Eszközök a webhelyen


oktatas:linux:parancssor

Tartalomjegyzék

< Linux

Linux parancssor

  • Szerző: Sallai András
  • Copyright © Sallai András, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018
  • Licenc: GNU Free Documentation License 1.3

Bevezetés

Az alábbi leírás a Linux parancssori használatát mutatja be. A leírás elolvasása nem elég az anyag elsajátításához. Minden parancsot folyamatosan ki kell próbálni.

Ez az írás a Linux alapú számítógépes operációs rendszerek parancssori lehetőségeinek bemutatásával foglalkozik. Az ismertetésre kerülő parancsok nagy része, bármely unix alapú rendszeren használható. A parancsokat Debian GNU/Linuxon mutatom be.

A gyakorláshoz szükséged lesz egy Linuxra. Néhány Linuxot megtalálsz az alábbi helyeken online futtatva, de egyik sem Debian. Van köztük egyszerű parancssoros felület, ami tulajdonképpen csak egy Unix parancssor, és van köztük grafikus felület.

Ez a Linux egy JavaScriptben írt számítógép-emulátoron fut.

Előrelépést jelenthet, ha letöltesz egy Live CD/Live DVD képfájlt. Ehhez a Knoppix vagy a Linux Mint rendszert ajánlom. Ki kell írnod egy DVD-re a letöltött képfájlt, majd indítsd a rendszert a DVD-ről. A DVD-ről induló rendszert – amely telepítés nélkül használható – Live rendszernek nevezzük. A Live rendszer nem bántja a merevlemezre telepített rendszered. A Live rendszeren mentett állományaid viszont nem maradnak meg, hacsaknem pendrivera mentesz.

A harmadik lehetőség, hogy telepítesz egy Linuxot. Ha számítógépen, ahova telepíteni szeretnéd a Linuxot már van egy rendszer, akkor ajánlom, hogy először egy virtuális számítógépre telepíts Linuxot. Ide már mehet például a Debian GNU/Linux

Ha már nem okoz gondot a particionálás a telepítőben, vagy egy üres merevlemez áll rendelkezésedre, vagy az adatok nem számítanak az adott gépen, telepítsd fel saját Linuxodat.

A leírásokban nem használok fájlkezelő programot, csak tisztán parancssort. Fájlkezelő ugyan van, de előbb tanuljunk meg dolgozni fájlkezelő nélkül. Így bármely unixon és Linuxon boldogulni fogunk.

Gyakorolj! Ha már gyakoroltál, akkor még jöhet egy kis gyakorlás.

Azonosítás

Belépés

A Linux indulása után várja, hogy bejelentkezzünk. Ehhez egy várakozási jelet jelenít meg:

login:

A login után kell beírnunk a felhasználónevünket.

login: joska

Ha a rendszerben a felhasználónevünk joska, akkor azt a login: után beírjuk. Egy <Enter> leütésével tudatjuk a rendszerrel, hogy végeztünk a bevitellel. A felhasználónév beírása után a password: várakozási jelet látjuk, amely a jelszavunk beírásra szólít fel:

password: 

A jelszó gépelésénél a képernyőn nem jelenek meg a begépelt karakterek.

Jelszó megváltoztatása

Ha kapunk egy rendszerhez hozzáférést, akkor az első dolgunk szokott lenni a jelszó megváltoztatása. Ezt a „passwd” parancs kiadásával tudjuk megtenni:

passwd

A felhasználó a passwd paranccsal megváltoztathatja saját jelszavát. A parancs először bekéri a jelenlegi jelszót, majd kétszer az új jelszót.

Rendszergazdaként, azaz a root felhasználóval mások jelszavát is megváltoztathatjuk. Ehhez adjuk meg a kívánt felhasználónevet a passwd parancs paramétereként.

A Linuxos rendszer úgy van összeállítva, hogy a rendszergazda nem tudja megmondani számodra a jelszavadat, ha már megváltoztattad. Ha elveszett, akkor legfeljebb újat tud adni.

A joska felhasználó jelszavának megváltoztatása

Ha te magad is rendszergazda vagy a Linuxban, mert mondjuk most telepítetted, akkor például a joska felhasználónak a következő módon tudod megváltoztatni a jelszavát:

passwd joska

Ez a parancs persze csak rendszergazdaként belépve fog sikerülni, vagy ha te vagy a joska felhasználó.

Kijelentkezés

Ha valahova bejelentkeztünk, akkor ki is kell tudnunk jönni onnan. Nézzük, hogyan lehet szabályosan kijelentkezni a rendszerből.

A rendszerből kijelentkezni a logout paranccsal lehetséges:

logout

A kijelentkezés további parancsokkal is lehetséges. Az egyik az exit parancs, a másik egy billentyűkombináció: Ctrl+D.

Az exit és logout között az a különbség, ha vannak félretett munkák (jobok), akkor az exit nem lép ki. A logout mindenképpen kilép.

A linuxos rendszerekben a Ctrl+D billentyűkombináció fájlvége jel küldésére is használatos néhány parancs illetve, program esetén. Ha ilyen programmal dolgozunk, előfordulhat, hogy csak fájlvége jelet akartunk küldeni, de véletlenül kétszer nyomtuk meg a Ctrl-D billentyűkombinációt, így azonnal ki is jelentkeztünk.

Egy Linuxos rendszeren ha grafikus felületet is telepítettünk, akkor lehetőség van a grafikus bejelentkezésre is, de mi most csak parancssorral foglalkozunk ebben a részben.

Megjegyzés

Ha valaki feltelepítette a grafikus felületet és szeretne parancssorra átkapcsolni, a következőket kell tudnia. Egy linuxos rendszer alapértelmezetten 6 azaz hat darab karakteres (vagy konzolos) felületen ad belépési lehetőségeket. Ezeket terminálnak hívjuk. Vagyis van hat darab terminálunk. Indulás után az 1-s terminálon vagyunk. A többi terminált az F2, F3, stb. funkcióbillentyűkkel érhetjük el, egészen F6-ig, a lenyomott „Alt” billentyű mellett. A második terminál tehát ezzel a billentyűkombinációval érhető el: Alt+F2. A harmadik: Alt+F3, stb. A Linuxos rendszerek lehetővé teszik ugyancsak hat darab grafikus felülete elindítását is. A grafikus felület és egy XDM, KDM vagy GDM telepítése után a hat grafikus felületből egy automatikusan elindul. Ha karakteres terminálban vagyunk ezt az Alt+F7 billentyűkombinációval érhetjük el. Grafikus felületről karakteresre kapcsolás esetén kell a Ctrl billentyű is. Egyes karakteres terminálra grafikus felületről tehát így kapcsolunk: Ctrl+Alt+F1. Ugyanígy érjük el a többit is. Persze ha már karakteres felületen vagyunk, akkor elég az Alt billentyű.

Grafikus felületen egy kis ablakban is indíthatók úgynevezett virtuális terminálok. Ebből végtelen sokat indíthatunk. Ha GNOME grafikus környezetet telepítettünk, akkor a virtuális terminálunk lehet rendszergazdai és felhasználói. Elérésük:

  • Alkalmazások → Kellékek → Terminál
  • Alkalmazások → Kellékek → Rendszergazda terminál

Gyakorlat

  • Mit vár a rendszer, ha a következőt írja: login:
  • Milyen paranccsal tudjuk megváltoztatni a jelszavunkat?
  • Milyen utasításokkal léphetünk ki a rendszerből?
  • Ha van grafikus felület telepítve, hogyan tudunk konzolos felületre váltani?
  • Milyen grafikus bejelentkezési felületek vannak?
  • Hogyan tudunk egy újabb felületen bejelentkezni konzolt használva?
  • A linuxos rendszergazda ki tudja deríteni a felhasználók jelszavát?
  • Hány darab konzolos terminál áll rendelkezésre?
  • Töltsön le egy linuxos Live CD-ét
    • Például Knoppix
    • Derítse ki, milyen felhasználónévvel lehet belépni a rendszerbe

Várakozási jel

A várakozási jelről

A sikeres felhasználói azonosítás után a Linux parancsot vár. Ezt egy várakozási jellel adja értésünkre. A várakozási jel felhasználók és rendszergazdák számára is más. A felhasználók számára egy dollárjelet ($) jelenít meg a rendszer, a rendszergazdának pedig egy kettős-keresztet (#). A várakozási jel ki van bővítve némi információval. Tartalmazza a bejelentkezett felhasználónevet, a gép nevét és az aktuális könyvtárat.

joska@iskolazo:~$

Felhasználó várakozási jele

joska@iskolazo:~$

Ez a fajta várakozási jel a Debian GNU/Linuxra jellemző, de általában hasonló a többi linuxos rendszerben is. A felhasználónevet egy szeparátor követi (@). A gépnevet szintén, amely egy kettőspont (:). A kettőspont után egy tilde karakter (~) látható, amely a felhasználó saját könyvtárát jelképezi. A joska felhasználó esetében ez a /home/joska. A parancsokat a Bash nevű parancsértelmező várja, amelyre a dollárjel is utal.

Root felhasználó promptja

A root felhasználónak az alapértelmezett várakozási jele eltérő. A várakozási jelben az utolsó karakter egy kettős kereszt („#”).

root@iskolazo:~#

A rendszergazda, azaz root felhasználó is a bash parancsértelmezőt használja, viszont ő a rendszer teljes jogú felhasználója. Éppen ezért ne használjuk felhasználói feladatokra. Csak akkor használjuk ezt a hozzáférést, ha valóban szükség van a rendszergazdai jogokra.

A PS1

Minden operációs rendszer úgynevezett változókban tárol információkat a programok számára. Mivel ezek a változók a programok környezetéből elérhetők, környezeti változóknak is hívjuk őket. A PS1 is egy ilyen környezeti változó. Bármely környezeti változónak a tartalmát megtekinthetjük az echo parancs segítségével. Ilyenkor a környezeti változó neve elé egy dollárjelet kell írni: $PS1. Az echo paranccsal ekkor így jeleníthetjük meg:

echo $PS1

Gyakorlat

  • Mit jelent a várakozási jel?
  • Debian GNU/Linux rendszeren mi a felhasználók alapértelmezett várakozási jele?
  • Mit jelent a várakozási jelben a „~” karakter?
  • A Debian GNU/Linux rendszerben mi a root felhasználó alapértelmezett várakozási jele?
  • Milyen környezeti változó tartalmazza a várakozási jel beállításait?
  • Hogyan épül fel a Debian GNU/Linux felhasználói várakozási jel?

Gyorsbillentyűk

Tab

Tegyük fel, hogy van olyan fájlom, amelynek neve elég hosszú:

touch kedvenc_valmilyen_fajlom.txt

Szeretném a tartalmát megjeleníteni a „cat” paranccsal. Ekkor begépelem „cat m” karaktereket, majd megnyomom a Tab billentyűt.

De mi van akkor, ha több azonos módon kezdődő fájlunk is van:

touch valmilyen_kedvenc_fajlom_1.txt
touch valmilyen_kedvenc_fajlom_2.txt
touch valmilyen_kedvenc_fajlom_3.txt
touch valmilyen_kedvenc_fajlom_4.txt

A fenti fájloknál begépelem „cat v”, majd megnyomom a „Tab” billentyűt, melyiket fogja beírni. A rendszer ilyenkor addig jeleníti meg a fájlnevet, amíg azok egyeznek. Esetünkben így egészíti ki:

cat valmilyen_kedvenc_fajlom_

Ezek után nekünk kell beírni hogyan kell folytatódjon. Beírjuk például a „3”-as számot, akkor és újabb „Tab” billentyűt nyomunk, ekkor kiegészíti a maradék részt is.

Le, fel nyíl

A le és a fel billentyűvel lapozhatunk a kiadott parancsok között. A fel billentyűvel visszafele lapozunk, a le billentyűvel előre.

Ctrl+R

A Ctrl+R billentyűkombináció arra való, hogy az előző parancsokban keressünk. Nyomjuk meg a Ctrl+R billentyűkombinációt, majd írjuk be a keresett parancs részletét.

<Ctrl>+<R>
export

A gépelés közben máris megjelennek az egyezést mutató régebbi parancsok.

Alapértelmezetten csak egy találat jelenik meg. Több eredmény megjelenítéshez nyomjuk meg újra a Ctrl+R billentyűt. Tulajdonképpen lapozhatunk a parancsokban.

A keresést a Ctrl+C billentyűkombinációval szakíthatjuk meg, egy Enter lenyomásával újra aktiválhatjuk.

Ctrl+S

A Ctlr+S megállítja, megfagyasztja a terminált. Olyankor jöhet jól ha valamilyen parancs adatokat ír a képernyőre, ami nem fér el, ezért folyamatosan továbbítja azt, mi pedig szeretnénk beleolvasni, így megállítanánk.

A képernyő továbbítása folytatható a Ctrl+Q billentyűkombinációval.

Mozgás soron belül

A sor elejére a <Home> vagy a <Ctrl>+<a> billentyűvel mozoghatunk.

A sor végére az <End> vagy a <Ctrl>+<e> billentyűvel mozoghatunk.

Az előző argumentum felhasználása

Egy parancs kiadása után ha megnyomjuk az <Alt>+<.> billentyűkombinációt, az utoljára beírt argumentum a parancssorba íródik.

Ctrl+Z

Az aktuális folyamatot a háttérbe teszi. A háttérbe tett folyamat a fg és bg parancsokkal szabályozhatók.

Ctrl+C

Az aktuális folyamatot megszakítja.

Ctrl+L

A képernyőtörlése.

Ctrl+U

A kurzor előtti részt egy speciális vágólapra helyezi.

Ctrl+K

A kurzor utáni részt egy speciális vágólapra helyezi.

Ctrl+Y

A speciális vágólapról beilleszti a tartalmat, amely a Ctrl+U vagy Ctrl+K billentyűparanccsal került oda.

Ctrl+W

A kurzortól balra törli a szót.

Ctrl+T

A kurzor alatti és kurzor előtti két karakter cseréje.

Ctrl+D

Kilép a terminálból.

Gyakorlat

  • Mire jó a Tab billentyű?
  • Mi történik, ha parancskiegészítést kérek, de hasonló kezdetű állomány több is létezik?
  • Mire használható a Ctrl+D karakter?
  • Mire való a Ctrl+A billentyűkombinációt?
  • Mire való a Ctrl+E billentyűkombinációt?
  • Mire való a Ctrl+U billentyűkombinációt?
  • Mire való a Ctrl+K billentyűkombinációt?
  • Mi a különbség a Ctrl+U és a Ctrl+K billentyű között?

Környezeti változók

Minden operációs rendszerben léteznek úgynevezett környezeti változók. Ezek az operációs rendszerről vagy programjainkról tárolnak információkat. A környezeti változók a rendszer indulása után automatikusan beállításra kerülnek.

A környezeti változók megtekintése:

printenv

Paraméter nélkül az összes környezeti változót kiírja, amelynek van értéke.

Megadhatjuk melyik változót szeretnénk:

printenv PATH

vagy

printenv HOME

vagy

printenv SHELL

A set paranccsal vigyáznunk kell, mert Shellenként másként viselkedik. Ráadásul az alapértelmezetten futó Bash parancsértelmezőben egészen mást csinál paraméterezve, minta mondjuk a csh, vagy ksh környezetben.

A set parancs önmagában kiadva, mindenesetre kiírja a környezeti változókat, de a különféle parancsértelmezők esetén más, más kimenetet kapunk:

set

A kimenet általában túl fut a képernyőn. A kimenetet képernyőoldalakra tördelhetjük a less paranccsal:

set | less

A grep parancs segítségével, megmondhatjuk, hogy csak azokat a sorokat szeretném látni, ahol szerepel, például a PATH szó:

set | grep PATH

Beállítható saját változó is:

export TEST_VAR=hello

Nézzük meg az eredményt:

set | grep TEST_VAR

vagy:

printenv

A változó megszüntetése:

unset TEST_VAR

Érdekes, hogy a Bash esetén a set másként működik a többi parancsértelmezővel szemben, az unset viszont ugyanazt csinálja. Az unset bármely paraméterként megadott változót megszüntet.

Próbáljuk ki a fenti parancsokat.

Egy változót beállíthatunk az export parancs nélkül is. Így is beállítható a TEST_VAR változó:

TEST_VAR=hello

Akkor mi a különbség? Ha használom az export parancsot, akkor az aktuális parancssorból indított folyamatok is látni fogják a TEST_VAR változót. Ha nem használom az export parancsot, akkor ezek a folyamatok nem látják. Próbáljuk ki:

BARAT_VAR=Feri

Ellenőrizzük, hogy létezik-e a változó:

echo $BARAT_VAR

Létezik, műküdik. Most indítsunk egy másik terminált. Lehet xterm vagy mate-termianl, vagy ami rendelkezésünkre áll:

xterm

Nézzük meg ebben a terminálban a BARAT_VAR változó tartalmát:

echo $BARAT_VAR

Semmi. Most lépjünk ki az új terminálból, majd futtassuk a parancsot újra, de most az export paranccsal:

export BARAT_VAR=Feri

Indítsunk egy xterm terminált:

xterm

Majd ebben a terminálban nézzük meg a változónkat:

echo $BARAT_VAR

Itt is látszik a tartalma.

Saját rendszer szintű környezeti változók bevezetése a /etc/environment állományban lehetséges. Az állomány alapértelmezetten üres. Vegyük fel a következő sorokat:

Z1=első
Z2=második

Egy sor egy változó.

Indítsuk újra a rendszert, majd a set paranccsal írassuk ki az összes változót:

set

Az /etc/environment fájlban létrehozott változók még grafikus felületen is érvényesek.

A PATH változó esetén, ügyelni kell arra, hogy felülírja a változót. A PATH változó egész tartalmát itt meg kell adni:

PATH=/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/sbin:/bin

Néhány leírás szerint a setenv parancs is használható a változók beállítására, de ez csak a csh parancsértelmezőben áll rendelkezésre.

A Bash set parancsa

Mint fentebb már írtam a set parancs másként viselkedik a különböző parancsértelmezők esetén. A Bash set parancsa a Bash számára állít be pozíció szerinti paramétereket, úgy mint

  • $1, $2, $3

Legyen a GYUMOLCS változó, értéke alma:

set GYUMOLCS=alma

Értékét így tudjuk kiolvasni:

echo $1

Ha több paramétert is szeretnénk megadni:

set alma körte barack
echo $1
alma
echo $2
körte
echo $3
barack

A pozíciónális paraméterekből bármikor lekérhetők az értékek.

A PS1 környezeti változó tartalma

echo

A PS1 környezeti változó megismerése előtt nézzük meg az echo parancs használatát. Az echo egy szöveget ír a képernyőre.

echo "Helló Világ!"

Az echo a szöveg végén egy sortörést is a képernyőre küld, amiről lebeszélhető a -n kapcsolóval.

echo -n "Helló Világ!"

Különleges karakterek is engedélyezhetők a -e kapcsolóval:

echo -e "Helló\nVilág!"

Vegyük észre ez utóbbi példánkban a „\n” különleges karaktereket. Ez például sortörést jelet küld a képernyőre.

Különleges karakterek táblázata:

Karakter Jelentés
\a csengőhang konzolos felületen
\b egy karakter törlése visszafele
\n sortörés
\r kocsi vissza
\c nem ír ki újsor karaktert
\t vízszintes tabulátor
\v függőleges tabulátor
\\ backslash
\nnn a karakter ASCII kódja nnn (oktálisan)

Az echo parancsot úgy is használhatjuk, mint egy ls. Az összes .txt kiterjesztésű állomány megjelenítése:

echo *.txt

Az echo parancsnak két változatát használhatjuk. Az egyik:

  • a parancsértelmező beépített parancsa
  • külső parancs

Figyeljük meg a type echo kimenetét:

$ type echo
echo egy beépített parancs

Alapból tehát ezt használjuk. Ha mégis a külső parancsot szeretnénk hasznáni meg kell adnunk a teljes útvonalat:

/bin/echo

A PS1 tartalma

Fentebb már láttuk, hogy a PS1 környezeti változó tartalmát így tudjuk megnézni:

echo $PS1

Azt is láttuk, hogy a várakozási jel ki van egészítve felhasználó- és gépnévvel, azt követően pedig az aktuális könyvtárral. A PS1 környezeti változóban van leírva ez a forma. Ha megnézzük a fenti parancs eredményét, akkor ehhez hasonlót kell látnunk Debian GNU/Linux 6, 7 és 8 verzió esetén:

Konzolon:

${debian_chroot:+($debian_chroot)}\u@\h:\w\$

Ha grafikus felületen indítottunk egy virtuális terminált, akkor ez egy kicsit másként néz ki:

\[\e]0;\u@\h: \w\a\]${debian_chroot:+($debian_chroot)}\u@\h:\w\$

Ezek a beállítások biztosítják a várakozási jel fentiek szerinti megjelenítését.

X terminál színezése

Természetesen megadhatunk más beállításokat is. A környezeti változókat mindig az export paranccsal szokás beállítani, mert ez teszi lehetővé, hogy más folyamatok indítása után is érvényes legyen a beállítás. Az alábbi beállítás a terminál színezését mutatja be:

export PS1='${debian_chroot:+($debian_chroot)}\[\033[01;34m\]\u@\h\[\033[00m\]:\w\$ '

Vegyük észre, hogy az export parancs után írt PS1 környezeti változó elé nem írtunk „$” karaktert. Fentebb említettük, hogy erre csak akkor van szükség ha hivatkozunk rá, tehát példának okárét kiíratjuk azt.

Egyszerű prompt

A fenti prompt nagyon hosszú tud lenni ha van egy nagyon hosszú könyvtárútvonalunk. Ilyenkor beállíthatunk egy egyszerű várakozási jelet, amely csak egy dollárjelet meg egy szóközt jelenít meg:

export PS1="$ "

Akkor használjuk, ha az útvonal nagyon hosszú szeretnénk egy egyszerű várakozási jelet.

Ezek a beállítások persze nem véglegesek, újraindítás vagy ki-, és bejelentkezés után a környezeti változó tartalma eredetire visszaáll.

Ez a várakozás jel újraindítás után azonban nem érvényes. Ha újraindítás után is szeretnék látni, akkor a /home/joska/.bashrc állomány végére írhatjuk a következő sort

export PS1='$ '

Ez is szép megoldás:

export PS1="Irj be egy parancsot: "

Prompt beállítások

\u Felhasználónév
\h Hostnév
\w Aktuális könyvtár

Prompt a felhasználónév, dollárjel és egy szóköz:

export PS1="\u\$ "

Prompt a hostnév, dollárjel és egy szóköz:

export PS1="\h\$ "

Prompt az aktuális könyvtár, dollárjel és egy szóköz:

export PS1="\w\$ "

De keverhetjük:

export PS1="\u\h\$ "

Így viszont nincs elválasztó kettő között. Szokásos szeparátor a „@” karakter„.

export PS1="\u@\h\$ "

Gyakorlat

  • Mire való az echo parancs?
  • Milyen különleges karaktereket használhatunk az echo paranccsal?
  • Hogyan állíthatjuk be, hogy a várakozási jel a felhasználónévből és egy dollárjelből álljon?
  • Hogyan állíthatjuk be, hogy a várakozási jel a számítógép nevéből és egy dollárjelből álljon?
  • Mit jelent az útvonalban a ”~„ karakter?
  • Készítsen egy ilyen várakozási jelet: „C:\> ”

Felhasználókról

Magamról

Ha várakozási jel nem tájékoztat arról, milyen néven léptünk be, akkor használjuk a whoami parancsot.

Ki vagyok én?

whoami

Esetleg így:

who am i

Ez a parancs kiírja a felhasználónevünket. Például:

joska

Mit lehet rólam tudni? Néha azt is szeretnénk tudni, milyen csoportokban van benne a felhasználónk. Ebben segít az id parancs.

id

A kimenet ehhez hasonló lehet:

uid=1000(joska) gid=1000(joska) csoportok=1000(joska),
4(adm),24(cdrom),27(sudo),30(dip),46(plugdev),108(lpadmin),
125(sambashare),126(vboxusers),1002(teachers)

Jóval több információt ad. Megmondja milyen csoportokba tartozunk felhasználóként.

Az id parancs az -un kapcsolóval úgy viselkedik mint a whoami parancs:

id -un

Mi történt a rendszerben

Általában szeretnénk tudni ki volt utoljára bejelentkezve, vagy mikor használták utoljára a hozzáférésünket (használata-e illetéktelen). Ebben segít a last parancs:

last

A last parancs kimenete persze túl fut a képernyőn, ha már sokszor használtuk a Linuxot. Ezt tördelhetjük a more paranccsal így:

last | more

Használhatjuk ebből a célból a less parancsot is:

last | less

A less parancs felületéből egy billentyűvel tudunk kilépni:

Q

Csak a jelenlegi kapcsolatok:

last -ap now

Kik vannak bent?

Van amikor csak egyszerűen arra vagyunk kíváncsiak ki van bejelentkezve:

users

Ha azt is szeretnénk látni honnan léptek be, akkor a következő parancsot használjuk:

who
who -u

A legtöbb információt azonban a következő parancs adja:

w

Ez a parancs azt is kiírja, a bejelentkezett felhasználók mit csinálnak. Ezért ügyelnünk kell arra, hogy ha olyan parancsot használunk, amely paraméterként jelszót vár, azt ne futtassuk parancssorból önmagában. Hagyjuk, hogy a programunk kérje azt be.

Belépések listázása:

lslogins

Csak valódi felhasználók:

lslogins -u

A finger parancs

A finger parancs alapértelmezetten nem érhető el.

A telepítéshez rendszergazdai jogok szükségesek:

apt install finger

A használathoz egyszerűen beírhatjuk a finger parancsot:

finger

De egy felhasználó megadható paraméterként. Így több információt jelenít meg, a kívánt felhasználóról:

finger janos

Gyakorlat

  • Mi a különbség a „who” és a „w” parancs között?
  • Írja bent.txt fájlba kik vannak éppen a rendszerbe bejelentkezve.
  • Mire való az users parancs?
  • Hogyan nézhetjük, meg mikor volt utoljára újraindítva a rendszer?
  • Hogyan nézhetjük, meg kik voltak bejelentkezve a rendszerbe?
  • Hogyan kérdezzük le az aktuális dátumot?
  • Mire való a „whoami” program?
  • Mit csinál a „id -un” parancs?

A rendszer lekérdezése

date

Az aktuális dátumot a date paranccsal lehet lekérdezni:

date
2013. jan.  8., kedd, 20.39.43 CET

A dátum és időbeállításokról később bővebben is lesz szó.

A lekérdezések formája beállítható, ahogy azt az alábbiakban látjuk.

Csak az óra lekérdezése:

date +%H

Óra perc:

date +%H:%M

Évszám:

date +%Y

Évszám, hónappal és nappal

date +%Y-%m-%d

cal

A cal megmutatja az aktuális hónapot és évet. Az aktuális hónap minden napját külön is megjeleníti, naptárszerűen.

A cal ma már csak egy szimbolikus link a ncal programra. Ha az ncal nézetben, hétfővel kezdődő naptárat szeretnénk, használjuk az ncal -b parancsot:

ncal -b

uptime

Kiírja mennyi ideje fut a rendszer, milyen terhelésnek van kitéve.

uptime

uname

Az uname a kernelről ad információt:

uname

Kapcsoló nélkül csak annyit mond, hogy „Linux”. Ez az információ jelenik meg a -s hatására is.

A -m kapcsoló kiírja milyen hardvert használunk:

uname -m

Vagy:

uname --machine

A válasz például:

  • x86_64

A -r megadja a kernel verziószámát:

uname -r
4.9.0-4-amd64

Az összes információt a -a kapcsolóval írja a képernyőre:

uname -a

A CPU és a memória

A processzor adatai:

cat /proc/cpuinfo

A memória adatai:

cat /proc/meminfo

Használt és szabad memória, cserehellyel együtt:

free

Lemezhasználat

df -h
du

Könyvtárkezelés

Aktuális könyvtár

A felhasználók alapértelmezésben, belépés után a saját könyvtárukba kerülnek, amelynek a jele ”~„. Alapértelmezés az is, hogy az aktuális könyvtár megjelenik a várakozási-jelben. Ha változtattunk várakozási-jelen és már nem az alapértelmezett könyvtárban állunk, szeretnénk tudni az aktuális könyvtár nevét, útvonalastól együtt. Ezt a pwd parancs begépelésével tehetjük meg. A pwd a present work directory vagy a print working directory rövidítése.

pwd

A joska nevű felhasználó például ezt láthatja, ha a saját könyvtárában áll:

/home/joska

A könyvtár tartalmának listázása

Általában szeretnénk a könyvtár tartalmát listázni. Szeretnénk látni milyen újabb könyvtárakat és fájlokat tartalmaz. Erre a célra az „ls” parancsot használhatjuk.

ls alapok

ls

Az ls kapcsolók nélkül kiadva az aktuális könyvtár tartalmát mutatja. Ha először lépünk be egy linuxos hozzáférésünkre, akkor valószínűleg nem találunk a saját könyvtárunkban állományt.

A rejtett állományok abban különböznek a többitől, hogy ponttal (.) kezdődnek. Ha először lépünk be egy hozzáférésünkre valószínűleg már vannak rejtett fájlok, csak nem látjuk őket. A -a kapcsolóval megtekinthetők a rejtett fájlok is:

ls -a

Egy következő kapcsoló a fájlokról a lehető legtöbb információt adja számunkra, ez a -l. Long azaz hosszú kimenet kapunk a kapcsolóval:

ls -l

Ha még nincs más könyvtárunk használjuk az „a” kapcsolót is:

ls -la

Az eredmény valami ilyesmi lehet:

összesen 28
drwxr-xr-x 3 joska joska 4096 febr  24 23.49 .
drwxr-xr-x 4 root  root  4096 dec   13 18.37 ..
-rw------- 1 joska joska   92 febr  25 00.04 .bash_history
-rw-r--r-- 1 joska joska  220 dec   13 18.37 .bash_logout
-rw-r--r-- 1 joska joska 3184 dec   13 18.37 .bashrc
drwx------ 2 joska joska 4096 febr  24 23.49 .mc
-rw-r--r-- 1 joska joska  675 dec   13 18.37 .profile

Az ls parancsnak megadható, hogy melyik könyvtárat listázza számunkra. A gyökér könyvtár listázása a következő módon történhet:

ls /

Vagy a /bin könyvtár listázása:

ls /bin

Az ls hosszú kimenete

Fentebb már láttuk a -l kapcsoló hatását (-a -val együtt):

összesen 28
drwxr-xr-x 3 joska joska 4096 febr  24 23.49 .
drwxr-xr-x 4 root  root  4096 dec   13 18.37 ..
-rw------- 1 joska joska   92 febr  25 00.04 .bash_history
-rw-r--r-- 1 joska joska  220 dec   13 18.37 .bash_logout
-rw-r--r-- 1 joska joska 3184 dec   13 18.37 .bashrc
drwx------ 2 joska joska 4096 febr  24 23.49 .mc
-rw-r--r-- 1 joska joska  675 dec   13 18.37 .profile

A kimenet első elemének a neve egy pont (.), a másodiknak pedig két pont (..). Az egy pont magában az aktuális könyvtárat jelképezi, a két pont egymás után pedig a szülőkönyvtárat jelképezi.

A parancs először az állományról kiírja, hogy milyen fajta állomány. A Unix alapú rendszerekben a könyvtárak is állományként vannak kezelve, ezért a könyvtárat egy speciális állománynak is tekinthetjük. Így van ez a számítógép hardver eszközeivel is. Minden eszköz egy állományként érhető el a rendszerben. Ezért szoktuk mondani, hogy a Linuxban minden állomány.

- rw-r--r-- 1 joska joska 3184 dec 13 18.37 .bashrc
az állomány típusa jogok linkek száma tulajdonos csoport méret utolsó módosítás dátuma az állomány neve

Minden sor 10 darab karakterrel kezdődik. Ebből az első az állomány típusa, a többi kilenc az állományhoz tartozó jogokat mutatja.

A következő szám az állományra mutató linkek számát mutatja. A linkekről lásd később a link létrehozása című részt.

A linkek száma után az állomány tulajdonosa, amit a csoport neve követ. A Debian GNU/Linux rendszerekben egy felhasználó létrehozásakor létrejön egy a nevével azonos csoport is. Így lehet, hogy a csoportnév megegyezik a tulajdonos nevével.

A következő szám az állomány mérete. Könyvtárak esetén itt a blokk mérettét látjuk.

Ezt követi az utolsó módosítás dátuma, és végül az állomány neve.

Ha listázott elem egy könyvtár, akkor a méret résznél a fájlrendszerben használatos blokkméret fog megjelenni.

Könyvtárak és fájlok megkülönböztetése

A könyvtárak és fájlok a -l kapcsolóval megkülönböztethetők, de előfordul, hogy ezen kapcsoló nélkül is szeretném látni, hogy mivel van dolgom. Ezt a -F kapcsolóval tehetem meg:

ls -F

Könyvtár méret

A fájlok és könyvtárak számára legkisebb lefoglalható egység a fájlrendszertől függ. ext3 és ext4 fájlrendszeren ez 4096 bytes. Ha futtatjuk a ls -ld parancsot, akkor látjuk az adott könyvtár számára mennyi helyet foglalunk:

ls -ld munka

A kimenet pedig ehhez hasonló lehet:

drwxr-xr-x joska joska 4096 márc   9 10.26 munka/

A könyvtár számára a 4096 a kezdeti lefoglalt hely (fájlok számára is). A könyvtárban eltárolt fájlok sokasodása után ez nőhet, a következő például 4096 valamelyik szorzatára.

Az alábbi parancs létrehoz néhány fájlt:

mkdir munka
cd munka

Hozzunk létre 200 fájlt:

for ((i=0; i<200; i++)); do touch aaaaaaaaaa_$i; done

Nézzük meg a ls -ld kimenetét a könyvtáron:

ls -ld .
drwxr-xr-x joska joska 12288 márc 12 07.03

Ezek után az aktuális könyvtár listázásánál a méret: 12288

Ne felejtsük el, hogy más fájlrendszernél ezek az értékek eltérhetnek.

Külön bejegyzések

Egy könyvtár vagy fájl listázása esetén a jogok után ritka esetben megjelenhet plusz (+) vagy pont (.) karakter:

drwxr-xr-x+ joska joska 12288 márc 12 07.03 Nev

vagy:

drwxr-xr-x. joska joska 12288 márc 12 07.03 Nev

A plusz (+) karakter arra utal, hogy a fájlhoz (vagy könyvtárhoz) külön ACL bejegyzések is tartoznak. Ha pont (.) karakter van a jogok után, akkor ez SELinux címkék bejegyzésére utal.

Ha mindkettő van (ACL és SELinux címke is), akkor a plusz (+) karakter látszik. További információk az ACL és az SELinux lapokon.

Könyvtár létrehozása

Könyvtárakat az „mkdir” paranccsal hozhatunk létre. Az mk, a make szóból, a dir pedig a directory szóból származik. Paraméterként több könyvtárat is megadhatunk. A linuxos, illetve unixos rendszerek kis és nagybetű érzékenyek. A következő példában szereplő nevek két külön könyvtárat jelölnek:

  • Informatika
  • informatika

A parancs szintaxisa:

mkdir konyvtar_neve ...

A mai Linuxok már UTF-8-as kódolást használják a rendszer minden szintjén, így használhatunk ékezetes könyvtárneveket is. Ezzel azonban gond lehet, ha más rendszerre visszük a könyvtárainkat.

Egyszerre több könyvtárat is létrehozhatunk, ha szóközzel tagolva felsoroljuk, vagy kapcsos zárójelek között vesszővel tagoljuk azokat. Utóbbi esetben szóköz nem lehet köztük:

mkdir elso masodik harmadik
mkdir {elso,masodik,harmadik}

Ha útvonalat is megadunk egy könyvtár létrehozásánál a -p kapcsoló segítségével, az útvonalban szereplő nem létező könyvtárak automatikusan létrejönnek:

mkdir -p /home/joska/munka/dolgozok/human/gizi

Könyvtárcsere

Ha már vannak újabb könyvtáraink szeretnék „belépni” azokba.

A példa kedvéért, hozzuk létre saját könyvtárunkban a jarmu nevű könyvtárat. Tegyük fel, hogy a saját könyvtárunk a /home/joska. A „pwd” parancs tanúsága szerint pedig ebben a könyvtárban állunk. Kiadtuk a könyvtárlétrehozás parancsát:

mkdir jarmu

Szeretnénk az új könyvtárba belépni, vagyis könyvtárat cserélni. Erre a „cd” parancs ad lehetőséget:

cd jarmu

A „pwd” paranccsal ellenőrizzük a könyvtárváltás meglétét.

A „cd” parancs első „c” betűje a „change” szóból van, a „d” betű pedig a „directory” szóból.

Ha jól dolgoztunk a pwd parancs kimenete most a következő:

/home/joska/jarmu

Most a „jarmu” könyvtáron belül hozzunk létre egy „szeker” nevű könyvtárat:

mkdir szeker

Lépjünk bele:

cd szeker

Ezek után a pwd kimenete:

/home/joska/jarmu/szeker

Most vissza kellene lépni az előző könyvtárba. Az előző könyvtárat két pont jelképezi:

..

Másként, ha most éppen a /home/joska/jarmu/szeker könyvtárban állunk akkor a két pont a /home/joska/jarmu könyvtárat jelképezi. Ha szeretnénk visszalépni a jarmu könyvtárba, akkor megtehetjük, hogy a teljes útvonal megadásával így lépek vissza:

cd /home/joska/jarmu

De ugyanezt az eredményt érhetjük el, ha cd paranccsal használjuk a két pontot:

cd ..

Ez utóbbi parancs bármely könyvtárban is állunk, azt eredményezi, hogy egy könyvtárral feljebb kerülünk.

Ugyanígy használhatjuk a gyökérkönyvtár jelét a fájlrendszer gyökerébe jutáshoz:

cd /

Ezzel a fájlrendszer gyökerébe jutunk.

Van még egy különleges karakter, amely a saját könyvtárunkat jelképezi. Ez a következő:

~

Tilde karakternek hívják. Bármely könyvtárban is állok a könyvtárstruktúrában, ha kiadom a következő parancsot, a saját könyvtárunkba fogok jutni:

cd ~

Vegyük észre, hogy a várakozási jelben is szerepel egy tilde karakter (Legtöbb linuxos terjesztésben így van beállítva a várakozási jel).

A saját könyvtárunkba visszaléphetünk egyszerűen a cd paranccsal is:

cd

Az utoljára használt könyvtárba is könnyedén visszaléphetünk:

cd -

Könyvtár törlése

Az rmdir parancs segítségével minden megadott üres könyvtárat törölhetünk:

rmdir konyvtarnev

Itt is használható a -p kapcsoló. A parancs így a legbelső könyvtárat törli, ha az üres, és utána a többit, egyenként. Legyen a példa kedvéért egy ilyen könyvtárszerkezet:

egy/ketto/harom

Kiadjuk a törlésre az utasítást:

rmdir egy/ketto/harom

A parancs először törli a harom könyvtárat, ha az üres. Utána a ketto könyvtárat, ha az előző sikeres volt és a ketto üres. Végül ha az előző kettő sikeres volt, akkor törli az egy könyvtárat is.

Könyvtár átnevezése

A könyvtár átnevezését az mv paranccsal hajtjuk végre, amely az angol move szóból származik. Magyarul mozgatás jelent. A parancsot valójában arra találták ki, hogy egy állományt egy másik helyre mozgassunk. Viszont ha a mozgatás helye a kiindulási pont, akkor csak átnevezés történik.

Szintaxisa a következő:

mv eredetikonyvtar ujkonyvtar

Könyvtár átmozgatása

mv konyvtar001 konyvtar002/

A konyvtar002 könyvtárba mozgatjuk a konyvtár001 nevű könyvtárat.

Könyvtárak másolása

cp -R dir1 dir2

Ha a dir2 már egy létező könyvtár, akkor annak tartalmába másol! Ha nincs dir2 könyvtára akkor az aktuális könyvtárban létrehozza a dir2 könyvtárat.

A -R kapcsoló hatására valójában rekurzív másolásra adunk parancsot, de könyvtármásolásnál éppen ezt szeretnénk.

Könyvtárnevek mérete

A könyvtárnevek maximális hossza 256 bájt. De az ékezetesekkel duplán kell számolnunk.

Gyakorlat

  • Milyen könyvtárkezelő parancsok vannak?
  • Hozzon létre egy „tudas” nevű könyvtárat saját könyvtárában.
  • Hozzon létre egy „jarmu” nevű könyvtárat saját könyvtárban.
  • Milyen paranccsal nézzük meg, melyik könyvtárban vagyunk éppen?
  • Milyen paranccsal léphetünk a gyökérkönyvtárba (egy parancs)?
    • A „jarmu” nevű könyvtárban a következő alkönyvtárakat hozza létere:
      • Citroen
      • Daewoo
      • Fiat
      • Ford
      • Lada
      • Mercedes
      • Nissan
      • Opel
      • Peugeot
  • Lépjen be a /sys/block könyvtárba. Derítse ki milyen állományok vannak ebben a könyvtárban.
  • Lépjen be a /sys/block/sda könyvtárba, ha az létezik. Milyen állományok vannak benne?

Könyvtárszerkezet

A Linuxos könyvtárszerkezet felépítése egy fához hasonlítható. Van egy gyökér a kiinduláspont, és abból újabb könyvtárak, alkönyvtárak nyílnak. A kiindulópontot azaz a gyökeret egyetlen karakterrel jelezzük: ”/„. A perjel tehát a gyökér. Ha a merevlemez több részre ún. partícióra van felosztva, gyökér akkor is csak egy van, így nem kell különféle jelöléssekkel ellátni a gyökér könyvtárat. Jó kérdés lehet, hogy akkor a többi partíciót hol és hogyan érjük el. A plusz partíciók egy-egy könyvtár alkönyvtáraiban érhetők el. A rendszergazda azokat bárhova felcsatolhatja, igaz van mindegyiknek egy megszokott helye.

A könyvtárak leírása

A felhasználók könyvtárai a „home” nevű könyvtárban találhatók. Hogy ez rögtön a gyökér könyvtárból nyílik, így szoktuk leírni:

/home

A /home könyvtáron belül vannak a felhasználók könyvtárai. Legyen például egy joska, egy mari és egy janos nevű felhasználó. A joska felhasználói könyvtárát ekkor így írhatjuk le:

/home/joska

Mari felhasználó könyvtára:

/home/mari

János felhasználó könyvtára:

/home/janos

Fa formájú szerkezetben ezt így írhatjuk le:

/
|--home
     |--janos
     |--joska
     |--mari

Ha Jánosnak van a saját könyvtárában egy Dokumentumok alkönyvtár, akkor a faszerkezet így néz ki:

/
|--home
     |--janos
     |    |--Dokumentumok
     |--joska
     |--mari

Itt szeretném megjegyezni, hogy a Linuxos fájlrendszer kis- és nagybetű érzékeny. Tehát egy „dokumentumok” és egy „Dokumentumok” nevű könyvtár, két különböző könyvtár.

További példa kedvéért Jánosnak legyen a Dokumentumok mellett egy Tervek és egy a tervekből nyíló Programozas könyvtára:

/
|--home
     |--janos
     |    |--Dokumentumok
     |    |--Tervek
     |          |--Programozas
     |--joska
     |--mari

A valósában a gyökérkönyvtárból is több könyvtár nyílik. A következő példában legyen pluszban egy „var” könyvtár is ábrázolva. A var könyvtárban a rendszer a változó adatokat tárolja:

/
|--home
|    |--janos
|    |    |--Dokumentumok
|    |    |--Tervek
|    |          |--Programozas
|    |--joska
|    |--mari
|--var

A „var” könyvtárból nyíljon egy „log” nevű könyvtár amelyben a naplófájlok vannak:

/
|--home
|    |--janos
|    |    |--Dokumentumok
|    |    |--Tervek
|    |          |--Programozas
|    |--joska
|    |--mari
|--var
    |--log

Ezzel a faszerkezettel tehát leírható az egész könyvtár hierarchia.

A „log” könyvtár útvonalát egyetlen sorba, ezek után így írhatjuk fel:

/var/log

A János nevű felhasználó Dokumentumok könyvtára egyetlen sorban:

/home/janos/Dokumentumok

A János nevű felhasználó „Programozas” könyvtára így írható le:

/home/janos/Tervek/Programozas

A János nevű felhasználó „Tervek” könyvtára így írható le:

/home/janos/Tervek

Esetleg az egyértelműbb jelzés miatt a könyvtár nevek végére tehetünk egy ”/„ karaktert:

  /var/log/
  /home/janos/Dokumentumok/
  /home/janos/Tervek/Programozas/
  /home/janos/Tervek/

Így tudjuk, hogy nem egy fájlról van szó.

A gyökér könyvtár könyvtárai

  • /
    • bin
    • boot
    • dev
      • hda0
      • hda1
    • etc
    • home
      • jozsi
      • mari
      • kati
      • eszter
      • peter
    • lib
    • media
    • mnt
    • opt
    • proc
    • root
    • sbin
    • srv
    • sys
    • tmp
    • usr
      • bin
      • include
      • lib
      • local
      • sbin
      • share
    • var
      • log
      • mail
      • www

Most nézzük, mi micsoda.

  • /bin Az alapparancsok programjai itt vannak elhelyezve.
  • /boot A rendszerindításhoz szükséges fájlok helye.
  • /dev A számítógép minden eszköze (hardvere) ebben a könyvtárban egy fájl formájában leképezésre kerül.
    • /dev/sr0 A CD-ROM elérése.
  • /etc A rendszer beállításait tároljuk itt.
  • /home A felhasználók saját könyvtárai.
  • /lib Osztott programkönyvtárak, elsősorban a kernel, a /bin és az /sbin könyvtárak számára.
  • /lost+found Fájlrendszer sérülése után a helyreállító program ide helyezi azokat a fájlokat amit nem képes helyre állítani.
  • /media Más fájlrendszerek automatikusan ide kerülnek felcsatolásra.
    • /media/cdrom0
  • /mnt Kézzel csatlakoztatott más fájlrendszerek.
    • /mnt/cdrom Ha kézzel csatolunk egy CD-ROM-t a fájlrendszerbe, akkor azt ide szokás.
  • /proc A memória leképezése fájlokra.
  • /root A root (rendszergazda) felhasználó saját könyvtára.
  • /sbin A rendszergazda parancsainak programjai itt találhatók.
  • /selinux A selinux szolgáltatás beállításai.
  • /srv A szolgáltatásokat nyújtó programok adatállományai (mint a home).
  • /sys Néhány kernelobjektum itt van leképezve.
  • /tmp Ideiglenes fájlok helye.
  • /usr A programok könyvtárai.
    • /usr/bin/ : Futtatható programok a felhasználók számára.
    • /usr/include/ : A programozáshoz szükséges „include” fájlok helye.
    • /usr/lib/ : Osztott programkönyvtárak.
    • /usr/sbin/ : A root felhasználók programjai.
    • /usr/share/ : Architektúra független adatok.
    • /usr/src/ : Forráskódok. (Debian csomagok fordításához; Lásd még a /usr/local/src/ könyvtárat)
    • /usr/X11R6/ : Az „X Window System” könyvtára.
    • /usr/local/ : A rendszer-adminisztrátor által telepített programok helye.
      • /usr/local/bin : helyi bináris programok és scriptek helye, stb.
      • /usr/local/src : Forráskódok helye (Nem debianos eszközök telepítési helye.)
  • /var Gyakran változó fájlok helye.

Link: http://wiki.debian.org/FilesystemHierarchyStandard

Gyakorlat

  • Mit tartalmaz a /tmp könyvtár?
  • Mit tartalmaz a /bin könyvtár?
  • Mit tartalmaz a /home könyvtár?
  • Mit tartalmaz a /media könyvtár?
  • Mit tartalmaz a /proc könyvtár?

Fájlkezelés

Fájlok létrehozása

Egy fájl létrehozásához a legegyszerűbb parancs a touch. Igaz eredeti célja, hogy egy fájl időbélyegét megváltoztassuk, de ha egy állomány nem létezik amelynek időbélyegét aktualizálni szeretnénk, akkor azt létrehozza. Természetesen a fájl tartalma üres lesz. A touch parancs nem kérdez semmit, csak elkészíti az állományt:

touch fajlneve.txt

Az echo paranccsal is létrehozhatunk fájlokat. Ekkor az echo után írt „Szöveg” a fájlba kerül.

echo "alma" > gyumolcsok.txt

Fájlok törlése

Egy fájl törlése:

rm fajlnev

Törlés rekurzívan:

rm -r fajlnev

Az rm parancs alapvetően fájlok törlésére lett kitalálva, ezért könyvtárat csak úgy tudunk törölni vele, ha beállítjuk a rekurzívitást.

A könyvtár és tartalmának törlése:

rm -r könyvtárnév

Az egész könyvtárfa törlése a gyökértől kiindulva:

rm -r /

A -f kapcsolóval kérdés nélkül törölhetők az állományok. A nem létező állományok miatt sincs visszajelzés:

rm -f vmi.txt

Egyszerre több fájl is törölhető:

rm vmi1 vmi2 vmi3

Ha óvatosak szeretnénk lenni, ezért minden fájl törlése előtt elvárnánk egy kérdés, hogy törölhetjük-e, akkor használjuk az -i kapcsolót:

rm -i vmi1 vmi2 vmi3

Ha kérdés nélkül szeretnék egy könyvtárat, tartalmukkal együtt töröli, használjuk a -f és -r kapcsolókat:

rm -rf könyvtárnév

A -r mondja meg, hogy legyen rekurzív a művelet, a -f pedig, hogy ne problémázzon az rm parancs.

Az rm parancs mellett használható a „*” jelölése, amely bármilyen szövegre illeszkedik. a .txt kiterjesztésű fájlok törlése:

rm *.txt

A csillag karakter persze állhat a bárhol a mintában.

Fájlok átnevezése

mv fajl001 fajl002

Az mv parancs valójában a fájlok mozgatására lett kitalálva, de ha nem adunk meg könyvtárat, vagyis ugyanabba a könyvtárba mozgatunk, akkor tulajdonképpen átnevezés történik.

Fájlok mozgatása

Adott állomány mozgatása adott könyvtárba:

mv fajl konyvtar

vagy:

mv fajl konyvtar/

A fajl nevű állományt a konyvtar nevű mappába mozgatjuk.

Több fájl is mozgatható egy könyvtárba, a lényeg, hogy a könyvtár neve legyen az utolsó:

mv fajl1 fajl2 fajl3 konyvtar

Fájlok másolása

Az aktuális könyvtárban szeretnénk a file1 állományról egy file2 másolatot:

cp fajl01 fajl02

Adott egy „munka” nevű könyvtár az aktuális könyvtáron belül. Ebbe szeretnénk másolni a file1 nevű állományt, ugyanezen a néven:

cp fajl01 munka/

A -u, vagy hosszabban --update kapcsolóval, a nem kerülnek másolásra azok a nem-könyvtár fájlok, amelyek azonos vagy újabb módosítási idővel rendelkeznek.

cp -u *.c cel

Fájlok tartalmának megtekintése

Gyakran szükség van arra, hogy gyorsan belenézzünk egy fájlba. Erre használható például a cat parancs:

cat fajlnev
more fajlnev
less fajlnev

Fájlok darabolása

split -b 1440000 fajlnev

Régebben ha floppy lemezre akartunk másolni, pont ekkora méretre kellett darabolnunk a fájlt. A fenti parancs segítségével a fajlnev nevű állományt 1440000 byte nagyságú részekre lett feldarabolva. A fájlokat automatikusan elnevezi ehhez hasonlóan:

  • xaa
  • xab
  • xac
  • stb

Darabolt fájlok összefűzése

A darabolt fájlokat előbb-utóbb szeretnénk összeszerkeszteni. Ezt a cat paranccsal tehetjük meg az alábbi formában:

cat x* >> fajlnev

A csillag, azt jelenti, hogy minden könyvtár ami x-el kezdődik.

Fájlok szerkesztése

Fájlok szerkesztésére nagyon sok eszköz áll rendelkezésre. Lehet parancssorból a sed paranccsal szerkeszteni. Vagy lehet erre a célra kitalált szövegszerkesztőket használni. Legyen például a virag.txt nevű állomány amit szeretnénk szerkeszteni:

vi virag.txt

vagy

nano virag.txt

vagy

mcedit virag.txt

Az Midnight Commander beépített szövegszerkesztője. Valójában egy szimbolikus link az mc parancsra. Ebből következik, hogy a használatához az „mc” csomagnak telepítve kell lennie a gépünkön.

Nano

Billentyűk

A nano szövegszerkesztő alapvető billentyűkombinációi Ctrl gombbal működnek. Ezt maga a szövegszerkesztő is tudatja velünk, de a Ctrl helyett egy „^” karaktert látunk mindig. A mentés például a Ctrl+O billentyűkombinációval történhet, amit így látunk:

^O

Vagy a kilépés Ctrl + X billentyűkombináció, amelyet így látunk:

^X

Szerkesztés

A vágólapos szerkesztési műveleteket kezdjük a kijelöléssel. Először meg kell mondani, hogy most kijelölés jön. A kijelölés végét nem kell jelezni (ellentétben az mceditel). Ha kijelöltük azt amit vágólapra szeretnénk tenni, akkor el kell dönteni ezt hogyan szeretnénk. A kijelölt szöveg kivágásával, vagy másolásával. Ennek megfelelő billentyűkombinációt nyomunk. Ezt követően arra a helyre lépünk, ahova a szöveget be kell illeszteni, amit Ctrl + U kombinációval tehetünk meg.

Alt + A Szelekció megkezdése
Alt + 6 Másolás (ha nincs kijelölve, akkor az aktuális sor)
Ctrl + K Kivágás
Ctrl + U Beillesztés

A Ctrl + K billentyűkombinációt használhatjuk kijelölés nélkül is. Ekkor azt a sort vágja ki, amelyikben éppen állt a kurzor a Ctrl + K lenyomásakor.

Egyéb

Alt + Q Kijelölés kezdete

Linkek a fájlrendszerben

Amikor létrehozunk egy állományt a merevlemezen lefoglalunk számára egy szektort. Ugyanakkor létrejön egy bejegyezés, amelyet inode néven említjük. Az inode nevű egységben van leírva a fájl időbélyege, mérete, tulajdonosa, csoportja, jogok, stb. Az inodeban van feljegyezve, hogy hol helyezkedik el a merevlemezen a lefoglalt szektor, ezt a bejegyzést hívhatjuk tulajdonképpen linknek. A fájl létrehozásakor tehát egy linket hozunk létre, mégpedig merevlinket. Ilyen merevlinket többet létrehozhatunk egy fájlra. Ennek módja a következő:

ln fajlnev linkfajlra

Ha már két merevlink mutat egy fájlra, a fájl csak akkor törlődik, ha mindkét linket töröljük.

Vegyük a következő példát. Létrehozok egy fájlt:

touch erdo.txt

Most létrehozok egy rámutató linket:

ln erdo.txt fak.txt

Most törlöm a erdo.txt-t:

rm erdo.txt

A fájl maga nem kerül törlésre, mert a fak.txt nevű link még az állományra mutat. Az állomány törlése csak ekkor történhet meg.

Az ls -l parancs kimenete megmutatja hány darab szimbolikus link mutat egy fájlra.

A szimbolikus link nem valódi link, ezért is nevezzük szimbolikusnak. Ha van egy állomány amelyre csak egyetlen merevlink mutat és egy szimbolikus link, amikor törlöm a merevlinket a fájl törlődni fog. A szimbolikus link ez után megmarad, de nem mutat majd sehova.

Szimbolikus link létrehozása

ln -s fajlnev linkfajlra

Fájlok statisztikája

A stat parancs még több információt szolgáltat egy állományról vagy egy könyvtárról.

stat fajlnev

Például:

stat log.txt
  File: "log.txt"
  Size: 0         	Blocks: 0          IO Block: 4096   szabályos üres fájl
Device: 802h/2050d	Inode: 1461005     Links: 1
Access: (0644/-rw-r--r--)  Uid: ( 1000/  andras)   Gid: ( 1000/  andras)
Access: 2012-01-15 23:00:17.365731988 +0100
Modify: 2011-08-09 22:35:50.584228887 +0200
Change: 2011-08-09 22:35:50.584228887 +0200
File A fájl neve
Size A fájl mérete
Blocks A fájl által használt blokkok száma (512 bájtos blokkokkal számol!)
IO IO blokkméret a fájl számára
fájltípus szabályos fájl,
szabályos üres fájl
könyvtár
szimbolikus link
foglalat
speciális karakterfájl
speciális blokkfájl
Device Az eszköz neve hexadecimális és decimális formában.
Inode A fájl egyedi azonosítója a fájlrendszerben
Links Linkek száma a fájlra
Access Hozzáférés szám és karakterformában.
Uid Tulajdonos
Gid Csoport
Access Utolsó fájlolvasási időpont
Modify A fájl tartalmának utolsó változása
Change A fájl inode leírójának utolsó változása
stat konyvtarnev

Magáról a fájlrendszerről kaphatunk információt a -f kapcsoló megadásával:

stat -f fajlnev

Például:

stat -f log.txt
  File: "log.txt"
    ID: 3f4e5580b0204b72 Namelen: 255     Type: ext2/ext3
Block size: 4096       Fundamental block size: 4096
Blocks: Total: 9612076    Free: 4608081    Available: 4119806
Inodes: Total: 2444624    Free: 2115881

Ha írunk a fájlba, akkor módosul a mtime (Modify time), de ezzel együtt a ctime (Change time) is. A ctime viszont módosul még néhány esetben. Ha például módosítom a fájl jogait, vagy tulajdonsát, akkor a ctime érték frissül.

A -c vagy a --format kapcsolóval kiírathatjuk (többek között) mit ért (hány bájt-ot) a stat blokkméret alatt:

stat --format=%B fajlnev
$ stat --format=%B vmi.txt
512

Fájlok mérete

A fájlok lemezen foglalt helyét és méretét tudhatjuk meg a „du” parancs segítségével. A du alapértelmezésként a lemezen elfoglalt helyet mutatja meg blokkméretben. 1 blokk 1 kibibájt-nak számít, azaz 1024 bájtnak.

Ha bájt-ban szeretnénk megkapni pontosan mekkora az állomány mérete, akkor a -b vagy --bytes kapcsolót kell használnunk.

Hozzunk létre saját könyvtárunkban egy fájlt:

cd ~
echo "Lorem ipsum doloest amet" > lorem.txt

Nézzük meg a helyfoglalását:

du lorem.txt

Az eredmény:

4	lorem.txt

Nem négy bájt. Négy kibibájt (4 * 1024 bájt). Ennyi helyet foglal a lemezen. A du parancs tehát alapértelmezésben 1024-es blokkokkal számol.

Ha be van állítva a POSIXLY_CORRECT környezeti változó, akkor 512 bájtos blokkokkal kell számolnunk. Állítsuk be a változót és nézzük meg újra a parancs kimenetét:

set -o posix
du lorem.txt

A kimenet:

8	lorem.txt

A kimenetben most 8 blokk, vagyis 8 darab 512 bájtos helyet foglal az állományunk, ami 4096 bájt összesen.

A POSIXLY_CORRECT környezeti változót azért szokták beállítani, hogy a programok úgy működjenek, hogy megfeleljenek a POSIX szabványnak. A POSIXLY_CORRECT kikapcsolásához:

set + o posix

A set Bash belső parancsa, több információért nézd meg a leírását:

help set

Most nézzük meg a valós méretét:

du -b lorem.txt

vagy:

du --bytes lorem.txt

26 bájtot kapunk:

26	lorem.txt

Nézzük meg a stat paranccsal is a lorem.txt lefoglalt blokkméretét. Vegyük észre a különbséget. A stat azt mondja 8 blokk, mert az eleve 512 bájt mérettel számol.

Ebből láthatjuk, hogy az adott fájlrendszer blokkmérete 4096 bájt.

A teszteléshez létrehozhatunk egy 4096 bájt nagyságú fájlt:

dd if=/dev/zero of=teszt.txt bs=1024 count=4

Nézzük meg a du paranccsal hány blokkot foglal:

$ du teszt
4       teszt.txt

Most adjunk hozzá még két bájtot:

echo a >> teszt.txt

Megjegyzés: egy sortörés is hozzáíródik, azért 2 bájt.

Ellenőrizzük újra:

$ du teszt
8       teszt.txt

Fájlnevek

A fájlnevek tartalmazhatnak ékezetes fájlneveket, számokat, alulvonást (_), kötőjelet, pontot stb.

Maximális hosszuk: 255 bájt

Vegyük észre, hogy a 255 a karakterek száma helyett a szükséges bájtokat tartalmazza. A magyar ékezetes betűk például 2 bájtosak.

A fájlnevek lehetséges hossza fájlrendszerfüggő, de általában mindenhol 255.

Próbáljunk meg létrehozni egy olyan fájlt, amelynek a neve 255 bájt hosszú:

touch 012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234

A fájl létrejön. Most próbáljunk meg 256-al:

touch 0123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345
touch: '0123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345678901234567890123456789012345' elérése sikertelen: Túl hosszú fájlnév

A wc -c segítségével ellenőrizhetjük a fájlnév hosszát. Az echo 012 | wc -c eredménye 4:

echo 012 | wc -c
4

Tehát eggyel több, mint ahány karakter van. Most másoljuk az 012 három helyére az általam megadott fájlnevet, ellenőrizzük az eredményt.

Megjegyzés: Egy útvonal maximális hossza 4096 karakter.

A kernel forrásában a limits.h fejállományban van definiálva a maximális nagyság.

[...]
#define NAME_MAX         255	/* # chars in a file name */
#define PATH_MAX        4096	/* # chars in a path name including nul */
[...]

Ha gépünkön telepítve vannak a fejállományok, akkor ott is ellenőrizhetjük. 4.9.0-3-as kernel esetén:

/usr/src/linux-headers-4.9.0-3-common/include/uapi/linux/limits.h

Fájlok keresése

Keresés tartalom alapján:

find . -name "*.txt" -print | xargs grep "Nagy József"

Olyan .txt kiterjesztésű fájlokat keresünk, amelyben szerepel a „Nagy József” név.

Egyszerűbben:

grep -lir "Nagy József" /utvonal/konyvtar

Olyan fájlokat keresünk, adott könyvtárban, amelyben szerepel a „Nagy József név. Az eredmény a fájl neve.

Harmadik verzió:

egrep -R "Nagy József" /útvonal/könyvtár

Negyedik verzió:

grep -Pri "Nagy József" /útvonal/könyvtár

A kapcsolók rendre:

  • -P –perl-regexp – A minta Perl reguláris kifejezés
  • -r –recursive – Rekurzívan az alkönyvtárakban is keres
  • -i –ignore-case – Kis és nagybetűk megegyeznek

A find és grep parancsról később részletesen is szó esik.

A locate parancs:

A locate parancs telepítése:

apt install locate
locate minta

Létezik egy /var/lib/mlocate/mlocate.db nevű adatbázis, amely segít megtalálni állományokat. Az adatbázis a következő paranccsal frissíthető:

updatedb

Gyakorlat

  • Milyen fájlszerkesztő parancsok vannak?
  • Milyen paranccsal hozhatunk létre egy új üres állományt?
  • Milyen paranccsal törölhetek egy állományt?
  • Milyen paranccsal nevezhetek át egy állományt? Írjon példát.
  • Milyen paranccsal mozgathatok egy saját könyvtáramból egy alkönyvtárba egy fájlt. Írjon példát.

Billentyűzet használat

Fogalmak

Terminal

Egy billentyűzet és egy monitor, amely egy számítógéphez kapcsolódik.

Eredetileg a nagygépes Unix rendszerekhez több terminál is csatlakozott. Esetleg egy PC-t is lehetett terminálként használni. A Linuxot ma leggyakrabban nem nagygépre, hanem egy PC-re telepítjük. A PC-hez pedig egyetlen monitor és billentyűzet kapcsolódik alapesetben. Mi ezt tekintjük most terminálnak. A Linux lehetővé teszi, hogy több felületen is belépjünk, mintha több terminálunk lenne. Ezek nem valódi terminálok, így a linuxos terminálokat „virtuális terminálként” szoktuk említeni.

Host

A nagyszámítógép, amelyhez a terminálok kapcsolódnak. Host számítógép alatt mi most PC-t fogjuk érteni, amelyen dolgozunk.

Teletype ASR33

Az első Unix terminálok, amelyek egy billentyűzetből és egy nyomtatóból álltak. Rövidítve TTY. Egy Linuxos rendszeren parancssoros felületen 6 helyen léphetünk be. Ezeket teletype névvel illetjük az ASR33 teletype után. Szokás még terminál néven is említeni.

Parancsok

Terminál nevének kiíratása:

tty

Terminál paramétereinek beállítása:

stty

Paraméter nélkül kiírja a Linux milyen beállításokkal használja a terminált.

Több információt nyerhetünk a ”-a” kapcsolóval:

stty -a

A kisbetűk nagybetűvé alakítása:

stty olcuc

A kisbetűk nagybetűvé alakításának kikapcsolása:

stty -olcuc

További információkért lásd a man stty parancsot.

Milyen terminált használunk:

echo $TERM

Billentyűzetkódok

showkey

Gyakorlat

  • Honnan ered a terminál elnevezés?
  • Mit jelent a host?
  • Írjon egy Teletype típust.
  • Milyen paranccsal írathatjuk ki a terminálunk nevét?
  • Milyen paranccsal állathatjuk be a terminálunkat?
  • Milyen paranccsal állatja be, hogy minden beírt betű nagybetűs legyen?
  • Melyik környezeti változó tartalmazza a terminálunk nevét?

Parancsok megtalálása

A parancsokról

Jó néhány parancsot megismertünk, de általában szeretnénk a parancsokról többet megtudni. Esetleg azt is szeretnénk tudni, hogy a parancsokat megvalósító programok valójában hol találhatók. Esetleg szükségünk van egy parancsra de azt sem tudjuk hol, milyen néven keressük. A következő fejezet ezeket a problémákat járja végig.

Külső és belső parancsok

Alapvetően kétféle parancs van. Ezek:

  • belső
  • külső

A parancsokat a parancsértelmező fogadja. A parancsértelmező először megnézi, hogy a kiadott parancsot ő maga fogja-e végrehajtani. Ha nem ismeri, akkor egy külső programot keres, amelyet futtat.

Belső parancsok

A belső parancsok gyűjteményéről a „help” parancs tájékoztat minket.

A help valójában egy belső parancs amit Bash értelmez.

A help parancs paraméterezhető, lekérdezhető vele egy konkrét parancs kézikönyve:

help -m cd

Keresünk egy parancsot

Valamihez szeretnék parancsot találni. Például könyvtárkezeléshez keresek egy parancsot. Ha telepített rendszer magyar, akkor kereshetek magyar szavakra is. A parancsok kereséséhez egyik lehetséges program az apropos. Használata a könyvtárkezeléssel kapcsolatos parancsok keresése esetén például:

apropos könyvtár

A program kiírja azoknak a programoknak a neveit amelyeknek a leírása tartalmazza a könyvtár szót.

apropos könyvtár
basename (1)         - levágja a könyvtárat és a végződést a fájlneve...
chroot (1)           - parancs futtatása eltérő gyökérkönyvtárral
chroot (8)           - megváltoztatja a gyökérkönyvtárat és végrehajt ...
cp (1)               - fájlok és könyvtárak másolása
find (1)             - fájlokat keres egy könyvtárstruktúrában
ldd (1)              - kiírja a program által használt megosztott könyvt...
ls (1)               - könyvtárak tartalmának listázása
mkdir (1)            - könyvtár létrehozása
pwd (1)              - kiírja az aktuális (munka-) könyvtárat
rmdir (1)            - törli az üres könyvtárakat
whois (1)            - Internet user név könyvtár szolgáltatás

Persze nem kapjuk meg azoknak a parancsoknak a nevét amelyeknek a leírása nem lett magyarra fordítva. Ezért az angol nyelven érdemes rákeresni a könyvtár szóra:

apropos directory

Figyeljük meg, hogy a leírásból egy rövid kivonatot is közöl a parancsról, ami leírja mire való a prancs.

$ apropos directory
alphasort (3)        - scan a directory for matching entries
basename (1)         - strip directory and suffix from filenames
bf_compact (1)       - shell script to compact a bogofilter directory
bf_compact-bdb (1)   - shell script to compact a bogofilter directory
bf_copy (1)          - shell script to copy a bogofilter working directory
bf_copy-bdb (1)      - shell script to copy a bogofilter working directory
bf_tar (1)           - shell script to write a tar file of a bogofilter direc...
bf_tar-bdb (1)       - shell script to write a tar file of a bogofilter direc...
bindtextdomain (3)   - set directory containing message catalogs
chdir (2)            - change working directory
chroot (2)           - change root directory
chroot (8)           - run command or interactive shell with special root dir...
closedir (3)         - close a directory
dbus-cleanup-sockets (1) - clean up leftover sockets in a directory
depmod.conf (5)      - Configuration file/directory for depmod
desktop-file-install (8) - install a desktop file to the applications directory
dh_installdeb (1)    - install files into the DEBIAN directory
dh_testdir (1)       - test directory before building debian package
dir (1)              - list directory contents
dirfd (3)            - get directory stream file descriptor
dirsplit (1)         - splits directory into multiple with equal size

...

pwd (1)              - print name of current/working directory
pwdx (1)             - report current working directory of a process
readdir (2)          - read directory entry
readdir (3)          - read a directory
readdir_r (3)        - read a directory
readlinkat (2)       - read value of a symbolic link relative to a directory ...
remove (3)           - remove a file or directory
renameat (2)         - rename a file relative to directory file descriptors
rewinddir (3)        - reset directory stream
rmdir (2)            - delete a directory
...

A válasz most egész hosszúra sikeredett, így csak egy kivonatot másoltam ide.

Valamelyik parancs felkeltette az érdeklődésünket és többet szeretnénk róla tudni. Erre való a „man” parancs. A „man” a manual szóból van, vagyis kézikönyv. Minden parancsnak általában van kézikönyve, amely leírja annak használatát és persze mindent amit a program dokumentálója jónak látott. A listából például kiválasztjuk a ls parancsot, mert a könyvtárak tartalmának listázásáról többet szeretnénk tudni. A következő parancsot használhatjuk:

man ls

Ha elindítottuk a „man ls” parancsot a következő problémánk lehet, hogyan lépünk ki a kézikönyvből? Ehhez a „Q” billentyűt kell mindössze megnyomni és a kilépés megtörténik.

Ha tudjuk egy parancsnak a nevét, és egy rövid leírást szeretnék mire is jó, akkor használhatjuk a whatis parancsot:

whatis ls

A parancsnak érdemes kipróbálni help paraméterét is:

ls --help

Néhány parancsnak több karakterből álló paramétere csak egy kötőjellel van bevezetve: -help. De az is lehet, hogy csak egy karakter kell: -h Ez mindig az adott program írójától függ. A szabvány szerint több karakteres opciókat mindig két kötőjellel vezetjük, az egy karaktereseket egy kötőjellel.

Hol található maga a program?

Előfordulhat, hogy szeretnénk tudni hol található egy program. Például egy scriptet akarunk írni, amelyben az egész útvonalat szeretnénk felvenni. Nekiállhatnánk keresni is, de van egy parancs amelyik megmondja hol van:

which ls

A which parancsot pontosan erre a célra találták ki. A kimenet általában ez:

/bin/ls

Próbáljuk meg más parancsokkal is.

Beépített parancs vagy önálló program

A type parancs segítségével megtudhatjuk egy adott parancsról, hogy azt a shell tudja, beépített parancsként, vagy valahol a fájlrendszerben egy önálló program. Maga a type bash shell része:

$ type type

Még néhány beépített parancs:

$ type pwd
pwd egy beépített parancs
$ type cd
cd egy beépített parancs

Ha parancs nem shell parancs akkor kiírja annak útvonalát a which utasításhoz hasonlóan:

$ type cp
cp: /bin/cp

Kézikönyvek

Fentebb már láttuk, hogy a programok rövid leírását a whatis parancs megadja, a bővebb leírást pedig a „man”. Ne felejtsük el, hogyan léphetünk ki a man parancs környezetéből. Ezt a „q” billentyű lenyomásával tehetjük meg.

man ls

Fejezetek

A kézikönyv, angolul manual, innen a parancs röviden: man. A kézikönyvek 9 fejezetre oszthatók. Ezek:

  1. Futtatható programok vagy shell parancsok
  2. Rendszerhívások (a kernel függvényei)
  3. Osztott könyvtári függvények
  4. Speciális fájlok (rendszerint /dev)
  5. Fájlformátumok, konverziók (pl. /etc/passwd)
  6. Jétékok
  7. Egyéb (makrócsomagok, man(7), groff(7)
  8. Rendszer-adminisztrátori parancsok (a root felhasználó számára)
  9. Kernel rutinok

A kézikönyvek részei

Egy kézikönyv a következő részekre tagolható:

  • NAME - rövid leírás
  • SYNOPSIS - szintaktikai leírás
  • CONFIGURATION - beállítások
  • DESCRIPTION - leírás
  • OPTIONS - kapcsolók
  • EXIT STATUS - kilépési kódok
  • RETURN VALUE - visszatérési érték
  • ERRORS - hibák
  • ENVIRONMENT - környezet
  • FILES - fájlok
  • VERSIONS - verziók
  • CONFORMING TO - egyezések
  • NOTES - megjegyzések
  • BUGS - a program hibái
  • EXAMPLE - példák
  • AUTHORS - tulajdonos
  • SEE ALSO - „lásd még”

Példák

Nézzünk néhány példát: A ps parancs:

man ps

A chmod parancs:

man chmod

A chown parancs:

man chown

Más nyelvek

Előfordulhat, hogy szeretnénk egy parancs eredeti angol nyelvű verzióját megnézni, mert a magyar nyelvűben nem találjuk a keresett információt (ez előfordulhat, ha például a magyarítást nem frissítették az adott programnál). A Debian GNU/Linux 6.x-es rendszerben például a magyar ps kézikönyv nem tartalmazza a <, N, L, s, l, + státuszok leírását. Az angol nyelvű verzióban azonban megtaláljuk. A nyelv beállításhoz használjuk a -L kapcsolót:

man -L en ps

A nyelvet az ISO-639 szabvány szerint kell beírni.

Gyakorlat

  • Hogyan tudom megnézni a „cd” belső parancshoz tartozó segítő leírást?
  • Hogyan tudom megnézni a crontabhoz tartozó nyolcas kézikönyvfejezetet?
  • Milyen fejezetekből állhat egy kézikönyv?
  • Milyen paranccsal tudom megnézni, hogy a firefox parancs hol található a fájlrendszerben?
  • Milyen paranccsal kereshetek parancsokat?

Parancsok

Szintaxis

A szintaxis a parancsok kiadásának formális leírása.

A parancsot begépelve parancssornak nevezzük.

A Linuxos rendszerben egymás után több parancsot is beírhatok pontosvesszővel tagolva:

parancs1 ; parancs2 ; parancsN

A parancsokat && karakterpárossal is tagolhatjuk:

parancs1 && parancs2

Ekkor a parancs2 csak akkor fog végrehajtódni, ha az első sikeres volt.

A prancssort két részre lehet osztani. A parancs neve és az argumentumok.

Példa:

ls -1 -F fajlnev1

A példában az ls a parancs neve ami után jön az pedig mind argumentum. Itt az ls parancsnak három paramétere van.

Az argumentumokat kapcsolókra és paraméterekre osztjuk fel.

Parancssor
parancsnév argumentumok
parancsnév kapcsolók paraméterek

Opciók

Kapcsolók vagy opciók a parancs nevét követik. Egy vagy két kötőjel vezeti be őket. Ha egy kötőjel van, átláthatóbb egy hosszú parancssor. Ha hosszú formát használjuk olvashatóbb. Hogy egy-egy parancs esetén mi van megvalósítva, az csak a programozón múlik.

Az opciók módosítják a parancs végrehajtását.

-F --classify
-a --all
-s --size

Paraméterek

A paraméterek az opciókat követik. Egy vagy több is lehet belőlük.

A paraméterek határozzák meg, min kell végrehajtani a parancsot.

ls -1 -F  file1 file2 file3

Két opció: -1 -F

Három paraméter: file1 file2 file3

Összevonható opciók

ls -1 -F file1
ls -F -1 file1
ls -1F file1
ls -F1 file1

A -1 és -F opciókat egyetlen kötőjellel is megadhatom. Ilyenkor a két opciót leírom egymás mellé. A sorrend lényegtelen.

WhiteSpace karakterek

WhiteSpace karakter a szóköz és a tabulátor. A parancs neve, az opciók és a paraméterek között ezekből egy vagy több is szerepelhet:

ls <szóköz>-l<szóköz>-F<szóköz>file1
ls <tab>-l<tab>-F<tab>file1
ls <szóköz><tab>-l<szóköz>-F<tab><tab><tab>file1

Az előző argumentum felhasználása

Az előző argumentumot felhasználhatjuk !$ beírásával.

mkdir Dokumentumok
cd !$

Használhatjuk a <Alt>+<.> billentyűkombinációt is.

Előző parancs használata

Tegyük fel, hogy szeretnénk létrehozni a dir1 könyvtárban egy dir2 könyvtárat. Beírjuk:

mkdir dir1/dir2

De kiderül, hogy a dir1 könyvtár nem is ebben a könyvtárban van. A megfelelő könyvtárba váltunk, majd megismételjük a parancsot:

!!

Gyakorlat

  • Mi az opció?
  • Mi a paraméter?
  • Mutasson példát az opciók felcserélhetőségére.
  • Mi a WhiteSpace?
  • Hány WhiteSpace szerepelhet egy parancs neve után?

Átirányítások

Alapfogalmak

stdin

A stdin tulajdonképpen a billentyűzet.

stdout

Az stdout a képernyő.

stderr

Az stderr szintén a képernyő.

cat parancs

A cat parancs egy olyan parancs, amely billentyűzetről olvas, és stdout-ra ír.

Átirányítás fájlba vagy fájlból

Az alapértelmezett kimenet átirányítása

Most a billentyűzetről fogunk olvasni, a kimenet az stdout helyett viszont egy állomány lesz. Az átirányítást a nagyobb-mint (>) karakterrel fogjuk megvalósítani.

A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyő helyett a gyumolcs2.txt fájlba irányítom:

cat > gyumolcs.txt
szilva
barack
körte
alma<Ctrl>+<D>

A bevitelt a <Ctrl>+<D> billentyűkombinációval szakítjuk meg, amellyel tulajdonképpen „fájlvége jelet” küldünk a rendszernek.

Bármely program, ha a stdout-ra (képernyőre) ír annak kimenetét átirányíthatjuk fájlba.

Az alapértelmezett hibakimenet átirányítása

Néhány program a normál üzenetek mellett hibaüzeneteket is a képernyőre íródnak. Ezek a hibaüzenetek nem kerülnek fájlba az előbbi átirányítás esetén: A hibaüzenetek átirányítását is megoldhatjuk azonban:

Tegyük fel, hogy nem létezik az aktuális könyvtárban nincs „aaaa” nevű könyvtár és fájl sem, amikor kiadjuk a következő parancsot:

ls aaaa

Az eredmény a képernyőre íródik.

ls: aaaa nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár

Ha ezt megpróbáljuk fájlba irányítani a fenti módon nem járunk sikerrel, mivel ez az az üzenet a stdout helyett a stderr-re íródik. Persze alapértelmezetten az is képernyő. Az alapértelmezett kimenet száma a „2”. Meg kell mondanunk, hogy a 2-es számú kimenet szeretnénk fájlba irányítani:

ls aaaa 2> a.txt

Ezek után a képernyőre nem ír semmit a parancs. Az a.txt fájlban viszont:

ls: aaaa nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár

A bemenet átirányítása

A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyőre írom:

cat < gyumolcs.txt

A cat bemenete alapértelmezetten a billentyűzet. Mi most azt mondtuk, hogy ez egy fájl legyen.

A bemenet és kimenet együttes átirányítása

Az adatokat a gyumolcs.txt fájlból vesszük. A gyumolcs.txt fájl tartalmát a képernyő helyett a gyumolcs2.txt fájlba irányítom:

cat < gyumolcs.txt > gyumolcs2.txt

Ha a fájl nemlétezik akkor létrehozza. Ha létezik felülírja.

Hozzáfűzés

A kimenet átirányítását a nagyobb-mint (>) karakterrel végeztük. Ez mint láttuk felülírja a létező fájlt. Néha azonban ezt szeretnénk elkerülni, és szeretnénk a már meglévő fájl végéhez fűzni. Ezt kettő darab nagyobb-mint jel egymásután írásával érjük el:

echo "banán" >> gyumolcs.txt

A fenti parancs a gyumolcs.txt fájl végéhez fűzi a „banán” szöveget.

Az stdout és az stderr együttes átirányítása

Néha szeretnénk a hibaüzeneteket és a normál üzeneteket is fájlba irányítani. Az alábbi program normál és hibaüzeneteket is generál.

program > kimenet 2>&1

vagy:

program &> kimenet.txt

A kimenet stdout és az stderr képernyőre és fájlba írása, példa:

dir letezofaj.txt nemletezofajl.txt 2>&1 | tee kimenetifajl.txt 

A „tee” parancs egyszerre ír fájlba és a képernyőre.

A parancs után a képernyőn és a kimenetifajl.txt állományban is:

dir: nemletezofajl.txt nem érhető el: Nincs ilyen fájl vagy könyvtár
letezofajl.txt

A stderr és stdout háttere

Az alapértelmezett kimenet és az alapértelmezett hibakimenet szétválasztása a programozásnál kezdődik. A megértéshez vegyünk egy egyszerű C programot, amely a képernyőre ír. Képernyőre ír például a printf() függvény:

printf("Egy\n");

Ugyanezt csinálja a következő utasítás is:

fprintf(stdout, "Egy\n");

Csak itt meg kellett adni, hogy az alapértelmezett kimenet nevét: stdout.

A következő utasítás azt mondja, hogy írjunk az alapértelmezett hibakimenetre:

fprintf(stderr,"Három\n");

A programozó tehát néha azt mondhatja, hogy írjunk a képernyőre, de legyen megkülönböztetve a példában a „Három” szó kiíratása, mert az a hibakimenetre megy. A „\n” az sortörés.

Lássunk egy komplett programot:

main.c
#include <stdio.h>
main()
{
    printf("Egy\n");
    fprintf(stdout, "Kettő\n");
    fprintf(stderr, "Három\n");
}

A programban a „Egy” és „Kettő” szavak az alapértelmezett kimenetre mennek. Az alapértelmezett kimenet száma 1. A „Három” szó viszont a már a hibakimenetre megy, melynek száma 2.

Ha gépünkön telepítve van a gcc fordító, akkor fordítsuk le a programot:

gcc -o main main.c

Elkészül egy main nevű állomány. Ha futtatjuk:

./main

a képernyőre íródik mind a három szám:

Egy
Kettő
Három

Most használjuk az átirányítást. Irányítsuk fájlba az alapértelmezett kimenetet:

./main > naplo.txt

vagy:

./main 1> naplo.txt

Ekkor a „Három szót a képernyőre íjra a program, az „Egy” és a „Kettő” viszont a naplo.txt nevű állományba kerül.

Most irányítsuk az alapértelmezett hibakimenetet a állományba:

./main 2> naplo.txt

Most a képernyőre íródik az „Egy” és a „Kettő” szó, a „Három” pedig állományba.

Ha pedig mind két kimenetet állományba szeretném irányítani, akkor:

./main &> naplo.txt

Ekkor mind a három szó fájlba kerül.

Láthatjuk, hogy a stdout és stderr technika lehetővé teszi, hogy elválasszuk egy program normál üzeneteit a hibaüzenetektől, ami céljainktól függően néha nagyon jól jöhet.

Átirányítás program számára

A következőkben a szintén átirányítást fogunk használni, azonban most egy másik program számára adjuk át a kimenetet. Ezt a pipe (|) karakter segítségével valósítjuk meg.

cat gyumolcs.txt | sort

Többszörös átirányítás

Létrehozunk egy állományt.

cat > gyumolcs3.txt
körte
szilva
barack
alma
szilva<Ctrl>+<D>

Az állomány tartalmaz néhány ismétlődést. Ezt kezelni tudjuk az uniq paranccsal. Az uniq parancs azonban csak rendezett állománnyal képes dolgozni. Először tehát rendeznünk kell a tartalmat.

cat gyumolcs3.txt | sort | uniq

Esetleg ha szeretnénk megszámoltatni a sorok számát is, akkor:

cat gyumolcs3.txt | sort | uniq | wc -l 

Az egésznek az eredményét pedig ugyancsak fájlba irányíthatjuk:

cat gyumolcs3.txt | sort | uniq | wc -l > gyumolcsszam.txt

Fájl tartalmának törlése

A ”>„ karakter önmagában is kiadható, mint egy parancs. Ha utána írunk egy állományt, annak tartalma törlődik. Így használható állományok tartalmának törlésére:

> vmi.txt

Gyakorlat

  • Mi a stdin?
  • Mi a stdout?
  • Mire használjuk a ”<„ karaktert?
  • Mire használjuk a ”>„ karaktert?
  • Mire használjuk a „|” karaktert?
  • Írassuk a ki a belépett felhasználók neveit, a kimenetet a users.txt fájlba irányítva.

Útvonal

Az útvonalról

Egy parancsot úgy tudunk végrehajtani, ha tudjuk melyik könyvtárban van, akkor beírjuk az útvonalát és egy <Enter>-t nyomunk. Például gcc paranccsal szeretnénk egy programot lefordítani, akkor ezt írhatjuk:

/usr/bin/gcc -o main main.c

Ehhez tudnunk kell, hogy a gcc parancs az /usr/bin könyvtárban van. Szerencsére nem kell ezt nekünk megjegyezni. A rendszer biztosít számunkra egy PATH nevű környezeti változót. Ha ez tartalmazza az /usr/bin karaktersorozatot akkor a gcc parancs kiadásánál a parancsértelmező megnézi, hogy van-e az /usr/bin/ könyvtárban gcc parancs. Ha van akkor végrehajtja. Persze a PATH változóban egyszerre több útvonal is megadható, egymástól kettősponttal elválasztva. Felhasználóként az útvonal nekem például így néz ki:

/home/andras/bin:/usr/local/bin:/usr/bin:/bin:/usr/games

Ezt le tudjuk kérdezni például az „echo” paranccsal, mint azt már fentebb tettük a PS1 környezeti változóval:

echo $PATH

Próbáljuk ki a parancsot. A parancsértelmező ezekben a könyvtárakban keresi az általunk kiadott parancsot. Ha a parancs útvonala nincs a PATH változóban, akkor kénytelen vagyunk beírni az útvonalat. Ilyen parancs lehet például az ifconfig, amely a hálózati kártyák beállítását kérdezi le. Az ifconfig parancs a /sbin könyvtárban van, ami az átlag felhasználónak nincs útvonalban. Igaz a felhasználó nem végezhet vele beállításokat, de a kártya beállításait lekérdezheti. Ehhez viszont meg kell adnia a teljes elérési utat:

/sbin/ifconfig

Felmerülhet a kérdés, mi van akkor ha egy parancs több könyvtárban is szerepel, amelyik útvonalban van. Ekkor az a parancs hajtódik végre, amelyik a PATH változóban hamarabb szerepel. Ha a másik parancsot szeretnénk, akkor meg kell adjuk a teljes elérési utat.

Útvonal beállítása

Parancssor beállítása általánosságban:

export PATH=$PATH:/új/útvonal

A példa kedvéért a joska nevű felhasználó szeretné beállítani a saját könyvtárában (/home/joska) lévő „programok” nevű könyvtárat útvonalba. Ekkor parancssorban kiadjuk a következő parancsot:

export PATH=$PATH:/home/joska/programok

Ezek után a /home/joska/programok nevű mappában lévő program futtathatók bárhonnan.

Ez az útvonal így csak az aktuális konzolon lesz elérhető. Ha kilépünk, akkor már nem. Ha szeretnénk újra- belepés, indítás után is elérni akkor be kell másolnunk például a /home/joska/.bashrc fájl utolsó sorába. Ez után a következő belépés után az útvonalnak élnie kell. A .bashrc fájlt szerkeszthejtük így:

mcedit /home/joska/.bashrc

Vagy ha éppen a /home/joska könyvtárban állunk akkor csak röviden:

mcedit .bashrc

Parancssorból egyetlen paranccsal is megoldhatjuk a fájl végére írást:

echo "export PATH=$PATH:/home/joska/programok" >> /home/joska/.bashrc

Ha ezt használjuk, akkor vigyázzunk a kettő darab nagyobb-mint jelre. Ha csak egyet írunk, akkor felülírjuk az egész .bashrc fájlt. Ha biztosra akarunk menni akkor előbb készítsünk róla biztonsági másolatot:

cp /home/joska/.bashrc /home/joska/.bashrc_mentes

Gyakorlat

  • Az operációs rendszer hol tárolja a parancsok útvonalait?
  • Hogyan tudjuk megtekinteni az aktuális útvonalakat?
  • Milyen paranccsal állítom be az útvonalat?
  • Állítsuk be saját könyvtárunkban létrehozott prg nevű könyvtárban is keresse a parancsértelmező a parancsokat.

Környezet

A környezetről

Belépés után egy a rendszer egy környezetet biztosít számunkra. Biztosít egy parancsértelmezőt, a rendszerről változókban tárol számunkra információkat, de magunk is tárolhatunk információkat saját változókban. Biztosít számunkra egy saját könyvtárat

A rendszer felhasználói alapértelmezésként a /home könyvtárban vannak.

Biztosít számunkra néhány alapértelmezésként meglévő fájlt. Ezek rendre:

.bashrc
.profile

Környezeti változók

A rendelkezésre álló változókat „környezeti változóknak” hívjuk. A változók neveinek és értékeinek kiíratása a következő paranccsal történhet:

set

A kimenet ehhez hasonló lehet, a teljesség igénye nélkül:

BASH=/bin/bash
BASHOPTS=checkwinsize:cmdhist:expand_aliases:extglob:extquote:force_fignore:histappend:interactive_comments:progcomp:promptvars:sourcepath
BASH_ALIASES=()
BASH_ARGC=()
BASH_ARGV=()
BASH_CMDS=()
BASH_COMPLETION_COMPAT_DIR=/etc/bash_completion.d
BASH_LINENO=()
BASH_SOURCE=()
BASH_VERSINFO=([0]="4" [1]="2" [2]="45" [3]="1" [4]="release" [5]="i686-pc-linux-gnu")
BASH_VERSION='4.2.45(1)-release'
COLORTERM=mate-terminal
COLUMNS=80
DBUS_SESSION_BUS_ADDRESS=unix:abstract=/tmp/dbus-BIZkKgmiL9,guid=d390d6b4250fc89be357def452828ff8
DBUS_STARTER_ADDRESS=unix:abstract=/tmp/dbus-BIZkKgmiL9,guid=d390d6b4250fc89be357def452828ff8
DBUS_STARTER_BUS_TYPE=session
DEFAULTS_PATH=/usr/share/gconf/default.default.path
DESKTOP_SESSION=default
DIRSTACK=()
DISPLAY=:0
EUID=1000
GPG_AGENT_INFO=/tmp/keyring-kt96rN/gpg:0:1
GROUPS=()
HISTCONTROL=ignoreboth
HISTFILE=/home/andras/.bash_history
HISTFILESIZE=2000
HISTSIZE=1000
HOME=/home/andras
HOSTNAME=meteor
HOSTTYPE=i686
IFS=$' \t\n'
IM_CONFIG_PHASE=1
LANG=hu_HU.UTF-8
LIBGL_DRIVERS_PATH=/usr/lib/fglrx/dri:/usr/lib/i386-linux-gnu/dri:/usr/lib/dri
LINES=24
LOGNAME=andras

...
MACHTYPE=i686-pc-linux-gnu
MAILCHECK=60
MANDATORY_PATH=/usr/share/gconf/default.mandatory.path
MATE_DESKTOP_SESSION_ID=this-is-deprecated
MATE_KEYRING_CONTROL=/tmp/keyring-kt96rN
MDMSESSION=default
MDM_LANG=hu_HU.UTF-8
MDM_XSERVER_LOCATION=local
OPTERR=1
OPTIND=1
OSTYPE=linux-gnu
PATH=/home/andras/bin:/usr/local/sbin:/usr/local/bin:/usr/sbin:/usr/bin:/sbin:/bin:/usr/games:/usr/local/games
PIPESTATUS=([0]="0")
PPID=4056
PS1='\[\e]0;\u@\h: \w\a\]${debian_chroot:+($debian_chroot)}\u@\h:\w\$ '
PS2='> '
PS4='+ '
PWD=/home/andras
SESSION_MANAGER=local/meteor:@/tmp/.ICE-unix/2711,unix/meteor:/tmp/.ICE-unix/2711
SHELL=/bin/bash
SHELLOPTS=braceexpand:emacs:hashall:histexpand:history:interactive-comments:monitor
SHLVL=1
SSH_AGENT_PID=2796
SSH_AUTH_SOCK=/tmp/keyring-kt96rN/ssh
TERM=xterm
TEXTDOMAIN=im-config
TEXTDOMAINDIR=/usr/share/locale/
UID=1000
USER=andras
USERNAME=andras
WINDOWID=75507613
WINDOWPATH=8
XAUTHORITY=/home/andras/.Xauthority
XDG_CONFIG_DIRS=/etc/xdg/xdg-default:/etc/xdg

...

A history

A könyvtárunkban az első használat során létrejön egy állomány:

.bash_history

Ebben tárolódnak a használt parancsaink.

Parancssorban a le és fel billentyűkkel lapozhatjuk az eddig használt parancsokat.

Keresésre is lehetőség van. Ez akkor hasznos, ha már régen használtuk a parancsot, de nem szeretnénk végig beírni. Legyen a régen használt parancs például:

ssh -i ~/.ssh/janos_zold_rsa janos@zold.and

A kereséshez elsőként nyomjuk meg a <Ctrl> + <R> billentyűt. Ekkor a következő várakozási jel jelenik meg:

(reverse-i-search)`':

Írjuk be: ssh -i Írás közben a keresési eredmények rögtön megjelennek. Ha azt a parancsot látjuk, amelyet szeretnénk alkalmazni, csak nyomjuk meg a <Tab> billentyűt. A parancs ezek után várja, hogy az <Enter> billentyűvel végrehajtsuk.

A használt parancsokat a history nevű paranccsal is megjeleníthetjük. Egy idő után olyan sok parancs van, hogy túl fut a képernyőn. A more vagy a less szűrővel, tördelhetjük a képernyőt:

history | less

Gyakorlat

  • Mi a környezeti változó?
  • Mire való a set parancs?

Archiválás

Az archiválás nem egyenlő a tömörítéssel. Az archiválás azt jelenti több könyvtárat és/vagy fájlt egyetlen fájlba mozgatunk, vagyis egyetlen fájlként szeretnénk kezelni. Erre a tar parancs használható.

Archiválás

A konyvtar nevű könyvtár és tartalmát szeretnénk az fajlnev.tar állományba elhelyezni. A következő parancsot használhatjuk:

tar -cf fajlnev.tar konyvtar

A -cf tulajdonképpen két kapcsoló, egy -c és egy -f, de azok összevonhatók. A -c create szóból, az archív elkészítésre utal, a -f pedig a fájlra, vagyis utána adjuk meg a az archív fájl nevét.

Archív csomag kibontása

A -x kapcsolóval tudjuk kibontani, azaz eXtract:

tar -xf fajlnev.tar

Archiválás tömörítéssel

tar -czf archive.tar.gz konyvtar
  • A -c kapcsoló megmondja, hogy készíteni kell egy archivot.
  • A -z megmondja, hogy archivot tömöríteni is kell.
  • A -f után adjuk meg a kimeneti fájl nevét
    • A kimeneti fájl a példában a: archive.tar.gz
  • A „konyvtar”, amit archiválni és tömöríteni kell.

A példában a -c, -z és -f kapcsolókat halmoztuk: -czf

Halmozás nélkül az eredeti parancs:

tar -c -z -f archive.tar.gz konyvtar

A tömörített archive kibontása:

tar -xf archive.tar

eXtract [UK: ɪkˈstrækt] [US: ɪkˈstrækt] kibont

Tömörített archive kibontása:

tar -xzf archive.tar.gz

Használt kapcsolók

  • -c, --create
  • -f, --file fájlnév
  • -z, --gzip, --ungzip
  • -x, --extract, --get
  • -t, --list
  • -W, --verify

verify [UK: ˈverɪfaɪ] [US: ˈverəˌfaɪ] átvizsgál, bizonyít, ellenőriz

Gyakorlat

  • Hogyan bontunk ki egy archivot?
  • Hogyan bontjuk ki az tömörített archivot?

Tömörítés

A Linuxos tömörítő programokról

Linux alatt szinte minden tömörítő eljárás megvalósításra került. A következő lista a teljesség igénye nélkül tartalmaz tömörítő programokat:

  • xz
  • arc
  • gzip
  • bzip2
  • pbzip2
  • lrzip
  • lzip
  • p7zip
  • rzip (nagy fájlokhoz)
  • ncompress (csomag; parancs: compress)

További parancsokért nézzük meg a gzip kézikönyvét:

man gzip

További csomagokért nézzünk szét a csomagok között:

apt-cache search compress

Tömörítés

Tar fájl tömörítése:

gzip fajlnev.tar

Eredmény:

fajlnev.tar.gz

Kibontás

gunzip fajlnev.tar.gz

Eredmény:

fajlnev.tar

Az xz tömörítő

Mostanában népszerű a xz-utils csomagban található tömörítő program. Az LZMA2 algoritmust használja. Az xz tulajdonképpen a 7z lecsupaszított változatának is tekintik (A 7z bzip2, LZMA2 és LZMA eljárásokat kombinálja).

Tömörítés:

xz fajlnev.tar

Kapunk egy fájlt fajlnev.tar.xz nevű fájlt.

Kibontás:

unxz fajlnev.tar.xz

Az xz-utils telepítésével létrejön egy lzma nevű szimbolikus link is. Így használható ez is tömörítésre:

lzma fajlnev.tar

Ennek eredménye egy fajlnev.tar.lzma csomag. Néhány esetben ez jobb tömörítési arányt adhat mint az xz parancs.

zcat

A zcat tömörített fájlok tartalmát jeleníti meg.

zcat /var/log/user.log.2.gz

zless

A zcat tömörített fájlok tartalmát teszi lapozhatóvá.

zless /var/log/user.log.2.gz

zgrep

A zgrep tömörített fájlok tartalmát szűrhetővé teszi.

zgrep postfix /var/log/user.log.2.gz

Folyamatkezelés

A folyamatokról

A programról „program” néven beszélünk amíg az egy háttértárolón van. Ha elindítottuk a programot, akkor bekerül a memóriába, ekkor folyamatról beszélünk. A folyamat tehát egy futó program a memóriában, másként végrehajtás alatt lévő program. Angolul task vagy process néven találkozunk vele. Az átlagfelhasználó persze nem szokta ezeket neveket használni, egyszerűen csak programként beszél róla.

A folyamatok újabb folyamatokat indíthatnak. Amikor elindítunk egy parancsot, azt eleve egy parancsértelmező programban tesszük. A parancsértelmezőből indított folyamat szülője maga a parancsértelmező. Valójában minden folyamat visszavezethető a hierarchiában egy közös ősfolyamatra, ennek neve: „init”.

Folyamatok előállítása

A folyamat előállítása, tulajdonképpen egy program futtatása. Két eset lehetséges, a rendszer vagy tudja hol van az elindítani kívánt program, vagy mi magunk mondjuk meg hol találhatók azok. A következő lista azon könyvtárakat sorolja fel, ahol nagy valószínűséggel találunk indítható programokat:

  • /bin
  • /sbin
  • /usr/bin
  • /usr/sbin

Egyéb helyek:

  • /usr/games
  • /usr/local/bin
  • /usr/local/sbin

Szeretnénk például futtatni az ifconfig parancsot. Írjuk be:

/sbin/ifconfig

Vagy a dmesg parancs:

/bin/dmesg

Ha egy parancs útvonalban van, akkor nem kell megadnunk a teljes útvonalat. Elég az ifconfig, vagy a dmesg parancs kiadása.

Ha egy parancs az aktuális könyvtárban van, végigírhatjuk a teljes útvonalat, vagy a ”./„ karakterpárossal jelzem, hogy helyben keresendő a parancs.

A felhasználóknak szokás a saját könyvtárukban egy „bin” nevű könyvtár létrehozása, amelyben elhelyezhetik saját programjaikat, scriptjeiket. A joska felhasználó például ide rakja saját programjait:

/home/joska/bin/

A folyamatok száma a rendszerben korlátozott. A maximálisan létrehozható folyamatok száma alapértelmezésben: 32768. A rendszeredben a maximális értéket így derítheted ki:

cat /proc/sys/kernel/pid_max

Egy felhasználó azonban nem hozhat létre 32768 számot. A felhasználói limit lekérdezése:

ulimit -u

Folyamatok listázása

A folyamatok vagy angolosan processzek a ps parancs segítségével listázhatók. Paraméter nélkül használva csak az aktuális terminálról indított folyamatokról informál minket:

ps 
PID TTY          TIME CMD
8205 pts/2    00:00:00 bash
8215 pts/2    00:00:00 ps

Indítsunk három folyamatot, amelyet rögtön a háttérbe is teszünk:

nano &
mcedit &
yes > /dev/null &

A folyamataink megtekintése:

ps
  PID TTY          TIME CMD
 2975 pts/0    00:00:00 bash
22403 pts/0    00:00:00 nano
22407 pts/0    00:00:00 mcedit
22409 pts/0    00:02:59 yes
22411 pts/0    00:00:00 ps

Nézzük meg milyen állapotban vannak a háttérbe tett folyamatok (ps a):

...
22403 pts/2    T      9:58 nano
22407 pts/2    T      0:00 mcedit
22409 pts/2    R      0:00 yes
...

A harmadik oszlop mutatja a státuszokat.

Az R futó (runing), a T megállított (terminate, de lehet trace vagyis nyomkövetett. Láthatjuk, ahogy a nano és az mcedit programokat háttérbe tettük, azok megállított állapotba kerültek. A yes parancs viszont futó állapotba került. A yes parancs csak az y karaktert írja a képernyőre szünet nélkül. Mi persze ezt a /dev/null-ba irányítottuk. Amikor az ”&„ karakterrel háttérbe tesszük a folyamat nem áll meg.

Megnézhetjük az össze folyamatot a ps ax paranccsal:

ps ax

A kapcsolókat nem vezettük be kötőjellel.

Ezek után ehhez hasonló kimenetet láthatunk (részlet másolata):

PID TTY      STAT   TIME COMMAND
...
 4244 ?        S      0:01 /usr/sbin/apache2 -k start
 4245 ?        S      0:00 /usr/sbin/apache2 -k start
...
 8474 ?        S      0:01 [kworker/1:2]
 8509 ?        R      0:01 [kworker/1:1]
 8572 pts/2    R+     0:00 ps ax

A PID oszlop tartalmazza a folyamatazonosítókat (process identity) az első oszlopban.

A TTY oszlop azt mutatja, hogy a folyamat TeleTYpe-hoz van-e kötve. A szolgáltatást nyújtó démon programok nincsenek.

A STAT oszlop a folyamat állapotáról tájékoztat.

A TIME oszlop mutatja, hogy a processzor idejéből mennyit használ.

Az utolsó oszlopban (COMMAND) a futtatott parancs nevét látjuk kapcsolókkal együtt.

A -f kapcsoló a full szóból ered, használata teljes kiemenet ad:

ps ax -f

Az „f” alparancs viszont megmutatja a gyermek szülő kapcsolatokat:

ps axf

Például egy részlet:

 1366 ?        Ss     0:00 /usr/sbin/apache2 -k start
 2522 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2523 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2524 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2525 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start
 2526 ?        S      0:00  \_ /usr/sbin/apache2 -k start

A folyamatot indító felhasználók mutatása:

ps axu
STAT mező
R futó (runing) vagy futáskész (runable)
S alvó (sleeping) de megszakítható
D nem megszakíthatóan alvó (uninterruptible sleep) rendszerint IO
T megállított (job kontroll; stoped) vagy nyomkövetett (traced)
Z zombi (zombie) megállított, de elvesztette a szülőjét
W nincs rezidens lapja (érvénytelen a 2.6.xx kernelek óta
X halott (valószínűleg sosem látható)

A STAT mezőhöz járulékos jelzések adhatók a BSD szerinti formátumban. A man -L en ps kézikönyvben találunk róla infot:

< magas prioritás (más felhasználó nem tudja felülírni)
N alacsony prioritás (más felhasználó felülírhatja
L a lapok a memóriába vannak zárva (valós idő eléréséhez és IO tevékenységhez
s vezető munkamenet
l többszálas (CLONE_THREAD használata, az NPTL pthreads-hez hasonló tevékenység)
+ folyamat csoport az előtérben

Néhány példa:

ps -f
UID        PID  PPID  C STIME TTY          TIME CMD
andras   22290 22151  0 07:32 pts/5    00:00:00 bash
andras   23071 22290  0 11:40 pts/5    00:00:00 ps -f
  • UID felhasználó azonosító
  • PID folyamatazonosító
  • PPID szülőfolyamat azonosítója
  • C processzor kihasználtság
  • STIME indulási idő
  • TTY melyik teletájphoz van kötve
  • TIME felhalmozott processzoridő
  • CMD indító parancs

Egy paraméterek esetén, pl. -f:

  • USER A folyamat tulajdonosa
  • %CPU A CPU idő osztva a folyamat futási idejével.
  • %MEM A folyamat rezidens része a fizikai memóriában
  • VSZ Az egész folyamat virtuális-memória használata (KiB)
  • RSS A folyamat azon része, amely a fizikai memóriában van (KiB)
  • STAT Többkarakteres folyamatállapot
  • START A folyamat indulási ideje vagy dátuma
  • COMMAND parancs az összes argumentummal

Felhasználói oszlopok

ps -o pid,stat,cmd
  PID STAT CMD
 3823 Ss   bash
 4582 R+   ps -o pid,stat,cmd

Szülő folyamatok PID száma

A -ef kapcsolópárossal a folyamatok szüleinek PID-t is láthatjuk, ez a PPID.

Az oszlopok ekkor így néznek ki:

UID    PID   PPID  C  STIME  TTY  TIME     CMD
root   1     0     0  10:24  ?    00:00:01 /sbin/init
root   2     0     0  10:24  ?    00:00:00 [kthreadd]
root   3     2     0  10:24  ?    00:00:00 [ksoftirqd/0]
root   4     2     0  10:24  ?    00:00:00 [kworker/0:0]
root   5     2     0  10:24  ?    00:00:00 [kworker/0:0H]
...

Folyamatok leállítása

Folyamat leállítása mindenképpen

kill -9 PIDSZÁM

A PIDSZÁMOT a „ps ax” parancs kimenetéből nézhetjük ki. Ha leállítandó program azonosítója 4852, akkor így állítjuk le:

kill -9 4852

A Linuxos rendszerben a folyamatok jelzésekkel kommunikálnak egymással. A használható jelzéseket kilistázhatod a következő paranccsal:

kill -l

További információkat olvashatsz a jelzésekről a man7 signal kézikönyvből.

Egy folyamat egyes jelzéseket figyelmen kívül hagyhat, másokat kötelezően figyelembe kell vennie. Egyes jelzéshez tartozik alapértelmezett művelet, egyesekhez nem.

Az alábbi táblázatban 31 jelzést látunk. Ezek az első Bell Laboratórium létrehozott Unixból származnak. A POSIX szabvány alapján, további jelzésekkel egészült ki a jelzések listája, 34-től 64-ig.

man 7 signal kézikönyv alapján:

Jel Azonosító Tevékenység Leírás
HUP 1 Term A kontroll terminál megszűnt (A felhasználó kilépett)
vagy démon esetén újra kell olvasni a konfigurációs fájlokat
INT 2 Term Megszakítás a billentyűzetről (Ctrl + C)
QUIT 3 Core Kilépés a billentyűzetről
ILL 4 Core Illegális utasítás
ABRT 6 Core Leállítási jelzés az abort(3) függvénytől
FPE 8 Core Lebegőpontos kivétel
KILL 9 Term Semlegesítő jel
SEGV 11 Core Érvénytelen memóriahivatkozás
PIPE 13 Term Eltört cső (pájp): írás vagy olvasás nem létező csőbe
ALRM 14 Term Időzítőjel az alarm(2)-től
TERM 15 Term Megszakításjel
USR1 30,10,16 Term Felhasználó által definiált jelzés 1
USR2 31,12,17 Term Felhasználó által definiált jelzés 2
CHLD 20,17,18 Ign A gyermek leállt vagy megszakadt
CONT 19,18,25 Cont Folytatás, ha meg lett állítva
STOP 17,19,23 Stop A folyamat megállítása
TSTP 18,20,24 Stop Megálljt gépeltek egy tty eszközön
TTIN 21,21,26 Stop tty bevitel egy háttérfolyamat számára
TTOU 22,22,27 Stop tty kivitel egy háttérfolyamat számára
  • Termi - megállítja a folyamatot
  • Core - megállítja a folyamatot, majd a kidumpolja a core adatokat
  • Stop - megállítja a folyamatot
  • Cont - folytatja a folyamatot, ha az meg volt állítva
  • Ign - elutasítja a folyamatot

A kill paranccsal lekérdezhetjük egy jelzés száma alapján a nevét. Például:

kill -l 1

Démon folyamat újraindítása:

killall -HUP pidszám

Egy 0 számú szignállal azt is megvizsgálhatjuk, hogy egy folyamat fut vagy nem fut.

Olvasnivalók: man signal, man 7 signal

Több folyamat egyetlen terminálban

Folyamat leállítása

A folyamatokat leállíthatjuk a Ctrl+Z billentyűkombinációval.

Indítsuk el a nano nevű szövegszerkesztő programot:

nano

Az indítás után a Ctrl+Z billentyűkombinációval tegyük háttérbe. Most indítsunk egy másik nano nevű programot, tegyük ezt is háttérbe a Ctrl+Z billentyűkkel. Indítsunk egy vi nevű szövegszerkesztőt. Tegyük a Ctrl+Z-vel háttérbe. Most indítsunk egy mutt nevű levelező programot. Tegyük háttérbe ezt is.

Ezek után nézzük meg a háttérbe tett folyamatokat a „jobs” paranccsal:

jobs

Az eredmény ehhez hasonló:

[1]   Megállítva              nano
[2]   Megállítva              nano
[3]-  Megállítva              vi
[4]+  Megálíltva              mutt

A megállított nano, vi és mutt programot látjuk. Mindegyik kapott egy sorszámot. A sorszámokat használhatjuk annak jelzésére, hogy melyiket szeretnénk előtérbe hozni.

Előtérbe az „fg” paranccsal hozhatjuk a folyamatokat. Ha csak önmagában adom ki az „fg” parancsot, akkor az utolsót, esetünkben a mutt nevű folyamatot hozza vissza. Az „fg” parancsnak azonban paraméterként megadhatok egy sorszámot is. Például a második nano program visszahívása:

fg 2

Egy folyamat persze már indításkor is háttérbe tehető:

yes > /dev/null &

Ha az fg parancsnak nem adunk meg paramétert, akkor a legkisebb azonosító számú programot fogja előtérbe hozni.

Gyakorlás

A yes parancs folyamatosan a képernyőre írja a paraméterként megadott szöveget, és a coreutils csomagban található. Ha nem adunk meg paramétert akkor az y betűt írja. Használhatjuk tesztekhez. Például irányítsuk a y betűk sorozatát a /dev/null állományba:

yes > /dev/null

Így kapunk egy programot, amely folyamatosan a fut. A termináltól úgy tudom elszakítani, hogy a tanult módon háttérbe helyezem:

Ctrl + Z

Vagy már indításkor is a háttérbe helyezhetjük:

yes > /dev/null &

Az elindított folyamatok számát ellenőrizzük, majd hozzuk előtérbe azokat és szakítsuk meg. Megszakítás a következő billentyűkombinációval:

Ctrl + C

Folyamatok fastruktúrában

A használható parancs:

pstree

Csak a jozsi felhasználó folyamatainak megjelenítése:

pstree joszi

A pstree kimenete átadható a less parancsnak lapozás céljából:

pstree | less

Vagy:

pstree joszi | less

A példa kedvéért indítsunk két folyamatot, amit leállítunk. Feltételezzük, hogy a felhasználónevünk „tibi”. A teendők a következők:

nano <Ctrl>+<Z>
nano <Ctrl>+<Z>
pstree -c tibi

Lehetséges kimenet (ha tibi csak egyszer lépett, és csak ezeket a programokat futtatja egy teletájpról):

bash─┬─nano
     └─nano

top

Folyamatok valós idejű figyelése

Kilépés:

q

A h billentyűvel lekérdezhetjük a használható billentyűket:

h
Z,B Globálisan: a 'Z' a színtérképek cseréje; 'B' félkövér tiltása/engedése
l,t,m Összefoglalók: 'l' terhelési átlagok; 't' folyamat/CPU statisztika; 'm' memóriainformációk
1,I SMP nézet: '1' egyszerű/kifejtett; 'I' Irix/Solaris mód
f,o Mezők/Oszlopok: 'f' hozzáad vagy töröl; 'o' a megjelenés sorrendje
F vagy O A kiválasztott mező rendezése
<,> A mező mozgatása: '<' a következő oszlop balra; '>' a következő oszlop jobbra
R,H Kulcs: 'R' normál/fordított rendezés; 'H' szálak mutatása
c,i,S Kulcs: 'c' cmd name/line; 'i' üres folyamatok; 'S' növekvő idő
x,y Kiemelő kulcsok: 'x' rendezett mezők; 'y' futó folyamatok
z,b Kulcs: 'z' színes/mono; 'b' félkövér/fordít (csak 'x' vagy 'y' esetén)
u Csak a felhasználók folyamatai
n vagy # Maximálisan mutatott folyamatok száma
k,r Folyamatok kezelése: 'k' kill; 'r' prioritás (renice)
d vagy s Frissítési időköz beállítása
W Beállítások fájlba írása
q Kilépés

fuser

Használt fájl vagy könyvtár

A folyamatok által használt fájlokat és socketeket az fuser paranccsal tudjuk vizsgálni.

Szeretnénk látni azoknak a folyamatoknak a PID-jét, amelyeket az aktuális felhasználó használ:

fuser .

A kimenet:

.:                   21384c

A példában szereplő PID szám végén van egy „c” karakter. Ez a hozzáférés típusát mondja meg számunkra. Lássuk milyen típusok vannak még:

c az aktuális könyvtár
e végrehajtható állomány
f nyitott fájl
F írásra megnyitott fájl
r root könyvtár
m memóriába mapolt fájl vagy osztott könyvtár

A részletek megmutatásához írjuk be a -v kapcsolót:

fuser -v .

A kimenet:

                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
.:                   joska     21384 ..c.. bash

Használt port

Melyik program használt egy adott portot?

Vizsgáljuk meg rootként a 80-as portot:

fuser -v -n tcp 80

A kimenet:

                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
80/tcp:              root       1416 F.... apache2
                     www-data   1539 F.... apache2
                     www-data   1540 F.... apache2
                     www-data   1541 F.... apache2
                     www-data   1542 F.... apache2
                     www-data   1543 F.... apache2
                     www-data   2856 F.... apache2
                     www-data   2909 F.... apache2
                     www-data   2925 F.... apache2
                     www-data   2926 F.... apache2

Porthasználat példa 2

fuser -v -n tcp 12345
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
12345/tcp:           andras     3097 F.... server

Csatolt könyvtár

A mount paranccsal felcsatolt /mnt/valami könyvtárat valami foglalja. A következő parancs leállítja ezt a programot:

fuser -vmk /mnt/valami

Futtatható program

./fuser
fuser -v server 

Eredmény:

                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3097 ...e. server

Socket

fuser -v /var/run/mysqld/mysqld.sock 

Eredmény:

                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
/var/run/mysqld/mysqld.sock:
                     mysql      1905 F.... mysqld

Program folyamatának kilővése

fuser -v -k server
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3097 ...e. server

Ha program terminálhoz van kötve, akkor a következőt láthatjuk:

./server
Kilőve

Folyamat kilővése interaktív módon

fuser -v -i -k server
                     FELHASZNÁLÓ  PID HOZZÁFÉRÉS PARANCS
server:              andras     3199 ...e. server
Kilövi a(z) 3199 folyamatot? (i/N) 
fuser -v -i -k ./

Eredmény:

./:                            FELHASZNÁLÓ    PID    HOZZÁFÉRÉS  PARANCS
                               joska          1231   ..c..       bash
                               joska          1327   ..c..       nano
                               joska          1343   ..c..       mcedit
                               joska          1345   ..c..       yes
Kilövi a(z)  1282 folyamatot? (i/N) n
Kilövi a(z)  1327 folyamatot? (i/N) i
Kilövi a(z)  1343 folyamatot? (i/N) i
Kilövi a(z)  1345 folyamatot? (i/N) i
[1]   Kilőve                  nano
[2]   Kilőve                  mcedit
[3]   Kilőve                  yes

pgrep és pkill

A pgrep és pkill parancsok segítségével a folyamatlistát tudjuk megszűrni minta alapján. A mintában használhatók helyettesítő karakterek is, a man 7 regex alapján.

A rendszerben több felhasználó is indíthatott nano szövegszerkesztőt. Mi most a joska nevű felhasználó által indított nano folyamat PID számára vagyunk kíváncsiak:

pgrep -u joska nano

Szeretnénk leállítani mindenáron a joska által indított nano folyamatokat:

pkill -9 -u joska nano

A pgrep és a pkill persze igazán akkor hasznos, ha mintákat is használunk.

A felhasználókat megadhatjuk a UID alapján is. A root felhasználó folyamatai:

pgrep -lu 0

pidof

A pidof segítségével folyamatok azonosítóját deríthetjük ki. Indítsunk egy nano programot, majd tegyük a Ctrl+Z-vel háttérbe. Majd futtassuk a következő parancsot:

pidof nano

A parancs az összes nano folyamat PID számát kiírja. Lehetséges kimenet:

3745 3694 3693

pmap

Folyamatok memóriatérképének riportja.

$ ps -p 5350 -o stat

Gyakorlat

  • Hogyan tudjuk listázni a rendszer összes folyamatát?
  • Hogyan tudjuk megjeleníteni a folyamatokat valós időben?
  • Milyen jelzést kell küldeni egy folyamatnak, hogy biztosan leálljon?

Szűrők

A szűrőkről általában

A szűrők a bemenetükre került adatokkal csinálnak valamit, majd a kimenetre küldik.

cat

A cat az egyetlen szűrő, amely a bemenetre érkező adatokkal semmit nem csinál. Változatlanul írja azokat a képernyőre. Mégis ez a parancs – mint azt feljebb láttuk, amellyel a legtöbb dolgot tehetjük. Ezek:

  • állomány tartalmának megjelenítése
  • állomány létrehozása
  • állományok összemásolása
  • állományok másolása
  • állományhoz fűzés

Állomány létrehozása:

cat > dolgozok.txt

Állomány tartalma:

cat dolgozok.txt

Állományok összemásolása:

cat fajl1 fajl2 fajl3 > egyfajl.txt

Állományok másolása:

cat < eredeti > masolat

A fájl végéhez fűzünk:

cat >> dolgozok.txt
Szabó Gábor 830000
[Ctrl]+[D]

A fájl végéhez fűzők:

cat >> dolgozok.txt <<VEGE
Nagy József 800000
Kis Béla 570000
Jég Lajos 750000
VEGE

cat összefoglalva

Állományok létrehozása
cat > filenev.txt
tartalom
...
<Ctrl>+<D>
Állomány tartalmának megtekintése
cat < filenev

vagy

cat filenev
Állományok másolása
cat < filenev > filenev2
Állományok összemásolása
cat file1 file2 file3 > file4

colrm

A bemenetre érkező sorokból bizonyos oszlopok törlése

Szintaxis:

colrm [startoszlop [ végoszlop ]]

A példa kedvéért adott az alábbi tabulátorral tagolt állomány a következő tartalommal:

tanulok.txt
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4

Szeretnénk a nevek oszlopait eltüntetni.

Megoldás:

cat tanulok | colrm 9 24

Eredmény:

cel.txt
001	85	5
002	40	3
003	56	3 
004	78	4

Nagyobb példafájl:

tanulok.txt
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4
005	Kis István	72	4
006	Nagy Béla	70	4
007	Fehér Tamás	28	1
008	Kékes Imre	45	4
009	Per Béla	78	4
010	Zöld Elek	78	4
011	Piros Gábor	23	1
012	Fék Lajos	28	4
013	Elmúlt Tibor	78	4
014	Leendő Tamás	28	4
015	Pék Gergő	78	4
016	Rob Sándor	18	1
017	Kékedi Imre	70	4
018	Nagy Lajos	85	4

Egyéb használat

ifconfig eth0 | colrm 1 10
cat /var/log/syslog | colrm 1 16 | colrm 30
cat /var/log/auth.log.1 | colrm 70

Utóbbi példában ha szimplán az állomány tartalmát listázom, azok kilógnak a következő sorban. A célom, hogy átláthatóbb sorokat szeretnék, de jelenleg csaka sorok elejére vagyok kíváncsi.

cut

Csak bizonyos oszlopokat szeretnénk megjeleníteni.

Szintaxis:

cut [opció] … [fájl] ...

Szóközökkel tagolt sorok

Adott az alábbi szóközökkel tagolt állomány:

tanulok2.txt
001 Alex Brown        85    5
002 Dan Igor          40    3
003 Barton Flex       56    3
004 Rock Brain        78    4

Megoldás:

cat tanulok2.txt | cut -c4-22

Az eredmény:

 Alex Brown        
 Dan Igor          
 Barton Flex       
 Rock Brain 

Tabulátorral tagolt sorok

tanulok.txt
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4

Megoldás:

cut -f2 <  tanulok.txt

A futtatás eredménye:

cut -f2 < tanulok.txt 
Alex Brown
Dan Igor
Barton Flex
Rock Brain

Kettősponttal tagolt

tanulok3.txt
001:Alex Brown:85:5
002:Dan Igor:40:3
003:Barton Flex:56:3
004:Rock Brain:78:4

Megoldás:

cut -f2 -d : tanulok3.txt

A -d kapcsoló után szóközzel vagy a nélkül megadjuk az elválasztójelet. A -d kapcsolóval szinte bármit megadhatunk szeparátornak.

Eredmény:

cut -f2 -d: tanulok3.txt 
Alex Brown
Dan Igor
Barton Flex
Rock Brain

Egyszerre több oszlop megjelenítése

cut -f 2,3,7 -d : tanulok3.txt

Eredmény:

cut -f 2,3,4 -d: tanulok3.txt 
Alex Brown:85:5
Dan Igor:40:3
Barton Flex:56:3
Rock Brain:78:4

mcrypt

A következő parancsok használatához szükséges az mcrypt nevű csomag telepítése. A telepítéshez lásd a csomagkezelés részt a „Rendszer” fejezetben.

Titkosítás

Adott az alábbi állomány a következő tartalommal:

nyilt.txt
Holnap este érkezem.

Szeretnénk titkosítani az állományt.

Titkosítás:

mcrypt nyilt.txt

A futtatás eredménye:

mcrypt nyilt.txt 
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 
 
File nyilt.txt was encrypted.

A parancs bekért egy jelszót kétszer, majd létrehozza a következő állományt:

nyilt.txt.nc

A nyilt.txt.nc szöveg tartalmát ha megnézzük olvashatatlan szöveg lesz. Így már elküldhetjük a titkos üzenetet. Ezek után az üzenet vevőjének vissza kell kódolni az üzenetet.

Dekódolás

A visszafejtés a következő paranccsal lehetséges:

mdecrypt nyilt.txt.nc

A futtatás eredménye:

mdecrypt nyilt.txt.nc 
Enter passphrase: 
File nyilt.txt.nc was decrypted.

A parancs bekéri a jelszót, majd elkészíti a nyilt.txt.nc állományt visszakódolva a nyilt.txt nevű fájlt.

crypt parancs

A crypt parancsot a mcrypt csomag valósítja meg. Régi unixból ismert parancs, amely a stdin-ről várja a bemenetet, és a stdout-ra ír.

crypt < nyilt.txt > titkos.txt 
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).
 
Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 
 
Stdin was encrypted.

Persze ebben a formában is használahtó:

crypt > titkos.nc
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).
 
Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 
 
Holnap este érkezem.
Stdin was encrypted.

Visszafele ugyanígy:

crypt < titkos.nc 
Unix crypt(1) emulation program using mcrypt(1).
 
Use crypt -h for more help.
Enter the passphrase (maximum of 512 characters)
Please use a combination of upper and lower case letters and numbers.
Enter passphrase: 
Enter passphrase: 
 
Holnap este érkezem.
Stdin was encrypted.

grep

Adott mintát tartalmazó sorok megjelenítése

Szintaxisa:

grep  [ kapcsolók ]  minta    [ fájl ... ]

Adott az alábbi belépési napló:

belepesinaplo.txt
2005.10.25 18:30 alex 196.145.43.3
2005.10.26 18:30 joe 216.45.3.2
2005.10.26 18:44 richard 196.145.43.3
2005.10.28 22:31 joe 196.145.43.3
2005.10.29 18:00 alex 196.145.43.3

A futtatás eredménye:

grep alex belepesinaplo.txt
 
2005.10.25 18:30 alex 196.145.43.3
2005.10.29 18:00 alex 196.145.43.3

A grep -v azokat jeleníti meg, amelyek nem tartalmazzák a sorokat.

grep -v alex belepesinaplo.txt
2005.10.26 18:30 joe 216.45.3.2
2005.10.26 18:44 richard 196.145.43.3
2005.10.28 22:31 joe 196.145.43.3

Az alábbi naplóállomány a következő mezőket tartalmazza:

dátum idő felhasználónév ipcím letöltött adatmennyiség
naplo.log
2005.12.25 18:30 alex 196.145.43.3 1960 bytes
2005.12.26 18:30 joe 216.45.3.2 1512 bytes
2005.12.26 18:44 richard 196.145.43.3 2005 bytes
2005.12.28 22:31 joe 196.145.43.3 2006 bytes
2005.12.29 18:00 alex 196.145.43.3 2050 bytes
2006.01.02 08:25 joe 195.166.29.5 2008 bytes
2006.01.02 12:20 alex 195.165.1.1 2005 bytes

Feladatunk, hogy listázzuk a 2006-os eseményeket. Ha most a fentebb tárgyalt módon csak ennyit írunk:

grep 2006 naplo.log

úgy azok a sorok is megjelennek ahol a letöltött byte-ok száma 2006. Ezért ez nekünk nem jó. Jeleznünk kell, hogy csak azokat a sorokat szeretnénk megjeleníteni, ahol a 2006 a sor elején szerepel. Ehhez a ^ karaktert használjuk:

grep ^2006 naplo.log

Fájlnevek megjelenítése tartalom alapján: Például keressük az aktuális könyvtárban, az összes fájl között, azokat a fájlokat, amelyek tartalmazzák a VGA szót, megjeleníteni azonban csak a fájlneveket szeretnénk:

grep -l VGA *

A karakterosztályok használata

naplo.log
2005.12.25 18:30 alex 196.145.43.3 1960 bytes
2005.12.26 18:30 joe 216.45.3.2 1512 bytes
2005.12.26 18:44 richard 196.145.43.3 2005 bytes
2005.12.28 22:31 joe 196.145.43.3 2006 bytes
2005.12.29 18:00 alex 196.145.43.3 2050 bytes
2006.01.02 08:25 joe 195.166.29.5 2008 bytes
2006.01.02 12:20 alex 195.165.1.1 2005 bytes
2006.01.03 07:02 mari 195.165.2.45 2007 bytes

A fenti állományban azokat a sorokat keressük, ahol a letöltés 2005, 2006, 2007 vagy 2008 van.

grep "200[5678] bytes" naplo.log

A negyedik karakter csak a szögletes zárójelben ”[ ]„ megadott négy karakter egyikére illeszkedik. Az 5,6,7 vagy 8-as karakterek valamelyikére. A szám után kötelezően egy szóköznek, majd utána bytes karakterek megköveteltek.

A szögletes zárójel lehetővé teszi intervallumok megadását [5-8]:

grep "200[5-8] bytes" naplo.log

Az intervallumok megadására használhatók betűk is:

[a-z] 

Az előbbi minta például az angol ábécé összes kisbetűjére illeszkedik. A nagybetűk:

[A-Z]

Természetesen megadhatók kisebb intervallumok is:

[c-k]

Üres sorok törlése

grep -v "^$" filename
grep . filename
grep -v '^[[:space:]]*$' filename

Hashmárk jeles sorok kihagyása

grep -v '\#' filename

Fájlok keresése tartalom alapján

grep -H -r “Rewrite” /etc/apache2/
man -L en grep

grep gyakorlat

Adott az alábbi naplóállomány részlet (/var/log/syslog):

Feb 21 18:32:12 server postfix: Connection, 
Feb 21 18:32:12 server postfix: LOGIN, user=test@server.hu, 
Feb 21 18:32:46 server postix: LOGOUT, user=test@server.hu
Feb 21 18:32:12 server pop3d: Connection, 
Feb 21 18:32:12 server pop3d: LOGIN, user=test@server.hu, 
Feb 21 18:32:46 server pop3d: LOGOUT, user=test@server.hu

Csak a pop3d-t tartalmazhó sorokat szeretnék megjeleníteni.

grep pop3d /var/log/syslog

Adott egy konfigurációs állomány (dspam.conf) ami tele van megjegyzésekkel. Szeretném kiszűrni a megjegyzés sorokat és csak a beállításokat szeretném:

#
# DSPAM Home: Specifies the base directory to be used for DSPAM storage
#
Home /var/spool/dspam

Ekkor:

grep '^[^#]' dspam.conf

Fájl keresése tartalom alapján

grep -lir "keresett szöveg" /utvonal/konyvtar

egrep

Nem egyezik meg a grep -E használatával, mert annál több reguláris kifejezést ismer ha ezt használjuk.

Ehhez hasonló reguláris kifejezések is használhatók:

+,?, | és ()

fgrep

Fix vagy fast grep rövidítése. Megegyezik a grep -F használatával

paste

Adatoszlopok összemásolása

Állományok oszlopainak összemásolása egy fájlba, egymás mellé

Szintaxis:

paste   [ kapcsolók ... ]  [ fájl ... ]

Van 4 darab fájl:

  • sroszam
  • nev
  • szuletesnap
  • telefonszam
sorszam
001
002
003
nev
Alex
Brown
Joe
szuletesnap
1985.07.11
1987.01.12
1999.12.22
telefonszam
(1) 335-3345
(37) 332-328
(48) 183-981

Szeretnénk egyetlen fájlban egymás mellé összemásolni.

Megoldás:

paste sorszam nev szuletesnap telefon  > info.txt

Eredmény:

info.txt
001 	Alex	1987.07.11	(1)335-3345
002 	Brown	1987.01.12	(37) 332-328
003 	Joe	1999.12.22	(48) 143-981

Tagolás szóközökkel

Megoldása

paste -d ' ' sorszam nev szuletesnap telefon  > info

Eredmény:

info
001 Alex 1987.07.11 (1)335-3345
002 Brown 1987.01.12	(37) 332-328
003 Joe 1999.12.22 (48) 143-981

Tagoláshoz persze bármit megadhatunk pl.:

  -d ':'

Táblázat oszlopainak cseréje

Adott egy dolgozok nevű állomány, amiben oszlopokban szeretnénk megcserélni.

dolgozok
Név	Fizetés	Beosztás
Alex	130000	festő
Brown	150000	asztalos
Joe	170000	villanyszerelő

Megoldás:

cut -f1 dolgozok  >  nev
cut -f2 dolgozok >  fizetes
cut -f3 dolgozok >  beosztas
 
paste nev beosztas fizetes >  dolgozok2
 
more dolgozok2
 
rm nev beosztas fizetes

sort

A bemenetre érkező adatokat rendezi.

A sort parancsot Adatok rendezése és összemásolása

Ha a bemenet egy másik programtól jön csővezetéken:

cat filenev.txt | sort

Ha a program bemenete egy állomány:

sort < filenev.txt

Ha szeretnénk, hogy a magyar nyelvnek megfelelően rendezzen, vagyis az „a” betűk előbb szerepeljenek mint például az „á” betűk, akkor használjuk a -d kapcsolót:

cat fajlnev.txt | sort -d

Fordított rendezés

sort -r nevek.txt
sort --reverse nevek.txt

Kimeneti fájl megadása

sort -o ujfajl.txt  nevek.txt

Átirányítással:

sort nevek.txt > ujfajl.txt

Ha így használjuk:

sort nevek.txt > nevek.txt

A nevek.txt tartalma elveszett, mert a kimeneti fájl előkészítése megtörténik annak olvasása előtt.

Itt lehet ugyanaz a név:

sort -o nevek.txt  nevek.txt

Egy fájlba

sort nevek1 nevek2 nevek3 > osszes

Egy fájlba rendezi a 3 fájl tartalmát

A gyümölcs fájl tartalma:

gyumolcs.txt
korte
alma
szilva
barack

Eredmény:

sort gyumolcs.txt
alma
barack
korte
szilva

Rendezés adott mező szerint

gy.txt
1 körte
2 alma
3 szilva

Második oszlop szerint szeretnénk rendezni:

sort -k +2 < gy.txt

-k oszlopszám

rev

Egy sort megfordít

A rev parancsot karakterek sorrendjének megfordítása használjuk.

Szintaxis:

rev [fájl …]

A bemenet lehet a STDIN is.

Legszemléletesebben egy egyszerű állományon láthatjuk a működését. Az adat.txt állomány tartalma legyen a következő:

adat.txt
12345
abcde
AxAxA

Futtatás:

rev adat.txt
54321
edcba
AxAxA

spell

A spell egy helyesírás ellenőrző program. A unixos rendszerekből származik. A spell csomag telepítése után használható.

A spell a paraméterként megadott állományból kiírja azokat a szavakat amiket helytelennek tart.

Magyar helyesírásh ell.-hez: ihungarian csomag kell telepítve legyen.

(magyar környezeteben ékezet gondok)

helyesen helytelenül
barack barck
szilva szilve
körte körite
alma alme
helyes helytelen
peach peac
plum plem
pear peare
apple aple

Gyakorlás

Adott a következő fájl:

gy.txt
barcak
szilve
eper
körte
alme

A harmadik szó helyes, a többit helytelen.

Végrehajtás:

spell gy.txt

A parancs az eper szó kivételével kiír minden sort.

ispell használata

A hunspell csomag használata esetén rávehetjük annak használatára is:

spell -i /usr/bin/ispell gy.txt

hunspell használata

A hunspell csomag használata esetén rávehetjük annak használatára is:

spell -i /usr/bin/hunspell gy.txt

ispell

Ez egy interaktív helyesírás ellenőrző program.

Indítás:

ispell gy.txt

Az indítás után a program kiírja a hibás szót, majd lehetőségeket kínál a változtatásra. Számokkal adhatjuk meg, mire szeretnénk javítani. Ha ez nem egyezik az általunk kívánt lehetőséggel, akkor az r lenyomása után mást is beírhatunk. A program minden lehetőséget kiír a képernyő alján.

 barcak              File: gy.txt
 
 
barcak
 
 0: barack
 1: barnak
 2: bar�ak
 
 
 
 
 
 
 
[SP] <number> R)epl A)ccept I)nsert L)ookup U)ncap Q)uit e(X)it or ? for help

Hátránya, hogy nem ismeri az UTF-8 kódolásul ékezeteseket.

aspell

Interaktív helyesírás ellenőrző program. UTF-8-as környezetben kezeli az ékezetes karaktereket. Felülete hasonlít az ispell programhoz.

Használatához telepíteni kell a aspell csomagot, a magyar helyesírás ellenőrzéshez pedig a aspell-hu csomagot.

Adott a következő állomány:

gy.txt
Szeretem a gyümölcsöket. Kedvenceim az alme, körti, szilve és a barakc.
aspell check gy.txt
barck
szilva
körite
alme





                                                                                
1) barack                               4) barik
2) Barcs                                5) barok
3) Barok                                6) barék


i) Ignore                               I) Ignore all
r) Replace                              R) Replace all
a) Add                                  l) Add Lower
b) Abort                                x) Exit
                                                                                
? 

hunspell

Adott a következő állomány:

gy.txt
Szeretem a gyümölcsöket. Kedvenceim az alme, körti, szilve és a barakc.

Ellenőrzés:

hunspell gy.txt

Felülete:

        barck           File: gy.txt




barck

 0: barack
 1: barok
 2: barik
 3: barék
 4: barcsik
 5: Barcs
 6: barcsi
 7: barchesz







[SPACE] R)epl A)ccept I)nsert U)ncap S)tem Q)uit e(X)it or ? for help

Előnyök:

tr

Kiválasztott karakterek cseréje.

tr [kapcsolók] … készlet1 [készlet2]

Adatokat olvas a stdin-ről készlet1-beli előfordulását keresi, ha talál lecseréli a készlet2-beli párjával.

Kis a nagy A lesz:

tr a A < regifajl > ujfajl

Kis a,b,c nagy A,B,C lesz:

tr abc ABC < regifajl > ujfajl

Minden nagybetű kicsi lesz:

tr A-Z a-z < regifajl > ujfajl

Ékezetlenítés

tr éáóö eaoo < ekezetes > ekezetlen

Az ékezetlenítés UTF-8-as környezetben nem jó működik. Helyette ajánlott a sed parancs használata.

uniq

Az ismétlődő sorokat csak egyszer jeleníti meg.

Rendezett, Ismétlődő sorok törlése

uniq [kapcsoló] ... [bemenet [kimenet]]

Így nem működik!

adat
alma
körte
alma
barack
szilva
körte
uniq adat
alma
körte
alma
barack
szilva
körte

Így helyes!

adat
alma
körte
alma
barack
szilva
körte
sort adat | uniq
alma
barack
körte
szilva

wc

Sorok megszámolása

Sorok, szavak és karakterek számolása

Szintaxis:

wc [kapcsoló] ... [fájl] ...

Adott egy állomány:

adat
alma
körte
barack
szilva

Végrehajtás:

wc adat
 4 4 25

Amit kaptunk:

  • 4 sor
  • 4 szó
  • 25 byte

Gyakori használat.

wc -l

Csak sorok számolása

nl

Sorszámozás

A sorokat sorszámozza

A számok a sor elé kerülnek

Példa a használatra:

nl -n rz -w3 -s:
  • (-n) jobbra zárt, előnullázva
  • (-w3) számjegyek száma
  • (-s:) szeparátor

Eredmény:

001:adat1:adat2

tac

A bemenetet megfordítja, az utolsó sortól írja ki.

eredeti.txt
alma     	40 db
körte	 	53 db
barack		25 db
szilva		27 db
uj.txt
szilva		27 db
barack		25 db
körte		53 db
alma		40 db

expand

tabulátorok szóközökre cserélése

tanulok_tab.txt
001	Alex Brown	85	5
002	Dan Igor	40	3
003	Barton Flex	56	3
004	Rock Brain	78	4

Végrehajtás:

expand tanulok_tab.txt > tanulok_szokoz.txt

unexpand

Szóközök tabulátorra cserélése.

Adott a következő állomány szóközökkel tagolva:

tanulok_szokoz.txt
001     Alex Brown      85      5
002     Dan Igor        40      3
003     Barton Flex     56      3
004     Rock Brain      78      4

Végrehajtás:

unexpand -a tanulok_szokoz.txt > tanulok_tab.txt
  • (-a) Ne csak a bevezető szóközöket és tabulátorokat, hanem az összeset alakítsa át tab karakterekké.

join

Összefűzés

Minden egyes azonos összekapcsolási mezővel rendelkező bementi sorpárhoz kiír egy sort a szabványos kimenetre.

nev
1 János
2 Ferenc
3 István
4 Kati
szul
1 1981
4 1934
2 1945
3 1967

Végrehajtás:

join nev szul
1 János 1981
2 Ferenc 1934
3 István 1945
4 Kati 1967

Az állományok tartalmazhatnak üres sorokat. De ha nincs rendezve, akkor nem mindig jó az eredmény.

fold

sorok tördelése a megadott mezőszámmal:

fold -w 70 file.txt

Tegyük fel, hogy kaptam egy e-mailt, amelyben egy szöveges fájl van, de a levelet úgy írták, hogy nem törtek sort a képernyő jobb szélre érve, ezért a mi olvasó programunkban kilóg a képernyőről.

level.txt
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Etiam condimentum blandit sapien non volutpat. Vivamus posuere massa euismod libero varius et mollis velit aliquam. Donec ultrices placerat consequat. Phasellus sit amet est non lorem vestibulum placerat iaculis vitae justo. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Vivamus bibendum feugiat eleifend. Duis tincidunt tempus eros, ac laoreet magna suscipit eu. Praesent quis facilisis lacus. Quisque imperdiet egestas lectus dapibus iaculis. Morbi egestas nulla eu magna sagittis vitae eleifend lacus sodales. Nullam vel nunc nisl. Vestibulum eget sapien eros. Donec ac pellentesque odio. In hac habitasse platea dictumst.

(Ezt az állományt letöltheted így is:)

curl http://szit.hu/wiki/download/level.txt > level.txt

Ekkor tördelhetjük az az állományt a fenti mint alapján:

fold -w 70 level.txt

expr

Kifejezés kiértékelése

expr 1 + 2
3
expr 1<2
1
expr 1>2
0
expr length "alma a"
6
expr 3 "*" 2
6
expr 1 = 2
0

tsort

Topológikus rendezést hajt végre egy fájlon.

Szintaxis:

tsort [fájl]

Ha nincs fájl megadva, akkor STDIN-ről olvas.

Például

Át fogunk adni a tsort-nak egy „X történt Y előtt” típusú párokból álló listát, és megvizsgáljuk, hogy hogyan rendezi azt. Megjegyezzük, hogy adott részleges rendezés esetén nem mindig létezik egyértelműen teljes rendezés is.

Adott a következő állomány:

szul.txt
Éva János
Erika János
Péter Éva
Zoltán Erika

Alkalmazás

tsort < szul.txt
Péter
Zoltán
Éva
Erika
János

diff

A diff Két fájl összehasonlítása való sorról sorra. A használat során listázza a két összehasonlított állomány eltérő részeit.

gy1.txt
alma
körte
barack
szilva
gy2.txt
alma
körte
szilva
diff gy1.txt gy2.txt 
3d2
< barack

Két könyvtár összehasonlítása:

diff elso masodik 
Csak elso -ben: egy.txt
Csak masodik -ben: ketto.txt

A program kiírja, ha egy fájl csak az egyik könyvtárban van.

Csak a különbséget mutató fájlok mutatása:

diff -qr elsoKonyvtar masodikKonyvtar

patch

A patch program foltozásra való. A foltot a diff programmal készítjük, majd patch paranccsal fűzzük a régi állományhoz.

Például adott a következő állomány:

gy1.txt
alma
barack
körte
szilva

Lemásoljuk az állományt:

cp gy1.txt gy2.txt

A gy2.txt állományban változásokat viszünk véghez.

Az állomány ezek után így néz ki:

gy2.txt
alma
banán
barack
citrom
körte
szilva

A folt elkészítése:

diff -cBN gy1.txt gy2.txt > gy2.patch

Végrehajtás során:

diff -cBN gy1.txt gy2.txt > gy2.patch
*** gy1.txt	2011-11-20 00:12:50.000000000 +0100
--- gy2.txt	2011-11-20 00:45:58.000000000 +0100
***************
*** 1,4 ****
--- 1,6 ----
  alma
+ banán
  barack
+ citrom
  körte
  szilva

Ha ezek után valakinek meg van gy1.txt állomány, a javítások alkalmazásához a foltot kell megszerezni. Akinek csak a gy1.txt állomány van, megszerzi a foltot, majd alkalmazza a gy1.txt állományon.

A gy2.patch állományt a gy1.txt állománnyal azonos könyvtárba másolom. A patch alkalmazása ez után:

A folt alkalmazása:

patch < gy2.patch

Akkor hasznos ez a folthasználat alkalmazása ha az eredeti állomány nagyon nagy, nagyon komplex és szeretnénk egy apróbb vagy nagyobb változtatást alkalmazni az eredeti állományon.

A programozók gyakran használják a foltozást. Ha belejavítanak egy állományba, akkor csak elkészítik a régi és új állomány különbségét (folt), majd ezt visszaküldik az eredeti fejlesztőnek. Az eredeti fejlesztőnek csak foltot kell letöltenie, amelyet alkalmaz az eredeti állományon.

diff3

Három fájl összehasonlítása sorról sorra.

sdiff

Két állomány összehasonlítása, tartalmuk interaktív egyesítése.

A két állomány tartalmát két oszlopban jeleníti meg, nagyon szemléletesen a különbségeket.

cmp

Két fájl összehasonlítása

Alapértelmezés szerint azonos állományok esetén nem ír ki semmit, eltérés esetén jelzi az eltérés sor- és bájtszámát.

comm

Sorról-sorra összehasonlít két rendezett fájlt.

A comm három oszlopban írja ki két állomány összehasonlításának eredményét. Az első oszlopban csak azok a sorok szerepelnek, amelyek csak az első, a másodikban azok amelyek csak a második, végül a harmadikban azok amelyek mindkét állományban előfordulnak.

tail

Egy állomány végét írja ki.

Például:

tail /var/log/syslog

A tail a -f kapcsolóval folyamatosan a képernyőre írja az állomány változásait.

Beállítható hány sor jelenjen meg. 100 sor megjelenítése:

tail -100 /var/log/syslog

tailf

A tailf megegyezik a tail -f hatásával. Képernyőre írja az utolsó 10 sort, majd az állomány változása esetén kiírja a megváltozott sorokat.

tailf /var/log/syslog

Egy állomány elejét írja ki. Alapértelmezetten az első 10 sort jeleníti meg.

head /var/log/syslog

Beállítható hány sor jelenjen meg:

head -100 /var/log/syslog | less

dos2unix

A fájlvége jeleket cserélhetjük az egyes operációs rendszerek számára. A fájl végét valamelyik rendszerben 1 bájt jelzi, valamelyikben kettő. Két bájt van használatban:

  • CR - ^M
  • LF - ^J

A fájlvége jelek az egyes rendszereken:

  • Windows: CR LF
  • Linux, Mac OS X: LF
  • Apple: CR

Telepítés:

apt install dos2unix

Telepítés a következő parancsokat kapjuk:

  • dos2unix
  • unix2dos
  • mac2unix
  • unix2mac

A unix2dos szintaxisa:

unix2dos [options] [-c convmode] [-o file ...] [-n infile outfile ...]

Kapcsolók:

[-fhkLlqV]  [--force]  [--help]  [--keepdate]  [--license]  [--newline]
[--quiet] [--version]

Legyen egy vmi.txt nevű fájl, amely Unix rendszeren (Linux vagy Mac OS X) készült, így a sortörés LF bájt lett. Windowsos sortörést szeretnénk:

  • unix2dos vmi.txt

Ha fel van telepítve a Midnight Commander, a szerkesztőjével nyissuk meg az elkészült fájlt:

mcedit vmi.txt

Az eredmény látható. Mivel az mcedit nem ismeri CR LF közül az CR bájtot, ^M karaktereket jelenít meg helyette.

A -n kapcsolóval beállítható a kimeneti fájl is:

unix2dos -n vmi.txt uj.txt

Bináris és nem szabályos fájlokat, mint a linkeket automatikusan átlép a program, ha csak nem használjuk a --force kapcsolót.

A -c kapcsoló: -c --convmode konverziósmód

Módok a következők lehetnek:

  • ascii
  • mac
  • 7bit
  • iso

További példák:

unix2dos a.txt -c 7bit b.txt
unix2dos -c ascii a.txt -c 7bit b.txt
unix2dos < in.txt | iconv -f ISO-8859-1 -t CP850 > out.txt

Több információért:

man dos2unix

strings

ASCII karaktersorozatok keresése. Tipikusan bináris fájlokban szoktunk keresni olvasható szöveget. Például egy futtatható .exe vagy elf binárisban szeretnénk látni ki írta, hátha szerepel benne.

tee

A tee parancs a bemenetét fájlba és az alapértelmezett kimenetre irányítja egyszerre. Akkor lehet hasznos, ha a fájlba írás mellett szeretnék a képernyőre is írni vagy a kimenetet egy másik programnak csővezetéken továbbadni.

Fájlba és képernyőre:

cat fajl.txt | tee kimenet.txt

Fájlba és másik programnak:

cat fajl.txt | tee kimenet.txt | sort

Esetleg:

cat fajl.txt | tee kimenet.txt | sort | rendezettkimenet.txt

dd

A dd parancs fájlok másolására használható.

Legy például egy gy.txt állomány:

cat > gy.txt
szilva
körte
alma
barack

Készítsünk róla másolatot:

dd if=gy.txt of=masolat.txt

Nagybetűssé alakítás:

dd if=gy.txt of=masolat conv=ucase

Sajnos ez utóbbi csak az angol ábécé betűivel működik.

Kisbetűssé:

dd if=gy.txt of=masolat conv=lcase

Az adatok kiírása fizikailag később történhet, mivel az operációs rendszer átmeneti tárolójába kerülnek. Ha szeretnénk az adatok fizikai kiírását azonnal, akkor adjuk meg a fdatasync jelölőt:

dd if=gy.txt of=masolat conv=fdatasync

Ha fájlokhoz tartozó metaadatok azonnali kiírását is szeretnénk, akkor:

dd if=gy.txt of=masolat conv=fsync

További részletek:

dd --help

Egyéb parancsok

zdump

Az aktuális időt írja ki az adott időzónában.

Grinwicsi középidő például:

zdump UTC

Észak-amerikai idő lekérdezése:

zdump EST

Közép-európai idő lekérdezése:

zdump CET

Japán idő lekérdezése:

zdump Japan

Eredmény:

Japan  Sun Nov 20 20:32:16 2011 JST

A használható paraméterek listája:

ls /usr/share/zoneinfo

time

Megmérhetjük mennyi idő alatt hajtódik végre egy parancs

Valósidő és folyamatidő. Statisztika mennyi ideig tartott a parancs végrehajtása.

Például:

time ls /usr/bin

Eredményhalmaz:

real	0m1.232s
user	0m0.028s
sys	0m0.048s

Vagy

time sleep 60
 
real	1m0.009s
user	0m0.000s
sys	0m0.004s

times

Statisztika a programfutásról

times ls -l /

Eredmény:

0m3.948s 0m1.392s
0m24.246s 0m3.240s

sleep

Várakozás meghatározott ideig. Alapértelmezett mértékegység a másodperc:

sleep 5

5 másodpercig vár

cal

Naptárat jelenít meg.

A cal parancs magyar kézikönyve sajnos elavult a Debian GNU/Linux 6.x rendszerekben. Helyette nézzük meg az angol nyelvűt. Például:

man -L us cal

Használhatjuk a cal helyett a ncal parancsot is.

A cal és az ncal parancsok a bsdmainutils csomag részei.

hwclock

A hardveróra lekérdezése és beállítása. Ez a parancs csak root felhasználóként használható.

rdate

Az rdate csomag egy távoli gépről kérdezi le az időt.

rdate -p -n time.kfki.hu

Alapértelmezetten be is állítja az operációs rendszer idejét. Ez azonban csak root felhasználóként tehető meg.

A -n kapcsoló az RFC 2030 SNTP protokoll használatára utasít. Eredeti időprotokoll az RFC 868. De ezt a példában szereplő kifki.hu intézet már régen nem szolgáltatja.

FIFO

FIFO fogalma

Mi a FIFO?

  • Elnevezett csövek
  • Elnevezett pipe-ok
  • Egy különleges fájltípus

Mire jó?

Független folyamatok közötti adatcserét tesz lehetővé.

A FIFO használata

mkfifo pipeneve
 
echo "Információ" > pipeneve &
 
cat pipeneve

Az első sorral elkészítjük a FIFO-t. A második sorral teszünk bele információt, amely háttérbe kerül a végére tett & jel segítségével.

A cat pipeneve paranccsal olvassuk ki a FIFO tartalmát. A FIFO tartalma csak egyszer olvasható ki. A kiolvasással a háttérbe tett folyamat leáll.

ulimit

Az ulimit felhasználói limitek lekérdezésére és beállítására való.

Pl.:

ulimit -a
core file size          (blocks, -c) 0
data seg size           (kbytes, -d) unlimited
scheduling priority             (-e) 0
file size               (blocks, -f) unlimited
pending signals                 (-i) 16382
max locked memory       (kbytes, -l) unlimited
max memory size         (kbytes, -m) unlimited
open files                      (-n) 1024
pipe size            (512 bytes, -p) 8
POSIX message queues     (bytes, -q) 819200
real-time priority              (-r) 95
stack size              (kbytes, -s) 8192
cpu time               (seconds, -t) unlimited
max user processes              (-u) unlimited
virtual memory          (kbytes, -v) unlimited
file locks                      (-x) unlimited

Ehhez hasonló eredményt kaphatunk. Az egyes tulajdonságoknak megfelelő kapcsoló a kimenetben látható. Például, ha csak a verem (stack) méretét akarom lekérdezni:

ulimit -s

Vagy felhasználóként mennyi folyamatot és szálat indíthatok.

Lásd bővebben: ulimit

lsof

A nyitott fájlokat mutatja

COMMAND    PID       USER   FD      TYPE     DEVICE SIZE/OFF       NODE NAME
init         1       root  cwd   unknown                                /proc/1/cwd (readlink: Permission denied)
init         1       root  rtd   unknown                                /proc/1/

date

A dátum kiíratására és beállítására való. Szimplán, paraméterek nélkül kiírj a dátumot:

date

Eredmény:

2012. jan. 15., vasárnap, 11.07.34 CET

Ha csak az aktuális évszámot szeretném:

date +%Y

Az év, hó és nap, kötőjelekkel tagolva:

date +%Y-%m-%d

Az év, hó és nap, tagolás nélkü:

date +%Y%m%d

Az idő lekérdezése, kettősponttal tagolva:

date +%H:%M

A kötőjeles forma megint:

date +%F

A kettőspontos forma újra:

date +%R

Vegyesen szóközzel tagolva:

date "+%F %R"

A következő paranccsal beállíthatom az időt (Ehhez rendszergazdai jogok kellenek):

date 01151114

A mintában Január 15-öt állítok be, 11 óra és 14 percre. Ez persze csak rendszergazdaként fog működni.

Így is lehet:

date --set 1998-11-02 
date --set 21:08:0

Néha előfordul, hogy egy időbélyeg számként van eltárolva, és szeretnénk olvashatóbb formában látni:

date -d @1344444444

BSD rendszeren ugyanez:

date -r 1344444444

nice

A Linux operációs rendszerben meghatározhatók a folyatok prioritása. Egy nagyobb prioritású folyamat több processzoridőt kap. Nagyobb terhelés esetén ez lényeges lehet.

Linux alatt fordított prioritás van. Minél kisebb számot adunk meg a prioritás annál nagyobb. A prioritás a következő intervallumban állítható:

-20 ..19

A folyamat akkor kapja a legtöbb processzoridőt, ha -20 a prioritása.

A ps kimenetében is megnézhetjük egy folyamat prioritását, ha használjuk a -l kapcsolót. Az oszlopok közül a nyolcadikban látjuk a prioritásokat, „NI” fejléccel.

Prioritás beállítása indításkor.

nice -n 5 nano

renice

Prioritás állítása futás közben.

renice  2 -p 28488
28488: régi prioritás: 0, új prioritás: 2

logger

A logger programmal felhasználóként is írhatunk egy /var/log/syslog könyvtárba.

logger<Enter>
Ami a naplóba megy

A naplóba dátummal, felhasználónévvel bekerül amit írtunk.

alias

Az alias parancs segítségével a parancsoknak megadhatunk alapértelmezett kapcsolókat.

Az alias szintaktikája:

alias [-p] [név=['parancs']]

A szintaktikából kiderül, hogy önmagában is kiadható az utasítás, de a név után a parancs sem kötelező elem.

Az alias parancs önmagában kiírja az aliaszokat:

alias

Ha például szeretnénk a -l kapcsolót folyamatosan megadni, akkor a következő parancsot adjuk ki:

alias ls="ls -l"

Másik példa: <cdoe bash> alias p=„pwd” </code>

Harmadik példa:

alias dir='ls -la'

Negyedik példa:

lias df="df -h"

Ötödik példa:

alias rm="rm -i"
alias cp="cp -i"

Az összes definiált alias megjelenítése:

alias -p

A -p kapcsoló valójában olyan, mint amikor kapcsolók nélkül adjuk ki az alias parancsot.

A beállított aliasok újabb munkamenet esetén elvesznek. Ezért írjuk őket ~/.bashrc fájlba. Ugyanakkor nézünk szét ebben a fájlban az alias parancs után kutatva. A Debian GNU/Linux 6.x rendszerekben itt van néhány előre definiált alias, és egy lehetőség, mely szerint ~/.bash_aliases fájlban is meghatározhatunk újabb aliasokat.

Ha ideiglenesen szeretnénk kikapcsolni az aliast tegyünk az adott parancs elé egy „\” jel karakteret:

\ls

A parancsokat egyszerűsíthetjük is:

alias l='ls -al'

A parancs részben megadható több parancs is:

alias pl='ls; pwd'

Más aliasokra is hivatkozhatunk:

alias pl='l; p'

Egyszerre több alias is létrehozható:

alias l="ls -l"; p="pwd"; 

Csővezetékkel és grep párossal megoldható, hogy csak az alkönyvtárakat listázzuk:

alias dir="ls -al | grep ^d"

Tegyük fel, hogy van egy ilyen aliasunk:

alias l="ls -a"

Az l ezek után használható paraméterrel is:

l /bin

De kapcsolók is megadhatók:

l -l /bin

Olyankor is hasznos lehet, az alias, ha sokszor akarunk szerkeszteni egy állományt, ami alkönyvtárakban van nagyobb mélységben:

alias e="nano /etc/network/interfaces"

Ha Windowsos parancsokat szeretnénk:

alias md="mkdir"
alias dir="ls"
alias del="rm -i"
alias copy="cp"
alias rd="rmdir" 
alias rename="mv" 

Az aliasnak van egy párja az unalias. Ezzel a paranccsal törölhetők az aliasok. Szintaktikája:

unalias [-a] név [név ...]

Példák:

unalias ls
unalias l

Keresés

Szimpla keresés

Például keresem a main.c fájlt, amely az aktuális könyvtár valamelyik alkönyvtárban van:

find -name main.c

Lehetséges eredmény:

./c/main.c

Keresés helye

find /usr -name abook

A megtalált fájl becsomagolása

find -name main.c | xargs tar -cf valami.tar

Keresés időbélyeg alapján

A fájlok statisztikájánál már volt szó arról, hogy egy Linux háromféle időbélyeget tárol egy fájlról.

  • mtime – modify time – A fájl módosítása
  • atime – access time – A fájl olvasása
  • ctime – change time – Az inode módosítása

Az emberek ezekből általában az atime-ot ismerik, ami megmondja számunkra, a fájlt mikor olvasták utoljára.

Három napnál régebben olvasott fájlok:

find . -atime +3

Esetleg, ha a gyökérből értelmezve akarom futtatni:

find . -atime +3 -exec ls \;

Az utolsó három napban módosított fájl:

find . -mtime -3

Az utolsó 3 napban módosított txt fájlok:

find . -name '*.txt' -mtime -3

A 10000 kbytenál nagyobb fájlok:

find . -size +10000k

Fájl keresése tartalom alapján

find /utvonal/konyvtar -type f -exec grep -l "Amit keresek" {} +

Szabad hely

Háttértár

df

A df parancs paraméter nélkül, megmutatja hány darab 1 kilóbájtos blokk van az adott lemezen. Ebből mennyi foglalt és mennyi szabad.

df -h

A df lehetséges kimenete:

Fájlrendszer    1K-blokk     Fogl.   Szabad Fo.% Csatol. pont
/dev/sda1       95989516  20279928 70810468  23% /
udev               10240         0    10240   0% /dev
tmpfs            1196760      9572  1187188   1% /run
tmpfs            2991900     31884  2960016   2% /dev/shm
tmpfs               5120         4     5116   1% /run/lock
tmpfs            2991900         0  2991900   0% /sys/fs/cgroup
/dev/sda7      576615976 487657136 59645356  90% /home
tmpfs             598380         4   598376   1% /run/user/118
tmpfs             598380        20   598360   1% /run/user/1000

Az udev partíció egy virtuális partíció, az eszközök számára. Az udev minden eszközt a /dev könyvtárban képez le eszközcsomóponttá, egy fájl formájában. A tmpfs partíciók virtuális partíciók a fizikai memóriában, ami gyorsítást szolgálja.

Humánus kimenet, a tmpfs-ek kizárása, fájlrendszerek típusa:

df -hT -x tmpfs -x devtmpfs

Memória

free

Lehetséges kimenet:

             total       used       free     shared    buffers     cached
Mem:       5983800    4464320    1519480      97496    1050080    1560168
-/+ buffers/cache:    1854072    4129728
Swap:      2929660          0    2929660

Információk a rendszerről

A terjesztéssel kapcsolatos információk megjelenítése:

lsb_release -a

Lehetséges kimenet:

No LSB modules are available.
Distributor ID:	Debian
Description:	Debian GNU/Linux 6.0.5 (squeeze)
Release:	6.0.5
Codename:	squeeze
cpuinfo.sh
#/bin/bash
 
MHZ=`cat /sys/devices/system/cpu/cpu0/cpufreq/scaling_cur_freq`
 
echo CPU Sebesség: $(($MHZ/1000)) MHz

A processzor adatai:

cat /proc/cpuinfo

vagy:

lscpu

Hány bites a processzorod:

grep flags /proc/cpuinfo

Ha fenti kimenetben látod az lm szót, akkor 64-bites.

Terminál beállítása

A setterm parancs segítségével megváltoztathatjuk a terminálunk színeit.

setterm -background white -foreground blue -store

Virtuális terminálon nem működik.

man setterm

A terminál felosztása

A tmux programmal egy terminál felosztható több részre is. A tmux elérhető a következő helyen:

Debian alapú rendszeren telepítés:

apt-get install tmux

A használható billentyűkombinációkról kézikönyv informál minket:

man tmux

Hexedit

Hexaszerkesztésre több csomagot is találunk parancssorban, nekem eddig a hexedit jött be a legjobban.

hexedit

Telepítés:

apt-get install hexedit
mkdir ~/munka/hex
cp /bin/ls ~/munka/hex/ls
hexedit ~/munka/hex/ls

A bc számológép

Alap

Indítás:

bc

Kilépés:

quit

Segítség:

man bc

Alapműveletek

Összeadás:

3+2

Kivonás:

3-2

Osztás:

14/3

Szorzás:

3*5

Hatványozás:

2^8

Gyökvonás:

sqrt(9)

Számrendszerek közötti váltás

10 → 2

ibase=10
obase=2
5
101

10 → 16

ibase=10
obase=16
12
C

Bemeneti számrendszer kiíratása:

print ibase,"\n"

2 → 10

ibase=2
ibase=10
100
4

Programírás

#!/usr/bin/bc
 
print "Első szám: "
a = read()
print "Második szám: "
b = read()
c = a + b
print "Összeg: ", c, "\n"
quit
#!/usr/bin/bc

print "Első szám: "
szam1 = read()

print "Második szám: "
szam2 = read()

if (szam1>szam2)
    print "Az első szám nagyobb\n"

if(szam1<szam2)
    print "A második szám nagyobb\n"

quit

A stdin használata

A bc képes dolgozni az alapértelemzett bemenetről. Vagyis csővezetékből is képes adatokat venni:

echo 3 + 5 | bc

vagy:

echo 8 "*" 512 | bc

Váltás kettes számrendszerbe (10 → 2):

janos@iskolazo:~$ echo "obase=2; 5" | bc
101

Váltás kettes számrendszerből tízes számrendszerbe (2 → 10):

janos@iskolazo:~$ echo "ibase=2; 101; obase=10;" | bc
5

Matematikai könyvtárak

A -l kapcsolóval betöltődik néhány függvény:

  • s(x) – x szinusza; x-t radiánban várja
  • c(x) – x koszinusza; x-t radiánban várja
  • a(x) – x arkusz tangense; radiánnal tér vissza
  • l(x) – természetes alapú logaritmus
  • e(x) – e^x értéke
  • j(n,x) – n-nedik Bessel függvénye

A PI értéke nincs tárolva, de könnyen megkapjuk:

pi=4*a(1)
3.14159265358979323844

A fokot ezek után így számolhatjuk radiánba, majd annak vehetjük szinuszát:

fok=1
pi=4*a(1)
rad=fok*pi/180
print s(rad)

Alapértelmezett bemenetről szögfüggvények:

janos@iskolazo:~$ echo "pi=4*a(1); fok=1; rad=fok*pi/180 ;s(rad )" | bc -l
.01745240643728351281

iconv

Az iconv parancs állományok átkonvertálása más karakterkódolásra.

A használható karakterkódolások a -l kapcsolóval kérdezhetők le:

iconv -l

Milyen ANSI kódolások támogatottak:

iconv -l | grep -i ansi

Az eredmény ilyen lehet:

ANSI_X3.4-1968//
ANSI_X3.4-1986//
ANSI_X3.4//
ANSI_X3.110-1983//
ANSI_X3.110//
MS-ANSI//

Használatra példa:

iconv -f ISO8859-2 -t UTF8 -o kimenet.txt bemenet.txt

Vagy:

iconv -f MS-ANSI -t UTF8 -o kimenet.txt bemenet.txt

Ha nem tudjuk milyen kódolású amit szeretnénk átkódolni, használhatjuk a file parancsot:

file szoveg.txt 
szoveg.txt: UTF-8 Unicode text, with CRLF line terminators

file

A file utasítással információt kérhetünk állományokról.

Milyen kódolású egy fájl:

file -i /etc/apache2/apache2.conf
file /bin/ls

arch

A számítógép architektúrájának kiíratása. Az eredmény például i686. Megegyezik az uname -m paranccsal.

arch
uname -m

uptime

A gép mennyi ideje megy. Eredmény:

10:37:00 up  1:06,  3 users,  load average: 0,79, 0,82, 0,71

A load average értéke például 0.01 0.01 1.00, a processzorok átlagos elérési ideje.

  • első szám: rövid távon
  • második szám: közép távon
  • harmadik szám: hosszú távon

Ha 1.00-nál a szám kisebb akkor a processzor mindent azonnal kiszolgál. Ha nagyobb mint 1.00, akkor a proceszeknek várakoznia kell.

Ellenőrző összeg

CRC összeg számítás:

cksum fájlnév

Ellenőrző összeg számítása, BSD és System V algoritmusai:

sum fájlnév

MD5 ellenőrző összeg készítése:

md5sum fájlnév.kit > md5szam.txt

MD5 ellenőrzése:

md5sum -v -c md5szam.txt

A -v hatására kiírja ha az állomány rendben: OK Ha nem ok, akkor: FAILED

Önkicsomagoló állományok készítése

Az önkicsomagoló állomány mindig a már tömörített állományból készíthető. A tömörítendő állományokat célszerű egy könyvtárba tenni.

zip -r vmi.zip konyvatVagyAllomany | cat /usr/bin/unzipsfx vmi.zip > vmi.sfx

A zip esetén a -r rekurzívan az alkönyvtárakra is vonatkozik. vmi.zip esetén a kiterjeszétst nem kötelező megadni.

Az unzipsfx a Debian GNU/Linux 3.0-ban a uzip csomagban van.

A másik program shell típusú önkicsomagoló archív létrehozására:

shar -z állományok* > archinnev.shar

A -z kapcsoló a gzip tömörítésre ad utasítást.

A shar a Debain 3.0-ban a sharutils része.

Minimális személyes kalendárium

A when nevű parancs egy minimális személyi kalendáriumot valósít meg. Letölthető a weboldaláról, git tárolóból.

Debian alapú rendszereken csomagból telepíthetjük:

apt-get install when

Telepítés után kapunk egy „when” parancsot.

Első indításkor a következő üzenetet kapjuk:

You can now set up your calendar. This involves creating a directory ~/.when, and making
a couple of files in it. If you want to do this, type y and hit return.

Az üzenet szerint beállíthatjuk a kalendáriumunkat, amihez létre kell hozni egy ~/.when könyvtárat. Ha ezt az üzenet megértettük, akkor várja, hogy „y” leütésével nyugtázzuk, majd közli mi az alapértelmezett szövegszerkesztő.

y
You can edit your calendar file using your favorite editor. Please enter the command you
want to use to run your editor, or hit return to accept this default:
  emacs -nw

Én beírtam az „mcedit” parancsot, mivel ezt a szövegszerkesztőt szeretem.

mcedit
You can now add items to your calendar file. Do ``when --help'' for more information.
Szo 2015 szept 26   4:50

A kalendárium szerkesztése ezek után:

when e

Ha az előbb a mcedit szövegszerkesztőt beírtuk, akkor azonnal el is indul, amely szerkeszti számunkra a ~/.when/calendar állományt.

Írjunk be egy teszteseményt:

  • szept 26 Tesztesemény

A csillag az jelenti az év minden napján. A szeptembert magyarul beírva is értelmezi a program a hónapot. A napot 26-ra állítottam a példában. Mentés után lépjünk ki a szerkesztőből és futtassuk a „when” parancsot.

$ when
Szo 2015 szept 26   4:52

today      2015 szept 26 Tesztesemény

A program kiírja az aktuális napot, és az aktuális eseményt, ha van ilyen bejegyezve, a fenti példához hasonlóan.

truncate

Csökkenti vagy növeli egy fájl méretét a megadott méretre. A fájl méretét a -s, illetve a --size=MÉRET kapcsolóval adjuk meg.

trunate -s 0 egy.txt

Ha nulla értéket adunk meg, akkor a fájl tartalmát töröljük.

Ha megadott méret nagyobb mint a fájl aktuális mérete, akkor az üres részek 0 bájttal töltődnek fel. A kísérlethez hozzunk létre egy fájl:

echo vmi1 > egy.txt

Nézzük meg méretét:

$ ls -l
összesen 4
-rw-r--r-- 1 janos janos 5 szept 19 19:20 egy.txt

Állítsuk be új fájlméretet:

truncate -s 3 egy.txt

Nézzük meg újra a fájl méretét:

$ ls -l
összesen 4
-rw-r--r-- 1 janos janos 3 szept 19 19:20 egy.txt

Ha a megadott méret kisebb mint az eredeti fájlméret, akkor a fájl tartalmát egyszerűen levágja.

truncate -s 15 egy.txt

SMB megosztás elérése

Egy állomány feltöltése:

smbclient --user kati -c "put vmi.txt" //192.168.1.4/homes

A kati felhasználó könyvtárába töltjük fel a vmi.txt fájlt. Ha az aktuális felhasználó (ahol kiadjuk a smbclient parancsot) megegyezik a megosztás felhasználónevével, akkor nem kötelező a --user kapcsoló:

smbclient -c "put vmi.txt" //192.168.1.4/homes

Elérés interaktív módon:

smbclient //192.168.1.4/homes

Vagy van amikor a szerveren a megosztás csak „home”:

smbclient //172.16.0.1/home

Esetleg így:

smbclient --user joska  //server/home
Általános kapcsolók
kapcsoló Leírás
-U --user=felhasználónév Felhasználónév megadása
-L --list A távoli gép szolgáltatásait mutatja
-W --workgroup=tartománynév SMB csoport megadása
-D --directory kezdőkönyvtár Kezdő könyvtár megadása
-c --command parancsszöveg Parancs végrehajtása a távoli szerveren.
Kapcsolat nélkül szoktuk használni

Általánosan használt parancsok

Parancs Leírás
help [parancs] vagy ? [parancs] Az összes parancs megjelenítése,
vagy egy adott parancs elírása
history Parancstörténet megjelenítése
cd [könyvtár] az aktuális könyvtár cseréje; argumentum nélkül az aktuális könyvtárat adja
lcd <könyvtár> a helyi könyvtár cseréje
put <helyi név> [távoli név] fájl feltöltése
get <távoli név> [helyi név] fájl letöltése
ls [maszk] az aktuális könyvtár tartalma
mget <maszk> minden maszkra illeszkedő fájl letöltése
mput <maszk> minden maszkra illeszkedő fájl feltöltése
recurse a rekurzív fel és letöltés engedélyezése az mget/mput parancsok esetén
prompt Várakozás minden egyes fájl vagy könyvtár esetén,
amikor mget/mput parancsot használjuk.
Alapértelmezetten engedélyezve van.
!<helyi parancs> helyi parancs futtatása és a kimenet elkapása
listconnect Az aktuális kapcsolatról ad információt
more <fájlnév> Távoli fájl lekérése és tartalmának megmutatása
a PAGER környezetei változóban beállított lapozóval
rename <régi fájlnév> <új fájlnév> Fájlok átnevezése az aktuális
könyvtárban, a távoli gépen
rm <maszk> Az összes maszkkal egyező fájl törlése a távoli szerveren
rmdir <könyvtárnév> Adott könyvtár törlése
showconnect Aktuális kapcsolat megjelenítése
lowercase Távoli fájlnevek kisbetűssé alakítása a get és mget parancsok számára.

Az smb megosztások elérhetők az smbnetfs csomag smbnetfs parancsával, de jelenleg bugos.

Függelék

A yes parancs

A yes parancs mint láttuk, folyamatosan a „yes” szót írja a képernyőre. A folyamatkezelésnél fejezetben a folyamatok bemutatására használtam. A yes parancs használható arra is, hogy olyan parancsok és scriptek számára, amely bemenetként ezt a szót várja, átadjuk számára csővezetéken keresztül:

yes | script.sh

Utószó

Ezt a könyvet, jegyzetet (most erre az egy lapra gondolok: Linux parancssor) még 2009-ben itt kezdtem el írni:

Itt azonban kötekedett az ottani „vezető”, hogy hogyan alakítsam a tartalmat, mit írjak még, ne csak a parancssort tartalmazza a leírásom. Én azonban csak a parancssorról akartam írni, mert arról is lehet több könyvnyi anyagot írni. Na meg legyen hasonló a „Win” leíráshoz. Ezt megelégeltem. Tulajdonképpen akkor gondoltam, hogy szükség lenne egy saját wikire. Íme a SzitWiki (http://szit.hu). Remélem másnak is hasznára válik. Az oktatás oldalon megtalálható az e-mail címem, szívesen veszek visszajelzéseket.

Források

Külső linkek

Helpek

  • grep –help
  • man grep
Ez a weboldal sütiket használ statisztikai céllal. Ha használod a weboldalt, elfogadod, hogy a számítógépeden sütiket tárolunk.Több információ
oktatas/linux/parancssor.txt · Utolsó módosítás: 2018/09/19 20:55 szerkesztette: admin