szit

Ez az oldal csak olvasható. Megtekintheted a forrását, de nem változtathatod meg. Ha úgy gondolod, hogy ez helytelen, kérdezd az Adminisztrátorokat!
[[oktatas:linux:tuzfal:netfilter:iptables|< iptables]]

====== iptables bevezetés ======

  * **Szerző:** Sallai András
  * Copyright (c) Sallai András, 2020
  * Licenc: [[https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0/|CC Attribution-Share Alike 4.0 International]]
  * Web: https://szit.hu

===== Az iptables keretrendszer =====

Az iptables egy keretrendszer, amivel szabályokat 
vehetünk fel a Netfilter számára. 


===== Az iptables láncai =====

Az iptables 5 beépített lánccal rendelkezik. 
Az 5 lánc a netfilter 5 kampójához kapcsolódik.


^  Beépített lánc neve  ^  Kampó a kernelben  ^
| PREROUTING  | NF_IP_PRE_ROUTING |
| INPUT  | NF_IP_LOCAL_IN  |
| FORWARD  | NF_IP_FORWARD  |
| OUTPUT  | NF_IP_LOCAL_OUT  |
| POSTROUTING  | NF_IP_POST_ROUTING |

{{:oktatas:linux:tuzfal:netfilter:iptables:iptables_netfilter.png|}}

===== Az iptables parancs =====

Az iptables parancsot használjuk az iptables keretrendszer
számára. A következő táblázat bemutatja, milyen parancsok
állnak rendelkezésre, az iptables paranccsal együtt. 

| iptables  | IPv4-s szabályok  |
| ip6tables  | IPv6-s szabályok  |
| ebtables | |
| arptables  | |

Az iptables kapcsolókkal dolgozik. Kapcsolókkal mondjuk meg:
  * melyik láncon szeretnék beállítást végezni
  * mi lesz a csomag célja

Ezekkel együtt szükség van olyan kapcsolókra, amelyek 
megmondják milyen csomagokra illeszkedjen a szabály. 

  * Milyen protokollra illeszkedjen a csomag (TCP, UDP, ICMP, ALL).
  * Milyen forrásportra illeszkedjen a csomag.
  * Milyen célportra illeszkedjen a csomag.
  * Milyen forrás IP címre illeszkedjen a csomag.
  * Milyen cél IP címre illeszkedjen a csomag.

Valójában létezik egy tcp, udp icmp modul, amiket alapértelmezetten
használhatunk. Ezeket a modulokat nem is kell megadnunk, hogy
töltődjenek be, csak használjuk.

Speciális illeszkedés állítható be még több modul használatával. 
  * Megmondjuk milyen milyen modult akarunk  használni.
  * Megmondjuk milyen plusz információkat tegyen a modul.

===== Láncok alapértelmezett irányelve =====

A láncok rendelkeznek egy alapértelmezett irányelvvel. 
Azok a csomagok, amelyek nem illeszkednek egyetlen
szabályra sem, az alapértelmezett irány lesz érvényes.


Az irányelv kétféle lehet:
  * ACCEPT
  * DROP

Az alapértelmezetten irányelv, minden láncon ACCEPT.
Ezt is az iptables paranccsal állíthatjuk. 

Tiltás beállítása az INPUT láncon:
  iptables -P INPUT DROP

vagy:
  iptables --policy INPUT DROP

Engedélyezés:
  iptables -P INPUT ACCEPT

vagy: 
  iptables --policy ACCEPT


===== Szabályok listája =====

A szabályok a láncokon listát alkotnak, és számozottak. 
A szabályok sorrendje nem mindegy, mivel a Netfilter
a szabályokon sorban halad, és ha a csomag illeszkedik 
egy szabályra, akkor a további szabályok már mellőzve 
lesznek. 

Az alábbiakban egy szabálylista példát láthatunk:
<code>
1 ACCEPT all lo 
2 ACCEPT tcp dpt:ssh
3 ACCEPT tcp dpt:smtp
4 ACCEPT udp spt:domain state ESTABLISHED
5 ACCEPT tcp spts:1024:65535 state ESTABLISHED
6 DROP all
</code>


A szabályok listáját két módon állíthatjuk fel:

Megengedő:
  * alapból mindent lehet, amit nem tiltunk

Szigorú:
  * alapból minden tiltva, ami nincs engedve

A biztonság érdekében, általában ez az utóbbi a kívánatos. 

===== Szabályok beállítása =====

A szabályokat felvehetjük parancssorból, vagy 
írhatjuk scriptbe, esetleg rábízhatjuk
a rendszerre a betöltést. 

A szabályokat mindig egy láncra állítjuk be. 
A szabályok vége engedés, tiltás,  egyéb.
Az elsőnek felvett szabály az 1-s helyre kerül.
A másodiknak felvett szabáls a 2-s helyre, stb.


Minden bejövő csomag tiltása:
  iptables -A INPUT -j DROP

Ilyen beállítást nem szokás első helyre tenni, de kezdhetünk
ezzel ismerkedni. Szigorúbb szabályozás esetén, a mindent
tiltó szabály mehet a lista végére, az alapértelmezett
irányelv helyett. 

Kísérletezzünk. Készítsünk két virtuális gépet. Legyen kliens és 
egy szerver gép. Állítsunk be mindkét gép számára IP címet a
192.168.10.0/24 tartományból. Például:
  
{{:oktatas:linux:tuzfal:netfilter:ketgep.png|}}


A kliensről vizsgáljuk meg a kapcsolatot a szerver irányába.
Használjuk a ping parancsot:
  ping 192.168.10.2


Most a szerveren adjuk ki az alábbi parancsot: 
  iptables -A INPUT -j DROP

Most végezzük el újra a kliensről a kapcsolat vizsgálatát. 
  ping 192.168.10.2
Az ECHO REPLY csomagok nem érkeznek vissza. 

Végül töröljük szabályt:
  iptables -D INPUT -j DROP

Teszteljünk újra:
  ping 192.168.10.2



===== SSH engedélyezése =====

Töröljük a szabályokat, ha még vannak, ehhez használhatjuk 
a -F kapcsolót:
  iptables -F
Ez törli a filter táblához kapcsolódó láncok összes szabályát.

A további vizsgálatok érdekében, telepítsünk egy SSH szolgáltatást
a szervergépre:
  apt install ssh

A kliens gépre telepítsünk telnet klienst:
  apt install telnet
Természetesen, használhatunk SSH klienst is.
A telnet kliens, most azért elég nekünk, mert
csak azt szeretnénk megnézni, kapcsolódik-e a
szolgáltatáshoz. 

Teszteljük a kapcsolatot a kliensen a telnet paranccsal:
  telnet 192.168.10.2 22

A kapcsolat kiépül, a kimenet ehhez hasonló lehet:
<code>
$ telnet 192.168.5.102 22
Trying 192.168.5.102...
Connected to 192.168.5.102.
Escape character is '^]'.
SSH-2.0-OpenSSH_7.9p1 Debian-10+deb10u2
</code>

Láthatjuk az SSH szerver beengedte a telnet klienst és
vár a kommunikáció folytatására.

A kapcsolatot a quit paranccsal, vagy a ^] karakterpáros beírásával szakíthatjuk meg.

Állítsuk vissza a tiltást, majd próbálkozzunk újra:
  iptables -A INPUT -j DROP


Ha sikeresen beállítottuk a teljes tiltás, akkor ehhez hasonlót látunk kliensoldalon teszteléskor:
<code>
$ telnet 192.168.5.102 22
Trying 192.168.5.102...
telnet: Unable to connect to remote host: Connection refused
</code>

A kapcsolódás sikertelen.

Most engedélyezzük a befelé jövő SSH protokollt a szerveren.
Használjuk az iptables parancsot. A -A kapcsoló a szabályokat
mindig a szabálylista végére fűzi. Nekünk viszont a mindent 
tiltó utasítás előtt kell beszúrni a megengedő parancsot. 
Ehhez használjuk a -I kapcsolót. A kapcsoló segítségével
beszúrhatunk egy utasítást az első helyre:

<code bash>
iptables -I INPUT 1 -p tcp --dport 22 -j ACCEPT
</code>

A beszúrás helyett, azt is megtehetjük, hogy törölünk mindent tiltó 
szabályt, majd újra kezdjük. Előbb kiadjuk a -A kapcsolóval a 22 portot
beengedő szabályt, ás utána vissza tesszük a végén a mindent
tiltó szabályt.


Ellenőrizzük az INPUT láncot:
  iptables -L INPUT

Kiíratható a szabályok sorszáma is:
  iptables -L INPUT --line-numbers

A <nowiki>-p tcp --dport22</nowiki> összetartozó kapcsolók,
valójában a tcp modul részei. A tcp modult, azonban nem
kell betölteni, mert alapból be van töltve az udp és icmp
csomagokhoz  hasonlóan. Modul betöltése így is megadható, csak
szükségtelen:

<code bash>
iptables -I INPUT 1 -m tcp -p tcp --dport 22 -j ACCEPT
</code>

Ebből következik, portot úgy adhatunk meg, ha megadjuk milyen szállítási 
protokollhoz tartozik.


===== Levelezőszerver =====

Ha vannak beállítva tűzfal szabályok, ürítsük ki a láncokat:
  iptables -F

Telepítsünk levelezőszervert:
  apt install postfix

A feltett kérdésekre csak nyomjunk Entert-t.

Állítsuk vissza az előző részekben, már tanult két szabályt:
<code>
iptables -A INPUT -p tcp --dport 22 -j ACCEPT
iptables -A INPUT -j DROP
</code>

Listázzuk az INPUT lánc számára beállított szabályokat. 
  iptables -L INPUT --line-numbers

Ehhez hasonlót láthatunk:

<code>
# iptables -L INPUT --line-numbers
Chain INPUT (policy ACCEPT)
num  target     prot opt source            destination
1    ACCEPT     tcp  --  anywhere          anywhere          tcp dpt:ssh
2    DROP       all  --  anywhere          anywhere
</code>

Most szúrjuk be a második helyre a levelezőszerver engedélyezését:
  iptables -I INPUT 2 -p tcp --dport 25 -j ACCEPT


Nézzük meg az INPUT lánc szabálylistáit:
<code>
# iptables -L INPUT --line-numbers
Chain INPUT (policy ACCEPT)
num  target     prot opt source            destination
1    ACCEPT     tcp  --  anywhere          anywhere          tcp dpt:ssh
2    ACCEPT     tcp  --  anywhere          anywhere          tcp dpt:smtp
3    DROP       all  --  anywhere          anywhere
</code>

A kliens oldalon ellenőrizzük elérhető-e a levelezőszerver:
  telnet 192.168.10.2 25


===== Visszatérő csomagok =====

Az eddigi részekben a kliensről indított kapcsolatokat szabályoztuk. 
Most foglalkozzunk azokkal a csomagokkal, amelyek befele jönnek, de
a szerverről kezdeményezett kapcsolatok. Ilyen lehet ha telepíteni
szeretnénk a szerverre, ez általában HTTP protokollon keresztül 
történik. 

Ha nincs beállítva, vegyük fel az INPUT láncra a következő szabályokat:
<code>
iptables -A INPUT -p tcp --dport 22 -j ACCEPT
iptables -A INPUT -p tcp --dport 25 -j ACCEPT
iptables -A INPUT -j DROP
</code>


Ellenőrizzük:
  iptables -L INPUT

Ha most szeretnénk telepíteni két okból sem megy.
A DNS kérések nem képesek visszatérni a DNS szerverektől,
és maga a HTTP forgalom sem képes visszatérni. 

Engedélyezzük a visszatérő DNS forgalmat és a HTTP forgalmat:
<code>
iptables -I INPUT 3 -p udp --sport 53 -j ACCEPT
iptables -I INPUT 4 -p tcp --sport 80 -j ACCEPT
</code>

Ellenőrizzük:
  iptables -L INPUT --line-numbers

Most próbáljuk ki a telepítést:
  apt install telnet


===== Szabályok törlése =====

Egy szabály törölhető a -D kapcsolóval. Mellette adjuk
meg az összes többi kapcsolót.

  iptables -D INPUT -j DROP

A -D kapcsoló mellett megadható a szabály száma is. Töröljük, például a 2-s 
szabályt:
  iptables -D INPUT 2
Ekkor a többi kapcsoló megadása szükségtelen. 

Az összes szabályt törölhetjük egyetlen utasítással:
  iptables -F INPUT

Ellenőrizzük:
  iptables -L INPUT

Ha nem adunk meg láncot, az összes filter láncra vonatkozik a beállítás:
  iptables -F


===== Lokális csomagok =====

A szerveren lehetnek olyan folyamatok, amelyek más folyamatokkal 
localhoston kommunikálnak. Ezeket indokolatlan tiltani, így engedjük
korlátozás nélkül. Tehetjük az első helyre:

  iptables -I INPUT 1 -i lo -j ACCEPT

A -i kapcsolóval a hálózati eszközre hivatkozunk,
azon belül a befelé tartó forgalomra. 

A szabálylista elején jó helyen van, ezért az 1-s helyre szúrtuk be.
===== Script írása =====

A scripbe az alábbi sorrendben írhatjuk a szabályokat:
  * minden meglévő szabályt törlünk 
  * minden irányelvet elfogadásra állítunk
  * helyi (locahost) forgalom engedélyezése
  * bejövő forgalom engedése
  * visszatérő forgalom engedése
  * minden más tiltása

<code bash firewall.sh>
#!/bin/bash

# Töröljük az összes szabályt:
iptables -F

# Alapértelmezett irányelve az elfogadás:
iptables -P INPUT ACCEPT

# Lokálisan minden mehet:
iptables -A INPUT -s 127.0.0.1 -d 127.0.0.1 -j ACCEPT

# Befelé jöhet az SSH kapcsolat:
iptables -A INPUT -t tcp --dport 22 -j ACCEPT

# Befelé jöhet az SMTP kapcsolat:
iptables -A INPUT -t tcp --dport 25 -j ACCEPT

# Jöhetnek a visszatérő DNS válaszok:
iptables -A INPUT -t udp --sport 53 -j ACCEPT

# Jöhetnek a visszatérő HTTP válaszok:
iptables -A INPUT -t tcp --sport 80 -j ACCEPT

# Ami eddig nem jutott át, azt eldobjuk:
iptables -A INPUT -j DROP
</code>

A tűzfalat kikapcsoló script:

<code bash off-firewall.sh>
#!/bin/bash

iptables -F
iptables -P INPUT ACCEPT
</code>

===== Állapotfigyelés =====

A visszatérő csomagok felfedezhetők a state modullal. 
A state modul a -m kapcsolóval tölthető be. 
A <nowiki>--state</nowiki> kapcsolóval megadhatjuk milyen állapotú 
csomagokat szeretnénk figyelni.

Lehetséges állapotok:
  * NEW - kapcsolatteremtő csomag
  * ESTABLISHED - létező kapcsolathoz tartozik
  * RELATED - létező kapcsolathoz tartozik, de nem része
  * INVALID - nem azonosítható csomag; általában eldobandó

  iptables -A INPUT -m state --state ESTABLISHED -p tcp --dport 80 -j ACCEPT

DNS engedése:
  iptables -A INPUT -m state --state ESTABLISHED -p udp --dport 53 -j ACCEPT

Ezt követően, írjuk át a firewall.sh visszatérő csomagjaira vonatkozó részt.

<code bash firewall.sh>
#!/bin/bash

echo "Szabályok betöltése..."

# Töröljük az összes szabályt:
iptables -F

# Alapértelmezett irányelve az elfogadás:
iptables -P INPUT ACCEPT

# Lokálisan minden mehet:
iptables -A INPUT -s 127.0.0.1 -d 127.0.0.1 -j ACCEPT

# Befelé jöhet az SSH kapcsolat:
iptables -A INPUT -p tcp --dport 22 -j ACCEPT

# Befelé jöhet az SMTP kapcsolat:
iptables -A INPUT -p tcp --dport 25 -j ACCEPT

# Jöhetnek a visszatérő DNS válaszok:
iptables -A INPUT -m state --state ESTABLISHED -p udp --sport 53 -j ACCEPT

# Jöhetnek a visszatérő HTTP válaszok:
iptables -A INPUT -m state --state ESTABLISHED -p tcp --sport 80 -j ACCEPT

# Ami eddig nem jutott át, azt eldobjuk:
iptables -A INPUT -j DROP

echo "A szabályok betöltve"

</code>



===== Tartós tárolás =====

A csomagszűrő szabályok az iptables parancs kiadásakor
a memóriában vannak. Ha parancsfájlba írtuk a parancsokat
az rendszerindításkor nem fut le, vagyis a tűzfalunk nem 
indul el. Rendszerindításkor a betöltésről gondoskodni kell.

Szükségünk van az iptables-persistent, és a netfilter-persistent
csomagokra. Elég, ha telepítjük az elsőt, az függőségként
felteszi a netfilter-persistent csomagot. 

Telepítés:

<code>
apt install iptables-persistent
</code>

A telepítő rákérdez, hogy mentsük-e a memóriában lévő
szabályokat. Ha be vannak töltve menthetjük, de ez a művelet
később bármikor elvégezhető. 

Az iptables-persistent a szabályokat a következő két fájlba menti:
  * /etc/iptables/rules.v4
  * /etc/iptables/rules.v6

A netfilter-persistent, ami szintén telepítésre kerül,
feltesz egy systemd szolgáltatást, amelyet így kezelhetünk:

<code>
systectl status netfilter-persistent
systectl stop netfilter-persistent
systectl start netfilter-persistent
systectl enable netfilter-persistent
systectl disable netfilter-persistent
</code>

Ha egyszer mentettük a beállításainkat a rendszerindításkor
a  netfilter-persistent automatikusan betölti. 

==== Mentés ====

Ha változtattunk a szabályokon, akkor mentsük el:

<code>
iptables-save > /etc/iptables/rules.v4
ip6tables-save > /etc/iptables/rules.v6
</code>

Az IPv6-s címeket külön kell mentenünk. 

A szabályok szerkeszthetők a rules.v4 és rules.v6 fájlban is.