vel nunc nisl. Vestibulum eget sapien eros. Donec ac pellentesque odio. In hac habitasse platea dictumst.
</code>

(Ezt az állományt letöltheted így is:)
<code bash>
curl https://szit.hu/wiki/download/level.txt > level.txt
</code>

Ekkor tördelhetjük az állományt a fenti mint alapján:



<code bash>
fold -w 70 level.txt
</code>


==== expr ====


Kifejezés kiértékelése
 
<code bash>
expr 1 + 2
3
</code>

<code bash>
expr 1 ”<” 2
1
</code>

<code bash>
expr 1 ”>” 2
0
</code>

<code bash>
expr length "alma a"
6
</code>

<code bash>
expr 3 "*" 2
6
</code>

<code bash>
expr 1 = 2
0
</code>


==== tsort ====

Topológikus rendezést hajt végre egy fájlon.

Szintaxis:
  tsort [fájl]

Ha nincs fájl megadva, akkor STDIN-ről olvas.


=== Példa ===


Átadunk a tsort-nak egy "X történt Y előtt" típusú, párokból álló
listát, és megvizsgáljuk, hogyan rendezi azt. Megjegyezzük, hogy
adott részleges rendezés esetén nem mindig létezik egyértelműen  teljes
rendezés is.

Adott a következő állomány:
<code txt szul.txt>
Éva János
Erika János
Péter Éva
Zoltán Erika
</code>


Alkalmazás
<code bash>
tsort < szul.txt
Péter
Zoltán
Éva
Erika
János
</code>


==== diff ====

A diff két fájl összehasonlítása való, sorról sorra. 
A használat során, listázza a két összehasonlított állomány eltérő részeit.


<code txt gy1.txt>
alma
körte
barack
szilva
</code>



<code txt gy2.txt>
alma
körte
szilva
</code>



<code>
diff gy1.txt gy2.txt 
3d2
< barack
</code>




Két könyvtár összehasonlítása:
<code>
diff elso masodik 
Csak elso -ben: egy.txt
Csak masodik -ben: ketto.txt
</code>

A program kiírja, ha egy fájl csak az egyik könyvtárban van.


Csak a különbséget mutató fájlok mutatása:
  diff -qr elsoKonyvtar masodikKonyvtar



=== A diff kimenete fájlok esetén ===

<code>
$ cat gy1.txt gy2.txt 
alma
korte
barack
szilva
malna

alma
korte
szilva

$ diff gy2.txt gy1.txt 
2a3
> barack
3a5
> malna

</code>


A kimenet általában olyan sorokból áll, amely
egy számmal (vagy tartománnyal) kezdődik, majd azt követi az ábécé
a, d vagy c betűje, és újra egy szám (vagy tartomány) következik.
Például: 2a3. Taromány esetén két szám jelenik, meg vesszővel 
tagolva.

Az első szám az első fájl (eredeti fájl) sorát (vagy tartományát)
mutatja, az utolsó szám (vagy tartomány) a második (új fájl)
sorát mutatja. 

A betűk a következőket jelentik:
  * a - append- hozzáfűzés
  * d - delete - törlés
  * c - change - megváltozott




A fenti 2a3, azt jelenti, hogy az első fájl 2-dik sora után
kell fűzni a második fájl 3-dik sorát, annak érdekében, hogy
a fájlok azonosak legyenek.

A > karakter a második fájl 3-dik sorát jelenti.
Ha < karakter látunk, akkor az első sor megadott állományát látjuk.

A <nowiki>---</nowiki> csak szeparátor. 

Példa:

<code>
# cat gy1.txt gy2.txt 
alma
korte
barack
meggy
szilva
malna

alma
korte
szilva
banan

# diff gy2.txt gy1.txt 
2a3,4
> barack
> meggy
4c6,7
< banan
---
> malna
> 

</code>



== 2c2 ==

Az első fájl, 2-dik sorát cserélni kell a  másik fájl 2-dik sorával,
annak érdekében, hogy azonos fájlt kapjunk. 

== Unified fomátum ==

A <nowiki>-u vagy --unified</nowiki> kapcsoló szükséges.

<code>
diff gy2.txt gy1.txt -u
--- gy2.txt	2021-03-05 07:27:14.588727794 +0000
+++ gy1.txt	2021-03-05 07:26:29.708436467 +0000
@@ -1,4 +1,7 @@
 alma
 korte
+barack
+meggy
 szilva
-banan
+malna
+
</code>



==== patch ====

A patch program foltozásra való. A foltot a diff programmal készítjük, majd 
patch paranccsal fűzzük a régi állományhoz. 



Például adott a következő állomány:

<code txt gy1.txt>
alma
barack
körte
szilva

</code>



Lemásoljuk az állományt:
<code bash>
cp gy1.txt gy2.txt
</code>

A gy2.txt állományban változásokat viszünk véghez. 

Az állomány ezek után így néz ki:
<code txt gy2.txt>
alma
banán
barack
citrom
körte
szilva

</code>


A folt elkészítése:
<code>
diff -cBN gy1.txt gy2.txt > gy2.patch
</code>


Végrehajtás során:
<code>
diff -cBN gy1.txt gy2.txt > gy2.patch
*** gy1.txt	2011-11-20 00:12:50.000000000 +0100
--- gy2.txt	2011-11-20 00:45:58.000000000 +0100
***************
*** 1,4 ****
--- 1,6 ----
  alma
+ banán
  barack
+ citrom
  körte
  szilva
</code>



Ha ezek után valakinek meg van gy1.txt állomány, a javítások alkalmazásához 
a foltot kell megszerezni. Akinek csak a gy1.txt állomány van, megszerzi a
foltot, majd alkalmazza a gy1.txt állományon.


A gy2.patch állományt a gy1.txt állománnyal azonos könyvtárba másolom. 
A patch alkalmazása ez után:

A folt alkalmazása:
<code>
patch < gy2.patch
</code>


Akkor hasznos ez a folthasználat alkalmazása ha az eredeti állomány nagyon nagy,
nagyon komplex és szeretnénk egy apróbb vagy nagyobb változtatást alkalmazni az
eredeti állományon. 

A programozók gyakran használják a foltozást. Ha belejavítanak egy állományba, akkor
csak elkészítik a régi és új állomány különbségét (folt), majd ezt visszaküldik az
eredeti fejlesztőnek. Az eredeti fejlesztőnek csak foltot kell letöltenie, amelyet
alkalmaz az eredeti állományon.



==== diff3 ====

Három fájl összehasonlítása sorról sorra.

          
==== sdiff ====

Két állomány összehasonlítása, tartalmuk interaktív egyesítése.     

A két állomány tartalmát két oszlopban jeleníti meg, nagyon szemléletesen a különbségeket.





==== cmp ====


Két fájl összehasonlítása

Alapértelmezés szerint azonos állományok esetén nem ír ki semmit, eltérés esetén jelzi az eltérés sor- és bájtszámát. 


==== comm ====

Sorról-sorra összehasonlít két rendezett fájlt.

A comm három oszlopban írja ki két állomány összehasonlításának eredményét. 
Az első oszlopban csak azok a sorok szerepelnek, amelyek csak az első, a 
másodikban azok amelyek csak a második, végül a harmadikban azok amelyek 
mindkét állományban előfordulnak. 



==== tail ====
Egy állomány végét írja ki.

Például:
  tail /var/log/syslog

A tail a -f kapcsolóval folyamatosan a képernyőre írja az  állomány változásait.

Beállítható hány sor jelenjen meg. 100 sor megjelenítése:
  tail -100 /var/log/syslog


==== head ====
Egy állomány elejét írja ki. Alapértelmezetten az első 10 sort jeleníti meg. 

  head /var/log/syslog

Beállítható hány sor jelenjen meg:
  head -100 /var/log/syslog | less

==== dos2unix ====

A fájlvége jeleket cserélhetjük az egyes operációs rendszerek számára.
A fájl végét valamelyik rendszerben 1 bájt jelzi, valamelyikben kettő. 
Két bájt van használatban:
  * CR - ^M
  * LF - ^J

A fájlvége jelek az egyes rendszereken:
  * Windows: CR LF
  * Linux, Mac OS X: LF
  * Apple: CR 

Telepítés:
  apt install dos2unix


Telepítés a következő parancsokat kapjuk:
  * dos2unix
  * unix2dos
  * mac2unix
  * unix2mac



A unix2dos szintaxisa:

  unix2dos [options] [-c convmode] [-o file ...] [-n infile outfile ...]

Kapcsolók:

  [-fhkLlqV]  [--force]  [--help]  [--keepdate]  [--license]  [--newline]
  [--quiet] [--version]




Legyen egy vmi.txt nevű fájl, amely Unix rendszeren (Linux vagy Mac OS X) készült,
így a sortörés LF bájt lett. Windowsos sortörést szeretnénk:
  * unix2dos vmi.txt

Ha fel van telepítve a Midnight Commander, a szerkesztőjével nyissuk meg az elkészült fájlt:
  mcedit vmi.txt

Az eredmény látható. Mivel az mcedit nem ismeri CR LF közül az CR bájtot, ^M karaktereket
jelenít meg helyette.

A -n kapcsolóval beállítható a kimeneti fájl is:
  unix2dos -n vmi.txt uj.txt




Bináris és nem szabályos fájlokat, mint a linkeket automatikusan átlép
a program, ha csak nem használjuk a <nowiki>--force</nowiki> kapcsolót.


A -c kapcsoló: <nowiki>-c --convmode</nowiki> konverziósmód

Módok a következők lehetnek:
  * ascii
  * mac
  * 7bit
  * iso   



További példák:
  unix2dos a.txt -c 7bit b.txt

  unix2dos -c ascii a.txt -c 7bit b.txt

  unix2dos < in.txt | iconv -f ISO-8859-1 -t CP850 > out.txt



Több információért:
  man dos2unix

==== strings ====
ASCII karaktersorozatok keresése.
Tipikusan bináris fájlokban szoktunk keresni olvasható szöveget. Például egy futtatható .exe vagy elf binárisban
szeretnénk látni ki írta, hátha szerepel benne.


<code bash>
strings /usr/bin/ls
</code>

==== tee ====


A tee parancs a bemenetét fájlba és az alapértelmezett kimenetre irányítja egyszerre. 
Akkor lehet hasznos, ha a fájlba írás mellett szeretnék a képernyőre is írni vagy
a kimenetet egy másik programnak csővezetéken továbbadni.

Fájlba és képernyőre:
<code bash>
cat fajl.txt | tee kimenet.txt
</code>

Fájlba és másik programnak:
<code bash>
cat fajl.txt | tee kimenet.txt | sort
</code>

Esetleg:
<code bash>
cat fajl.txt | tee kimenet.txt | sort | rendezettkimenet.txt
</code>


==== dd ====

A dd parancs fájlok másolására használható.

Legy például egy gy.txt állomány:

<code>
cat > gy.txt
szilva
körte
alma
barack
</code>

Készítsünk róla másolatot:
  dd if=gy.txt of=masolat.txt

Nagybetűssé alakítás:
  dd if=gy.txt of=masolat conv=ucase
Sajnos ez utóbbi csak az angol ábécé betűivel működik.

Kisbetűssé:
  dd if=gy.txt of=masolat conv=lcase

Az adatok kiírása fizikailag később történhet, mivel az operációs rendszer 
átmeneti tárolójába kerülnek. Ha szeretnénk az adatok fizikai kiírását azonnal,
akkor adjuk meg a fdatasync jelölőt:
  dd if=gy.txt of=masolat conv=fdatasync
Ha fájlokhoz tartozó metaadatok azonnali kiírását is szeretnénk, akkor:
  dd if=gy.txt of=masolat conv=fsync

További részletek:
  dd --help

===== Egyéb parancsok =====

==== zdump ====

Az aktuális időt írja ki az adott időzónában.


Grinwicsi középidő például:
  zdump UTC



Észak-amerikai idő lekérdezése:
  zdump EST

Közép-európai idő lekérdezése:
  zdump CET

Japán idő lekérdezése:
  zdump Japan
Eredmény:
  Japan  Sun Nov 20 20:32:16 2011 JST


A használható paraméterek listája:
  ls /usr/share/zoneinfo






==== time ====
Megmérhetjük mennyi idő alatt hajtódik végre egy parancs

Valósidő és folyamatidő. Statisztika mennyi ideig tartott a parancs végrehajtása. 

Például:
<code bash>
time ls /usr/bin
</code>

Eredményhalmaz:
<code>
real	0m1.232s
user	0m0.028s
sys	0m0.048s
</code>


Vagy
<code bash>
time sleep 60

real	1m0.009s
user	0m0.000s
sys	0m0.004s
</code>

==== times ====

Statisztika a programfutásról
<code bash>
times ls -l /
</code>

Eredmény:
<code>
0m3.948s 0m1.392s
0m24.246s 0m3.240s
</code>


==== sleep ====


Várakozás meghatározott ideig. Alapértelmezett mértékegység a másodperc:

  sleep 5

5 másodpercig vár



==== hwclock ====

A hardveróra lekérdezése és beállítása. Ez a parancs csak root felhasználóként használható.



==== rdate ====

Az rdate csomag egy távoli gépről kérdezi le az időt. 
  rdate -p -n time.kfki.hu

Alapértelmezetten be is állítja az operációs rendszer idejét. Ez azonban csak
root felhasználóként tehető meg.

A -n kapcsoló az RFC 2030 SNTP protokoll használatára utasít.
Eredeti időprotokoll az RFC 868. De ezt a példában szereplő
kifki.hu intézet már régen nem szolgáltatja. 


==== FIFO ====


=== FIFO fogalma ===

Mi a FIFO?
  * Elnevezett csövek
  * Elnevezett pipe-ok
  * Egy különleges fájltípus

Mire jó?

Független folyamatok közötti adatcserét tesz lehetővé.

=== A FIFO használata ===

<code bash>
mkfifo pipeneve

echo "Információ" > pipeneve &

cat pipeneve
</code>
Az első sorral elkészítjük a FIFO-t.
A második sorral teszünk bele információt, amely háttérbe kerül a végére tett & jel segítségével.

A cat pipeneve paranccsal olvassuk ki a FIFO tartalmát. 
A FIFO  tartalma csak egyszer olvasható ki.
A kiolvasással a háttérbe tett folyamat leáll.


==== ulimit ====

Az ulimit felhasználói limitek lekérdezésére és beállítására való.

Pl.:
  ulimit -a

<code>
core file size          (blocks, -c) 0
data seg size           (kbytes, -d) unlimited
scheduling priority             (-e) 0
file size               (blocks, -f) unlimited
pending signals                 (-i) 16382
max locked memory       (kbytes, -l) unlimited
max memory size         (kbytes, -m) unlimited
open files                      (-n) 1024
pipe size            (512 bytes, -p) 8
POSIX message queues     (bytes, -q) 819200
real-time priority              (-r) 95
stack size              (kbytes, -s) 8192
cpu time               (seconds, -t) unlimited
max user processes              (-u) unlimited
virtual memory          (kbytes, -v) unlimited
file locks                      (-x) unlimited
</code>

Ehhez hasonló eredményt kaphatunk. Az egyes tulajdonságoknak megfelelő kapcsoló a kimenetben látható.
Például, ha csak a verem (stack) méretét akarom lekérdezni:
  ulimit -s

Vagy felhasználóként mennyi folyamatot és szálat indíthatok.

Lásd bővebben: [[oktatas:linux:rendszergazdai_parancsok#ulimit]]


==== lsof ====

A nyitott fájlokat mutatja

<code>
COMMAND    PID       USER   FD      TYPE     DEVICE SIZE/OFF       NODE NAME
init         1       root  cwd   unknown                                /proc/1/cwd (readlink: Permission denied)
init         1       root  rtd   unknown                                /proc/1/
</code>

==== date ====

A dátum kiíratására és beállítására való. 
Szimplán, paraméterek nélkül kiírj a dátumot:
<code bash>
date
</code>

Eredmény:
<code bash>
2012. jan. 15., vasárnap, 11.07.34 CET
</code>

Ha csak az aktuális évszámot szeretném:
<code bash>
date +%Y
</code>


Az év, hó és nap, kötőjelekkel tagolva:
<code bash>
date +%Y-%m-%d
</code>

Az év, hó és nap, tagolás nélkü:
<code bash>
date +%Y%m%d
</code>

Az idő lekérdezése, kettősponttal tagolva:
<code bash>
date +%H:%M
</code>





A kötőjeles forma megint:
<code>
date +%F
</code>

A kettőspontos forma újra:
<code>
date +%R
</code>


Vegyesen szóközzel tagolva:
<code>
date "+%F %R"
</code>






A következő paranccsal beállíthatom az időt (Ehhez rendszergazdai jogok kellenek):
<code bash>
date 01151114
</code>
A mintában Január 15-öt állítok be, 11 óra és 14 percre. 
Ez persze csak rendszergazdaként fog működni.

Így is lehet:
<code bash>
date --set 1998-11-02 
date --set 21:08:0
</code>

Néha előfordul, hogy egy időbélyeg számként van eltárolva, és
szeretnénk olvashatóbb formában látni:
  date -d @1344444444
BSD rendszeren ugyanez:
  date -r 1344444444

==== nice ====

A Linux operációs rendszerben meghatározhatók a folyatok prioritása. 
Egy nagyobb prioritású folyamat több processzoridőt kap. Nagyobb
terhelés esetén ez lényeges lehet. 

Linux alatt fordított prioritás van. Minél kisebb számot adunk meg a
prioritás annál nagyobb. A prioritás a következő intervallumban állítható:

<code>
-20 ..19
</code>


A folyamat akkor kapja a legtöbb processzoridőt, ha -20 a prioritása. 

A ps kimenetében is megnézhetjük egy folyamat prioritását, ha 
használjuk a -l kapcsolót. Az oszlopok közül a nyolcadikban látjuk
a prioritásokat, "NI" fejléccel.



Prioritás beállítása indításkor.

  nice -n 5 nano


==== renice ====

Prioritás állítása futás közben.

  renice  2 -p 28488
  28488: régi prioritás: 0, új prioritás: 2


==== logger ====


A logger programmal felhasználóként is írhatunk egy /var/log/syslog könyvtárba. 

<code bash>
logger<Enter>
Ami a naplóba megy
</code>

A naplóba dátummal, felhasználónévvel bekerül amit írtunk.


==== alias ====

Az alias parancs segítségével a parancsoknak megadhatunk alapértelmezett kapcsolókat. 

Az alias szintaktikája:
  alias [-p] [név=['parancs']]

A szintaktikából kiderül, hogy önmagában is kiadható az utasítás, de a név után a
parancs sem kötelező elem.

Az alias parancs önmagában kiírja az aliaszokat:
<code bash>
alias
</code>


Ha például szeretnénk a -l kapcsolót folyamatosan megadni, akkor a következő parancsot adjuk ki:
<code bash>
alias ls="ls -l"
</code>

Másik példa:
<cdoe bash>
alias p="pwd"
</code>

Harmadik példa:
<code bash>
alias dir='ls -la'
</code>

Negyedik példa:
<code bash>
alias df="df -h"
</code>

Ötödik példa:
<code bash>
alias rm="rm -i"
alias cp="cp -i"
</code>




Az összes definiált alias megjelenítése:
<code bash>
alias -p
</code>

A -p kapcsoló valójában olyan, mint amikor kapcsolók nélkül adjuk ki az alias parancsot.

A beállított aliasok újabb munkamenet esetén elvesznek. Ezért írjuk őket ~/.bashrc fájlba. Ugyanakkor nézünk
szét ebben a fájlban az alias parancs után kutatva. A Debian GNU/Linux 6.x rendszerekben itt van néhány
előre definiált alias, és egy lehetőség, mely szerint ~/.bash_aliases fájlban is meghatározhatunk újabb
aliasokat.

Ha ideiglenesen szeretnénk kikapcsolni az aliast tegyünk az adott parancs elé egy "\" jel karakteret:
  \ls

A parancsokat egyszerűsíthetjük is:
<code bash>
alias l='ls -al'
</code>

A parancs részben megadható több parancs is:
<code bash>
alias pl='ls; pwd'
</code>

Más aliasokra is hivatkozhatunk:
<code bash>
alias pl='l; p'
</code>


Egyszerre több alias is létrehozható:
<code bash>
alias l="ls -l"; p="pwd"; 
</code>


Csővezetékkel és grep párossal megoldható, hogy csak az alkönyvtárakat listázzuk:
<code bash>
alias dir="ls -al | grep ^d"
</code>

Tegyük fel, hogy van egy ilyen aliasunk:
<code bash>
alias l="ls -a"
</code>

Az l ezek után használható paraméterrel is:
  l /bin

De kapcsolók is megadhatók:
  l -l /bin

Olyankor is hasznos lehet, az alias, ha sokszor akarunk 
szerkeszteni egy állományt, ami alkönyvtárakban van nagyobb mélységben:
<code bash>
alias e="nano /etc/network/interfaces"
</code>


Ha Windowsos parancsokat szeretnénk:
<code bash>
alias md="mkdir"
alias dir="ls"
alias del="rm -i"
alias copy="cp"
alias rd="rmdir" 
alias rename="mv" 
</code>

Az aliasnak van egy párja az unalias. Ezzel a paranccsal törölhetők az
aliasok. Szintaktikája:
  unalias [-a] név [név ...]

Példák:
  unalias ls
  unalias l


==== Keresés ====
=== Szimpla keresés ===


Például keresem a main.c fájlt, amely az aktuális könyvtár valamelyik alkönyvtárban van:
<code bash>
find -name main.c
</code>

Lehetséges eredmény:
  ./c/main.c


=== Keresés helye ===

<code bash>
find /usr -name abook
</code>


=== A megtalált fájl becsomagolása ===

<code bash>
find -name main.c | xargs tar -cf valami.tar
</code>

=== Keresés időbélyeg alapján ===


A fájlok statisztikájánál már volt szó arról, hogy egy Linux háromféle időbélyeget tárol egy fájlról.

  * mtime -- modify time -- A fájl módosítása
  * atime -- access time -- A fájl olvasása
  * ctime -- change time -- Az inode módosítása

Az emberek ezekből általában az atime-ot ismerik, ami megmondja számunkra, a fájlt mikor
olvasták utoljára. 



Három napnál régebben olvasott fájlok:

<code bash>
find . -atime +3
</code>

Esetleg, ha a gyökérből értelmezve akarom futtatni:
<code bash>
find . -atime +3 -exec ls \;
</code>

Az utolsó három napban módosított fájl:
<code bash>
find . -mtime -3
</code>

Az utolsó 3 napban módosított txt fájlok:
<code bash>
find . -name '*.txt' -mtime -3
</code>

A 10000 kbytenál nagyobb fájlok:
<code bash>
find . -size +10000k
</code>

=== Fájl keresése tartalom alapján ===

  find /utvonal/konyvtar -type f -exec grep -l "Amit keresek" {} +

=== Törlés ===

  find . -name "*.py" -exec rm '{}' \;


==== Szabad hely ====
=== Háttértár ===

  df
A df parancs paraméter nélkül, megmutatja hány darab 1 kilóbájtos blokk van az adott lemezen. 
Ebből mennyi foglalt és mennyi szabad. 

  df -h
A df lehetséges kimenete:

<code>
Fájlrendszer    1K-blokk     Fogl.   Szabad Fo.% Csatol. pont
/dev/sda1       95989516  20279928 70810468  23% /
udev               10240         0    10240   0% /dev
tmpfs            1196760      9572  1187188   1% /run
tmpfs            2991900     31884  2960016   2% /dev/shm
tmpfs               5120         4     5116   1% /run/lock
tmpfs            2991900         0  2991900   0% /sys/fs/cgroup
/dev/sda7      576615976 487657136 59645356  90% /home
tmpfs             598380         4   598376   1% /run/user/118
tmpfs             598380        20   598360   1% /run/user/1000
</code>

Az udev partíció egy virtuális partíció, az eszközök számára. 
Az udev minden eszközt a /dev könyvtárban képez le eszközcsomóponttá, egy
fájl formájában.
A tmpfs partíciók virtuális partíciók a fizikai memóriában,
ami gyorsítást szolgálja. 


Humánus kimenet, a tmpfs-ek kizárása, fájlrendszerek típusa:
  df -hT -x tmpfs -x devtmpfs


=== Memória ===

  free

Lehetséges kimenet:
<code>
             total       used       free     shared    buffers     cached
Mem:       5983800    4464320    1519480      97496    1050080    1560168
-/+ buffers/cache:    1854072    4129728
Swap:      2929660          0    2929660
</code>

==== Információk a rendszerről ====

A terjesztéssel kapcsolatos információk megjelenítése:

  lsb_release -a

Lehetséges kimenet:
<code>
No LSB modules are available.
Distributor ID:	Debian
Description:	Debian GNU/Linux 6.0.5 (squeeze)
Release:	6.0.5
Codename:	squeeze
</code>


<code bash cpuinfo.sh>
#/bin/bash

MHZ=`cat /sys/devices/system/cpu/cpu0/cpufreq/scaling_cur_freq`

echo CPU Sebesség: $(($MHZ/1000)) MHz
</code>



A processzor adatai:
  cat /proc/cpuinfo

vagy:
  lscpu

Hány bites a processzorod:
  grep flags /proc/cpuinfo
Ha fenti kimenetben látod az lm szót, akkor 64-bites.



==== Terminál beállítása ====


A setterm parancs segítségével megváltoztathatjuk a terminálunk színeit.
  setterm -background white -foreground blue -store

Virtuális terminálon nem működik.


  man setterm

==== Hexedit ====


Hexaszerkesztésre több csomagot is találunk parancssorban, nekem eddig a hexedit jött be
a legjobban. 

  hexedit




Telepítés:

  apt-get install hexedit



  mkdir ~/munka/hex
  cp /bin/ls ~/munka/hex/ls
  hexedit ~/munka/hex/ls

==== A bc számológép ====
=== Alap ===


Indítás:
  bc
Kilépés:
  quit
Segítség:
  man bc




=== Alapműveletek ===

Összeadás:
  3+2
Kivonás:
  3-2
Osztás:
  14/3
Szorzás:
  3*5
Hatványozás:
  2^8

Gyökvonás:
  sqrt(9)

=== Számrendszerek közötti váltás ===

10 -> 2

<code>
ibase=10
obase=2
5
101
</code>

10 -> 16
<code>
ibase=10
obase=16
12
C
</code>

Bemeneti számrendszer kiíratása:

<code>
print ibase,"\n"
</code>

2 -> 10
<code>
ibase=2
ibase=10
100
4
</code>

=== Programírás ===

<code bc>
#!/usr/bin/bc

print "Első szám: "
a = read()
print "Második szám: "
b = read()
c = a + b
print "Összeg: ", c, "\n"
quit

</code>

<code>
#!/usr/bin/bc

print "Első szám: "
szam1 = read()

print "Második szám: "
szam2 = read()

if (szam1>szam2)
    print "Az első szám nagyobb\n"

if(szam1<szam2)
    print "A második szám nagyobb\n"

quit
</code>


=== A stdin használata ===

A bc képes dolgozni az alapértelemzett bemenetről. Vagyis csővezetékből is képes adatokat venni:

  echo 3 + 5 | bc

vagy:
  echo 8 "*" 512 | bc


Váltás kettes számrendszerbe (10 -> 2):
<code>
janos@iskolazo:~$ echo "obase=2; 5" | bc
101
</code>

Váltás kettes számrendszerből tízes számrendszerbe (2 -> 10):
<code>
janos@iskolazo:~$ echo "ibase=2; 101; obase=10;" | bc
5
</code>

=== Matematikai könyvtárak ===

A -l kapcsolóval betöltődik néhány függvény:
  * s(x) -- x szinusza; x-t radiánban várja
  * c(x) -- x koszinusza; x-t radiánban várja
  * a(x) -- x arkusz tangense; radiánnal tér vissza
  * l(x) -- természetes alapú logaritmus
  * e(x) -- e^x értéke
  * j(n,x) -- n-nedik Bessel függvénye

A PI értéke nincs tárolva, de könnyen megkapjuk:
  pi=4*a(1)
  3.14159265358979323844

A fokot ezek után így számolhatjuk radiánba, majd annak vehetjük szinuszát:
  fok=1
  pi=4*a(1)
  rad=fok*pi/180
  print s(rad)


Alapértelmezett bemenetről szögfüggvények:
<code>
janos@iskolazo:~$ echo "pi=4*a(1); fok=1; rad=fok*pi/180 ;s(rad )" | bc -l
.01745240643728351281
</code>



==== iconv ====

Az iconv parancs, állományokat konvertál más karakterkódolásra.

A használható karakterkódolások a -l kapcsolóval kérdezhetők le:
  iconv -l
Milyen ANSI kódolások támogatottak:
  iconv -l | grep -i ansi

Az eredmény ilyen lehet:
<code>
ANSI_X3.4-1968//
ANSI_X3.4-1986//
ANSI_X3.4//
ANSI_X3.110-1983//
ANSI_X3.110//
MS-ANSI//
</code>

Használatra példa:
  iconv -f ISO8859-2 -t UTF8 -o kimenet.txt bemenet.txt

Vagy:
  iconv -f MS-ANSI -t UTF8 -o kimenet.txt bemenet.txt


Ha nem tudjuk milyen kódolású amit szeretnénk átkódolni,
használhatjuk a file parancsot:
  file szoveg.txt 
  szoveg.txt: UTF-8 Unicode text, with CRLF line terminators

==== file ====

A file utasítással információt kérhetünk állományokról. 

Milyen kódolású egy fájl:
  file -i /etc/apache2/apache2.conf


  file /bin/ls

==== arch ====

A számítógép architektúrájának kiíratása. Az eredmény például i686. 
Megegyezik az uname -m paranccsal.

  arch

  uname -m

==== uptime ====

A gép mennyi ideje megy, mekkora az rendszerterhelés.

Az uptime parancs lehetséges kimenete:
  10:37:00 up  1:06,  3 users,  load average: 0,79, 0,82, 0,71

A load average értéke például 0.01  0.01  1.00, a processzorok átlagos
elérési ideje. 
  * első szám: rövid távon
  * második szám: közép távon
  * harmadik szám: hosszú távon

Ha 1.00-nál a szám kisebb akkor a processzor mindent azonnal kiszolgál. 
Ha nagyobb mint 1.00, akkor a proceszeknek várakoznia kell. 

==== Ellenőrző összeg ====

CRC összeg számítás:
  cksum fájlnév

Ellenőrző összeg számítása, BSD és System V algoritmusai:
  sum fájlnév

MD5 ellenőrző összeg készítése:
  md5sum fájlnév.kit > md5szam.txt

MD5 ellenőrzése:
  md5sum -v -c md5szam.txt

A -v hatására kiírja ha az állomány rendben: OK
Ha nem ok, akkor: FAILED


==== Minimális személyes kalendárium ====

A when nevű parancs egy minimális személyi kalendáriumot valósít meg. 
Letölthető a [[http://www.lightandmatter.com/when/when.html|weboldaláról]],
[[https://github.com/bcrowell/when|git tárolóból]]. 

Debian alapú rendszereken csomagból telepíthetjük:
  apt-get install when

Telepítés után kapunk egy "when" parancsot. 

Első indításkor a következő üzenetet kapjuk:
<code>
You can now set up your calendar. This involves creating a directory ~/.when, and making
a couple of files in it. If you want to do this, type y and hit return.
</code>

Az üzenet szerint beállíthatjuk a kalendáriumunkat, amihez létre kell hozni egy
~/.when könyvtárat. Ha ezt az üzenet megértettük, akkor várja, hogy "y" leütésével
nyugtázzuk, majd közli mi az alapértelmezett szövegszerkesztő.

<code>
y
You can edit your calendar file using your favorite editor. Please enter the command you
want to use to run your editor, or hit return to accept this default:
  emacs -nw
</code>

Én beírtam az "mcedit" parancsot, mivel ezt a szövegszerkesztőt szeretem.
<code>
mcedit
You can now add items to your calendar file. Do ``when --help'' for more information.
Szo 2015 szept 26   4:50
</code>

A kalendárium szerkesztése ezek után:
  when e

Ha az előbb a mcedit szövegszerkesztőt beírtuk, akkor azonnal el is indul,
amely szerkeszti számunkra a ~/.when/calendar állományt.

Írjunk be egy teszteseményt:
  * szept 26 Tesztesemény

A csillag azt jelenti az év minden napján. 
A szeptembert magyarul beírva is értelmezi a program. 
A napot 26-ra állítottam a példában. 
Mentés után lépjünk ki a szerkesztőből és futtassuk a "when" parancsot.

<code>
$ when
Szo 2015 szept 26   4:52

today      2015 szept 26 Tesztesemény
</code>

A program kiírja az aktuális napot, és az aktuális eseményt, ha
van ilyen bejegyezve, a fenti példához hasonlóan.

==== truncate ====
Csökkenti vagy növeli egy fájl méretét a megadott méretre.

**//Figyelem: a csökkentés vagy növelés után egyes parancsok
nem a fájl valós méretet mutatják. Ha más eszközzel írjuk a fájlt,
a helyzet rendeződik.//** 

A fájl méretét a -s, illetve a <nowiki>--size=MÉRET</nowiki>
kapcsolóval adjuk meg.
  trunate -s 0 egy.txt
Ha nulla értéket adunk meg, akkor a fájl tartalmát töröljük.

Ha megadott méret nagyobb mint a fájl aktuális mérete, akkor
az üres részek 0 bájttal töltődnek fel.
A kísérlethez hozzunk létre egy fájl:
  echo vmi1 > egy.txt

Nézzük meg méretét:
<code>
$ ls -l
összesen 4
-rw-r--r-- 1 janos janos 5 szept 19 19:20 egy.txt
</code>

Állítsuk be új fájlméretet:
  truncate -s 3 egy.txt

Nézzük meg újra a fájl méretét:
<code>
$ ls -l
összesen 4
-rw-r--r-- 1 janos janos 3 szept 19 19:20 egy.txt
</code>


Ha a megadott méret
kisebb mint az eredeti fájlméret, akkor a fájl tartalmát 
egyszerűen levágja.

  truncate -s 15 egy.txt

===== SMB megosztás elérése =====

Az SMB megosztások eléréséhez itt az **smbclient** parnacsot használjuk.
Ehhez telepítve kell legyen egy ilyen nevű csomag. 

Egy állomány feltöltése:

<code bash>
smbclient --user kati -c "put vmi.txt" //192.168.1.4/homes
</code>

A kati felhasználó könyvtárába töltjük fel a vmi.txt fájlt. 
Ha az aktuális felhasználó (ahol kiadjuk a smbclient 
parancsot) megegyezik a megosztás felhasználónevével, akkor
nem kötelező a <nowiki>--user</nowiki> kapcsoló:

<code bash>
smbclient -c "put vmi.txt" //192.168.1.4/homes
</code>




Elérés interaktív módon:
<code bash>
smbclient //192.168.1.4/homes
</code>


Vagy van amikor a szerveren a megosztás csak "home":
<code bash>
smbclient //172.16.0.1/home
</code>

Esetleg így:
<code bash>
smbclient --user joska  //server/home
</code>




^  Általános kapcsolók  ^^^
^  kapcsoló  ^^  Leírás  ^
| -U | <nowiki>--user=felhasználónév</nowiki> | Felhasználónév megadása |
| -L | <nowiki>--list</nowiki> | A távoli gép szolgáltatásait mutatja |
| -W | <nowiki>--workgroup=tartománynév</nowiki> | SMB csoport megadása |
| -D | <nowiki>--directory kezdőkönyvtár</nowiki> | Kezdő könyvtár megadása |
| -c | <nowiki>--command parancsszöveg</nowiki> | Parancs végrehajtása a távoli szerveren. \\ Kapcsolat nélkül szoktuk használni |

Általánosan használt parancsok

^  Parancs  ^  Leírás  ^
| help [parancs] vagy ? [parancs] | Az összes parancs megjelenítése, \\ vagy egy adott parancs elírása |
| history | Parancstörténet megjelenítése |
| cd [könyvtár] | az aktuális könyvtár cseréje; argumentum nélkül az aktuális könyvtárat adja |
| lcd <könyvtár> | a helyi könyvtár cseréje |
| put <helyi név> [távoli név] | fájl feltöltése |
| get <távoli név> [helyi név] | fájl letöltése |
| ls [maszk] | az aktuális könyvtár tartalma |
| mget <maszk> | minden maszkra illeszkedő fájl letöltése |
| mput <maszk> | minden maszkra illeszkedő fájl feltöltése |
| recurse | a rekurzív fel és letöltés engedélyezése az mget/mput parancsok esetén |
| prompt | Várakozás minden egyes fájl vagy könyvtár esetén, \\ amikor mget/mput parancsot használjuk. \\ Alapértelmezetten engedélyezve van. |
| !<helyi parancs> | helyi parancs futtatása és a kimenet elkapása |
| listconnect |  Az aktuális kapcsolatról ad információt |
| more <fájlnév> | Távoli fájl lekérése és tartalmának megmutatása \\ a PAGER környezetei változóban beállított lapozóval |
| rename <régi fájlnév> <új fájlnév> | Fájlok átnevezése az aktuális \\ könyvtárban, a távoli gépen |
| rm <maszk> | Az összes maszkkal egyező fájl törlése a távoli szerveren |
| rmdir <könyvtárnév> | Adott könyvtár törlése |
| showconnect | Aktuális kapcsolat megjelenítése |
| lowercase | Távoli fájlnevek kisbetűssé alakítása a get és mget parancsok számára. |


Az smb megosztások elérhetők az smbnetfs csomag smbnetfs parancsával, de jelenleg bugos.


===== Függelék =====
==== A yes parancs ====

A yes parancs mint láttuk, folyamatosan a "yes" szót írja a képernyőre. 
A folyamatkezelés fejezetben a folyamatok bemutatására használtam.
A yes parancs használható arra is, hogy olyan parancsok és scriptek 
számára, amely bemenetként ezt a szót várja, átadjuk számára csővezetéken 
keresztül:
  yes | script.sh

==== watch ====

Ha van egy parancs ami ad egy kimenetet, utána kilép, a watch jól jöhet.
Folyamatosan figyeli, hogy változott-e a kimenet:

  watch ip r


===== Utószó =====

Ezt az írást (most erre az egy lapra gondolok: Linux parancssor) még 2009-ben itt kezdtem el írni:
  * http://hu.wikibooks.org/wiki/Linux/Parancssor
Itt azonban kötekedett az ottani "vezető", hogy hogyan alakítsam
a tartalmat, mit írjak még, ne csak a parancssort tartalmazza a leírásom.
Én azonban csak a parancssorról akartam írni, mert arról is lehet több könyvnyi 
anyagot írni. Na meg legyen hasonló a "Win" leíráshoz.
Ezt megelégeltem. Tulajdonképpen akkor
gondoltam, hogy szükség lenne egy saját wikire. Íme a SzitWiki (https://szit.hu).
Remélem másnak is hasznára válik. 

===== Források =====
==== Külső linkek ====

  * http://www.gnu.org/software/bash/manual/html_node/ (2018)
  * http://hu.opensuse.org/Dokument%C3%A1ci%C3%B3/SL9.3/Rendszer/A_Linux_f%C3%A1jlrendszerei (2018)
  * http://www.thegeekstuff.com/2012/02/linux-fuser-command/ (2018)
  * http://thesmithfam.org/blog/2006/05/23/bash-socket-programming-with-devtcp-2/ (2018)
  * http://linux.about.com/od/commands/a/blcmdl1_findx.htm (2018)
  * https://linuxbox.hu/find (2018)
  * http://www.comptechdoc.org/os/linux/programming/linux_pgsignals.html (2018; Jelzések)
  * http://www.nano-editor.org (2018; Nano)
  * http://www.linfo.org/alias.html (2018)
==== Helpek ====
  * grep <nowiki>--help</nowiki>
  * man grep